Amikor egy ideig Berlinben laktunk, didaktikai családi kirándulást tettünk a két kisebbik gyerekkel Buchenwaldba, nem láttak még tábort, lássanak. Egy ilyen kirándulás szükségszerűen generál olyan mondatokat, melyek brutális közvetlenséggel mutatják az állandóan jelen lévő botrányt. Először menjünk fagyizni Weimarba plusz Goethe, és aztán a koncentrációs táborba vagy fordítva? Tovább »
Mikor véglegesen megválsz szeretteidtől, nem fájdalmat érzel, hanem azt, hogy vége a világnak.
Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.
* Herman Lipót
Szerbiában történt, a szabácsi ütközet után. A lövészárokban feküdtem, halálosan kimerülve, és elaludtam.
Kínos álmom volt.
Azt álmodtam, hogy érettségi vizsgámon vagyok, és nem tudok felelni. Rettenetesen drukkoltam, éreztem, hogy meg fogok bukni, el vagyok veszve, nem megyek át az érettségi vizsgán. Tovább »
a szíjas retek
átmossa szervezetem
megfiatalít Tovább »
szeretnék valami szépet írni
valami jót és kedveset
de nem tudom mi fogadja
szemrehányás vagy rettenet Tovább »
fagyos szél üvölt
madárijesztők a hóban rekedtek …
csillogó jégcsapok
Még több fotó a szerző blogján: http://andrezsuzsa.blogspot.com/
Nem voltak könnyű esztendők (még egy polgármesternek sem, teszi hozzá a nagyokos). Trianon után tizenöt évvel változatlanul a hatalom, a román állam volt a kisebbségek fő ellensége. A szomszéd, aki pedig fajtánkbeli, s bármikor készen állott, hogy följelentsen, csak másodjára következett. Lehet, hogy vénasszonyok nyarában lesétálom azokat az utcákat, házakat, ahol Hecser Kálmán, Székelyudvarhely polgármestere 1934-37 között, valamit is tett szolgálata esztendeiben. Ő ugyan lajstromszerűen felsorakoztatja, hol s mint működött, miközben „új adókat vagy ezek felemelését nem vezettem be.” Lássuk tehát: Tovább »
Ugyanebben az udvarban él a bemutatásra választott kínai munkáscsalád. A három kis – egyenként talán 12—15 négyzetméteres szobában négy nemzedék, összesen nyolc ember él, de látogatásunk pillanatában csak a családfő felesége, idős anyja és egyik unokája tartózkodik otthon. A középső szoba a fogadó: a faragott asztal mellett álló sámlikon foglalnak helyet a külföldi vendégek, velünk szemben, a bejáratnál ül Szung Kuang-csen, az 50 éves háziasszony-nagymama, előtte ott lábatlankodik a kisunoka, lányának gyereke, egy másik széken Szung asszony férjének 75 éves mamája, Kao néni helyezkedik el, az ajtóban meg ott áll Hszü asszony és az utcabizottság többi vezetője. Tovább »
Mi következik az illúziók elvesztése után? A válasz pofonegyszerű: illúziók!
Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, főhajtások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.
Még több fotó a szerző blogján: https://steigit21.blogspot.com/
Van az a lejárt szavatosságú vicc, hogy a kommunista párt azon hibák kijavítására jött létre, melyek nélküle nem is léteznének. Valahogy az ember is így látszik működni: azon katasztrófák elhárítására törekszik, melyek nélküle nem volnának. Vagy ahogy a nagy Sztálin epigrammatikus szépséggel megfogalmazta: Van ember, van probléma, nincs ember, nincs probléma. Tovább »
* Szép Ernő
Életem legderűsebb epizódja? Azt hiszem, éppen e pillanatban fog lezajlani.
