* A csapos a vendéghez: – Ha megengedi, az ön felesége pompás asszony… Mit adhatok inni?
– Amit ön ivott, az tökéletesen megfelel.
* – Azt ígérted, hogy felhagysz az ivással és más ember leszel.
– Úgy is történt. Csakhogy annak a más embernek is ízlik ám a pia… Tovább »

Egy napig turisták voltunk Budapesten. Mentünk, láttunk sok mindent, kutyafuttában. Hű maradva a kedvenc időtöltésemhez, velem volt az öreg FED5B filmes fényképezőgép is… Sok fotó nem készült, de a befűzött Ilford FP4+ film nagy része ott el is fogyott… Maradjunk annyiban, fotósnak való vidék Buda és Pest. * Még több fotó a szerző blogján: http://fuloplorant.blogspot.com/
Verne Gyula dunai kalandozásai, illetve Ada-Kaleh sziget egykori lakójának emlékezése után kíváncsian tallóztunk a folyamon az elmúlt évszázadok-évtizedek során végighajózók emlékiratai közt.
Ágai Adolf (1836-1916) lengyel származású, magyarországi orvos, majd hírlapíró, akinek a nevéhez fűződik a Borsszem Jankó c. élclap megteremtése, szívesen utazgatott a szomszédos országokban, így felkereste az egykori Bukarestet is. A Duna felől közelítette meg a román fővárost a 19. század végén, s útközben elidőzött Turnu Severinben is. Így ír úti benyomásairól: Tovább »
Nagy Lóránt csíkszeredai zenetanár A nyakleves antológiája című könyvével visszasírja a kényszert, a régi jó pedagógiai eszközt – a nyaklevest. Hát van ennél nagyobb gond? Mint állítja: „A rossz jegy, a levont magaviselet, az emberséges dorgálás és a lelkibeszéd nem fáj, nem viszket, mint száműzött elődje. Tovább »
Mikor az élet
fájdalmat szül,
és gyűl a könny
a szemgödörben, Tovább »
Szabad beszéd
Talán csak magammal, talán csak ennyi …
Szólásszabadság
Vigyázz a szádra….
Ráharap a kikérdezés s kikezdi a hazafi-lárma. Tovább »
Pár hónapos szünet után indul az INTERNET KÁVÉZÓ új sorozata… Mert mindenkor jól esik a kávé, de a legeslegjobb hétfő reggel. Amikor olyan nagyokat ásít az ember… Mint például most is.
De behúzunk egy jókora kortyot, s már jöhet is az első vendég:
Márkus László – költő, a Litera-Túra szerkesztője. Övé a szó…
AZ ÉLET SÓJA
Karcsi meglehetősen nagy ember volt.
No, nem úgy, mint a ’nagyemberek általában, – hiszen csak építésvezetőségig vitte –, hanem termetre. Nem volt túl magas, olyan 160 – 170 centi körülire saccoltuk, de vastag a karja, lába, dereka, hatalmas volt marka is. Pont úgy nézett ki, mint ahogy egy kőműves mesterből építésvezetővé avanzsált totumfaktumnak kinéznie kell. Tovább »

A múlt század ötvenes éveinek első felében a magyar labdarúgó válogatott elismerten a világ legjobb csapata volt. Az angol-magyar 6:3-at, 1953. november 25-ét a futball világtörténelmének aranykönyvébe írtuk be. Az Aranycsapat – és ami utána következik című kötet többek között arra keresi a választ, hogyan „sikerült” letornászni magunkat a 2017. június 9-i vereségig, amikor a világranglista 186. helyén álló Andorra elleni mérkőzést veszítettük el. A válaszok kutatása közben a XX. századi magyar történelemről, diktatúrákról, rendszerváltásról kapunk még teljesebb képet: a képen focisták, sportvezetők, politikusok portréjával és a hozzájuk fűződő izgalmas történetekkel.
Emlék
Furcsa egy eb.
Nem ugatta meg a holdat éjjel,
de még az égboltra se néz fel. Tovább »
Élni először.
A magzatgyermek álmának vásznain
versként lüktető szív. Tovább »
Nem is tudom, mit kéne tennem,
hogy könnyű legyen a nehéz.
Hold hull a hideg szonettekben,
makacs fej alatt csüng a kéz. Tovább »
Int a virágzó faág: kelj fel!
Lombosodj! mutat a tölgy magára büszkén.
Szirmosodj! – szól a virág, színében hívalkodva –
Lábad alatt jajdul a fű: csak senkit el ne taposni!

