A Stockholmi Nemzetközi Vásáron megrendezett Gasztronómiai Csúcstalálkozó a fenntartható étkezés és a klímamentés jegyében zajlott. Az előcsarnokban jövőtervezők mutatták be ötleteiket a kézműves munkával előállított nádszívószáltól a kávézaccból préselt tányérokig. Tovább »

friss hírek
minden esőcsepp sziszeg
a kéményben

Egyetlen ember sem sziget / „No Man is an Island”

Egyetlen ember sem sziget,
Teljes önmagában,
Minden ember a kontinens egy darabja,
Része a szárazföldnek, Tovább »

Hasonszenvi gyógymód

Nóti Károly meséli vidéki újságíró korából ezt a történetet:
„A háború idején Kolozsvárt sok bajt okozott a kávéházaknak a korai záróra. Tizenegy órakor minden vendégnek el kellett hagynia a kávéházat, miért is az okos főpincér már tíz perccel tizenegy előtt kiszólt az ott sem lévő rendőrnek:
— Igenis, biztos úr! Már zárunk! Tovább »

a levegőből formálom meg arcod
ha nem vagy itt és olykor nem vagy itt
rád szomjazom hiányod összekarcol
méricskélem a semmi szavait Tovább »

nem kell, hogy lájkold

gyerekek, havazik – olvasom
s havas képekkel telik meg a
szájbertér ahol élünk

a valóság virtuálissá vált
s ez a közösségi háló
nem közelebb hoz –
megoszt bennünket Tovább »

Victor ŞTIR
(1956)

viaţa un şarpe

bolnav întins pe piatră
cu memorie intermitentă Tovább »

Önarcképvázlat

Harmincas vagyok és korszerűtlen. Nem mintha nem érteném ezt a kort – ó, nagyon is értem. Éppen ezért állok vele szemben, ezért tudom egyre kevésbé elfogadni. Azt hiszem, sokat vétkezem ellene – hála istennek. Vannak törvényszékek, melyek előtt dicsőség vádlottnak lenni. Tovább »

75. nap – november 14.

Nem hagytam ki Pasinler várát Továbbra is kelet felé haladok, most épp Horasan a legközelebbi úticélom. Ma újabb jelképes mérföldkőhöz értem, a szó szoros és egyúttal átvitt értelmében is átléptem a 2,5 milliós határt, egészen pontosan 2 508 101 lépést tettem meg indulásom óta, ami hozzávetőleg 2 000 kilométernek felel meg. Jelenleg épp az egykori selyemúton haladok, melyet törökül Ipek Yolunak hívnak. Tovább »

1996 végén Romániában csoda történt: kormányra került az RMDSZ, a magyarok érdekképviseleti szervezete. Román kormánynak először voltak magyar tagjai: először Birtalan Ákos és Tokay György, utánuk Bárányi Ferenc, Hajdu Gábor és Eckstein-Kovács Péter. Tovább »

Ambrus Istvánnak odaátra

Gyűjtenék fényt e dombhátak ormán.
November köde borít mogorván.

A lélek őszi csűr mélyén pihen.
Napsugárt emlékezik idelenn Tovább »

a katonaság délibábja

mintha lettem volna már katona
álmodtam fehér lepedőről
mintha kibírható lett volna
akár egy mentális klinika Tovább »

Lejártam ba­kan­csom cipőm
miközben fo­gyott az időm

ahogy nőtt az élet­ko­rom
úgy vásott el a bocs­ko­rom Tovább »

Nem azt csinálja

Nyáron történt Dunaharasztin, szemtanúja voltam — meséli Csortos Gyula a társalgóban —, egy csendőr járkált a parton, és észrevett egy embert, aki tilos helyen úszkált a Dunában.
— Azonnal jöjjön ki — ordított a csendőr —, itt tilos a fürdés!
Panaszosan hangzik a válasz:
— Én nem fürdök, én fuldoklok…

Színházi élet, 1929/50

Mail-interjú Nászta Katalinnal

* Kedves felkérés érkezett Cseke Gabitól, hogy készítsek interjút veled a számítógépes rajzaidról. Mert azok jók. Én pedig állítólag jól kérdezek… Lehet?

Legyen.

* Kissé zavarban vagyok, hiszen én színésznőnek tudlak… „Színésznő, Szentgyörgy”, ezt dobja ki az agyam. Mesélj azokról az évekről, számodra nem az a meghatározó alap? Mi volt a legkedvesebb szereped?

Miţa Baston a D’ale carnavalului-ból, (magyarul Farsang), Zoe az O scrisoare pierdută-ból (Elveszett levél) és Puck a Szentivánéji álomból. Tovább »

(Levél Gyergyótölgyesről)

Talán némi előzményt le kellene írnom. Életem legszebb korszaka – a röpke főiskolai évek után – az első tíz év, amelyet Lelében éltem le, még ha oly félfeudális állapotok uralkodtak is.
1969 őszén (szeptember 1.) érkeztem diplomával a kezemben és szerelmi csalódással a szívemben. Mintha a világ végére érkeztem volna, se út, se villany… Csak nagyon kedves emberek. Tovább »

Semmi nem elég

Andrei Gazsit (1950, Búzásbocsárd, Fehér megye) beleélő költőnek nevezném, elmélyedőnek és elmélyülőnek. Mint az ő előszavából is kiderül, korábbi kötetében volt már egy ciklusa, mely aztán bővítve ehhez a mostani könyvhöz vezetett. Illetve nem ehhez, amit most tart kezében az olvasó, hanem annak román eredetijéhez. Tovább »

Debüt / Debut

Édesanyám,
a börtön alkotóműhelyéből írok neked,
innen, ahol ma a Bolgár
(egykor öntőmunkás volt a sodronyiparban)
költőként debütál: Tovább »