74. nap – november 13.

Úgy döntöttem, nem várom meg, amíg az iráni konzulátus kiadja a vízumomat, ha majd meglesz, visszautazom Erzurumba. Pasinler felé haladok. Mostanáig nem írtam a törökországi közlekedésről, pedig érdemes. Az első napokban az volt a benyomásom, hogy itt ugyanaz az elv érvényesül, mint Nápolyban és Grúziában, vagyis a közlekedési szabályokat a forgalom valamennyi résztvevője javaslatnak, azok betartását opcionálisnak tekinti, s mindezt a rendőrség hallgatólagos beleegyezésével. Igaz, hogy a lámpa piros, de kit érdekel? Tovább »

a magyar nyelv napjára

A magyar nyelv csodálatos,
hiszen ha azt mondom, tej,
te is érted, még ha esetleg
más istenekhez imádkozunk is,
és más forradalomra emlékszünk. Tovább »

bársonyos
felhők
élettelen páholyából
nézek le rátok Tovább »

folyton zene szól
az önkiszolgálóban
fiatal zene Tovább »

A Romániai Képzőművészek Szövetségének Maros Megyei Fiókja tisztelettel meghívja Önt és barátait a KEDEI 90. című restrospektív festészeti tárlat megnyitójára, 2019. november 16-án, szombaton, 18 órakor, a

MAROSVÁSÁRHELYI KULTÚRPALOTA ART NOUVEAU
galériájában Tovább »

elveszett hang
tollam karcolódik
csendben

A legújabb találmány

— Amerikában feltaláltak egy szerkezetet, amely rögtön észreveszi, ha az ember hazudik.
— Ez vicc?
— Dehogy, ez halálosan komoly.
— Látta maga azt a szerkezetet?
— Hogy láttam-e? Elvettem feleségül!

Színházi élet, 1929/49

A pincér, tálcáján egy adag marhabélszínnel és uborkasalátával, már majdnem magányos vendége asztalához ért, hogy az ételt elébe helyezze, amikor minden előkészület nélkül, hirtelen megállt. Úgy nézett ki, mint akit mentében lefényképeztek. Mint egy kivágott filmkocka.
Félbeszakadt mozdulatában a tálca arcához közel maradt: fejét oldalra hajtva bámult a két tányérra. Rendesen kisütött marhabélszín volt, rendesen kimért körítéssel, szabályosan tálalt uborkasalátával. Mégis azt nézte. Tovább »

A képzőművészet már régóta lemondott arról, hogy egész egyszerűen csak utánozza a valóságot, a művészek a rendelkezésükre álló vizuális eszközökkel új üzeneteket fogalmaznak meg, amelyek korántsem öncélúak, hanem eljutnak az arra érzékeny befogadókhoz. Van aki színekből, formákból, vonalakból, üresen hagyott felületekből alkot és így keresi meg az új összefüggéseket, van aki a teret, az arányokat és az anyagokat fürkészi, akad aki a természetbe vagy az emberi környezetbe akar beavatkozni, hol erre, hol meg amarra irányítva a figyelmet. Tovább »

Nincs jogod szabadon vándorolni a Földön
ott kell élned s halnod hol megszülettél
mondják némely uralkodók Tovább »

(legkisebb unokám, Iringó, monológja)

csak arra lettem volna kíváncsi, hogy amikor a telehold beleakad az eperfa sűrű lombjába miért nem fogja meg valaki

de kinevetett a nővérem, azt mondta buta vagyok, hiszen a hold olyan távol van, hogy még apa sem érhetné el Tovább »

A Szovjetunió évtizedeiben a hivatalos történelemírás és a propaganda „csak a szépre emlékezett” a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatokban – az utóbbiaké nemkülönben. Magyar viszonylatban ennek megörökítését szolgálta a moszkvai Folyami pályaudvar (Recsnoj vokzal) metróállomás mellett 1976-ban felavatott emlékmű is. Tovább »

Az alkony
pillérein
visszatükröződnek
az elmúlás
színei, és Tovább »

néztem a háztetőn
a tűzoltók piros neonszámát
zéró-nyolc Tovább »

Man kertje egészen a patakig ért, szelíden ereszkedett a víz felé, végében cövekkel erősített lépcsők vezettek a köves mederbe. Man idősebb ember lévén, már nemigen foglalkozhatott olyan dologgal, ami sokat hoz a házhoz. Amivel foglalkozott, kedvtelésből tette, ez pedig páratlan türelmet és odaadást követelt azért a kevés örömért, amit cserébe kapott. Tovább »

Veronica ŞTIR
(1952)

Toamna ardeleană

Când soarele toamnei e risipit
într-un râu de ştiuleţi
Fetele au în ochi arome calde
şi gânduri molcom bătând din aripi Tovább »

A titkár

Karinthy Frigyesnek van egy kitűnő titkára, aki az írót minden elintézni való dolgára figyelmezteti. A titkár múltkor hosszú jelentést tett a szerzői estével kapcsolatban, amelynek végén Karinthy nevetve jegyezte meg:
— Tudja barátom, mire emlékeztet maga engem?
— Mire?
— Minden csekélységre, amit elfelejtek.

Színházi élet, 1929/47

2019 októberében Vasárnapi pszichoanalízis címmel jelent meg Lászlóffy Csaba (1939 – 2015) válogatott verseskötete a budapesti Magyar Napló Kiadó gondozásában. A könyv panorámikus széttekintést enged Lászlóffy Csaba lírájának alakulástörténetére, verstechnikai sokszínűségére, visszatérő témáira, miközben az elmúlt fél évszázad (erdélyi) költészeti változásainak is tanúi lehetünk az olvasása során. Tovább »

A múlt század hatvanas éveire, úgy tűnik, szorul a hurok a Szörny körül – állapítja meg könyvének közepe táján Nicholas Witchell. Egyre többen és egyre részletesebben tudják leírni a tóbeli élőlényt, s akadnak emberek, akik erre teszik fel egész további életüket.. Tovább »