Ada-Kaleh kazamatái
A dunai útirajzok közül különös figyelemmel követtem azokat, melyek Ada-Kaleh sziget sorsának alakulásával foglalkoznak. Okan ma már tudni vélik: ha nem sietnek annyira a Vaskapu vízierőmű megépítésével, a szigetből akár a Világörökség egyik kiemelt helyszíne válhatott volna. Legalább is így emlékszik vissza az a Svájcban élő festőművésznő, aki 2008-ban a bukaresti Adevarul rendelkezésére bocsátotta visszaemlékezéseit gyermekkora varázsos színhelyére. Visszaemlékezése Az utolsó látogatás Ada-Kaleh szigetén címmel látott napvilágot. Tovább »
TISZTELETREMÉLTÓ SZEMPONT
Kosztolányi Dezső nemrég látogatóban volt egy ismerős családnál, ahol a família szeme fénye, egy nyolcéves kis ördög, mindenkit terrorizált. A kis fenevad még a kisgyermek panaszának szelíd lelkű poétáját is kihozta sodrából, mert egyszer csak így szólt a házigazdához:
— Mondja, maga sohase veri meg a gyereket?
— Nem lehet — válaszolta súgva a házigazda —, ő az egyetlen a családban, aki ért a rádió kezeléséhez.
Színházi Élet, 1930/4
Január. Hétfő reggel. A tájra nehéz „ködök települnek”. Miattuk kevesebb a fény, ellentéte a román költő által rímbe szedetteknek, hiszen már nő a nappal, fogy az éjjel. Hallgatom a rádiót. Kedvesen csacsog a fiatal hölgyhang. Aggódó biztatására felkapom a fejem, mert bár csak egy elszólás lehet, nagyon is jellemző az idők változására. Főleg arra, ami engem a legjobban zavart és zavar ma is: a késésre. Tovább »
Kislányka a falusi boltban. Vár a sorára elég türelmesen, vannak még páran előtte, és meghallja, hogy bizonyos nagyobb összegű vásárlás esetén a vásárló kap egy szelvényt, és ha szerencsés, nyerhet vele. Hiába figyel feszülten, nem érti pontosan, miként zajlik le ez az egész, de valami sorsolásról beszélnek, ő egyre izgatottabb lesz, mert már napok óta töri a szöszi fejecskéjét, mit is vsároljon az édesanyjának, hiszen közeleg március nyolcadika. Gondolatban mindent felidéz, mit is tudna venni, nem zavara senki a nagy fejtörésben.. Tovább »
Megkésett őszirózsáim a kertben
még duzzadó bimbókkal gazdagon
a zúzmarakarmú hótalan januárban.
Opálos ragyogás a megjegecesedő
élet vizében, az első fagy után
is tündöklőben, s csak akkor fagyva,
ha az éjszaka rájuk felhőtlen eget szitál. Tovább »
Utazóink vészesen közelednek a tengerhez, de előtte még bemutatnak egy útjukba eső deltai községet (Crişana faluról van szó), amelynek egészen más a hangulata, mint a síkvidéki falvaké, vagy pedig a hegyvidéki községeké. Tovább »
Medália
Csalódásaimat
felajánlom reményeimnek,
hadd járják el az élettáncot
együtt, nélkülem. Tovább »
Nem tudom, városomban hogy sikerült lakóinak felépíteni a hallgatás falát, hogy két város létezzen egy és ugyanazon helységben. De sikerült nekik, jobban, mint bárki elképzelhette volna, magukat is beleértve. A berlini falnál jóval szolidabb, valóságos kínai fal lett.
Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, belenyugvások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor
…Nekem minden magyar író hiányzik Vörösmartytól Máraiig, Pázmánytól Hajnóczy Péterig. Most nem a magánveszteségemre gondolok, azaz nem arra, hogy milyen jó lett volna velős csont után kajtatni Krúdyval, csajozni Szabó Lőrinccel, vagy szerelmesnek lenni Csokonai Liliként Kosztolányiba, félni Babitstól, berúgni Vitéz Mihállyal, sétálni Arannyal, utazni Jókaival, okosnak lenni Keménnyel, el gatni-getni (Tandori szava) Pilinszkyvel, meg nem nevezhetőket művelni Csáthtal, focizni Petőfivel, Tovább »
Ünnepélyes fogadalom
Látjuk este meghalni a Napot,
És amint felváltja helyén a Hold,
Látjuk körötte a sok csillagot.
Mindegyik sorsa ez – el kell tűnni. Tovább »