Én ugyanis Paul Fort francia költővel tartok, aki azt írja egy helyen, hogy poétához nem illik semmiféle nyájjal együtt szaladni. Tovább »
A kultúra egy furcsa dal,
legyen bár hettita, magyar,
magáról bármit is szaval:
ápol és felkavar. Tovább »
Törökországban egyértelműen az volt a benyomásom, hogy a társadalmi viszonyok a nyugati értékrend és az iszlám keveredésének az eredményei, előbbinek a jelenléte a legkonzervatívabbnak számító vidékeken, így például Erzurumban is tetten érhető. Tovább »
K. Alajost kezdetben nagyon zavarta az a hatalmas kulcscsomó, mely állandóan ott zörgött a zsebében. Szerencsére csak ő hallotta az idegesítő zajt, mert egyébként végig sem mehetett volna az utcán, anélkül, hogy meg ne bámulnák a járókelők és idővel valami csúfnevet rá ne ragasztanának. Tovább »
Erdélyi Magyar Színháztörténet – Philther elemzések/2
Úri muri (képmagyarázatot lásd a kép fölött)
A színház önmagában soha nem létezett, szüksége volt mecénásokra, akiknek mindig ki volt szolgáltatva. Nevezték ezt uralkodói osztálynak, királynak, hercegprímásnak, kormányfőnek, miniszterelnöknek vagy szakmai grémiumnak. A hit, hogy azt játszol, amit akarsz, illúzió marad. De a színház nem lenne színjáték, ha nem lennének meggyőződései, valójában ezekből táplálkozik. Nincs is a társadalomnak olyan rétege, aki át ne élné ennek földrengéseit, mióta a színház átvette a cirkuszt-kenyeret a népnek szerepét, azt különböző címkékkel tűzdelve, mikor épp mire megy ki a játék. Tovább »
(Ken Kesey emlékére)
Vadlibák nemzetközi gágogása megalvadt,
S a kakukk új fészekre száll, a régi oly nyamvadt.
Népek önrendelkezési jogának ábrándja,
Szántja a határt, a naivaknak lesz a bárdja. Tovább »
Karinthy Frigyest megkérdezték tavaly karácsony után:
— Na Frici, sok ajándék volt a karácsonyfa alatt?
— Mi az, hogy sok? Annyi, hogy egyszerre nem is tudtam mind felvenni. Tudniillik, két nyakkendő.
Színházi Élet, 1930/52
Kilencedikes lehettem, amikor kaptam egy rágógumit ajándékba, benne egy kis fényképpel. Brenda Lee-t ábrázolta, menő énekesnő volt akkoriban Amerikában.
Többet akartam megtudni róla, írtam hát az Ifjúmunkás című lapnak, akik hamar válaszoltak a lap hatodik oldalán, egy kis sztárkönyvbõl kimásolták nekem az adatokat. Tovább »
és megkezdődtetett
elmúlt december
összesúgtak a sarokba szorítottak
eltávozott a békebeli ember
s mindenkit átvilágítottak
Budapest, 2019. XII. 26. Tovább »
Aztán elkerültem a szigetről – így utólag visszagondolva, nem is volt az sziget –, teherkocsira raktak, s felpumpáltak egy toronyház harmadik emeletére. Sosem bírtam víz nélkül. Folyóval sajnos nem büszkélkedhetett eme város – egyébbel se nagyon –, de szerencsére a közelben volt egy kis tó. Némi víz, káka, békák, semmi nagy felhajtás. De! Már a frissen berendezett új lakásból is szívesen lógtam el a tópartra, ez később megrögzött szokásommá vált. Kezdetben megróttak érte, aztán elfogadták, mint furcsa bogaramat. Vagy elfogadtak, mint furcsa bogarat? Tovább »
A Csernobiltól mintegy 3 kilométerre fekvő Pripjatyot egykor 47 ezren lakták, de az 1986-os katasztrófa után mindenki elmenekült, és a sugárszennyezés miatt nem is költözhetnek vissza. Tovább »
Pusztai Péter rajza
