a tablettában koffein van
apró fehér kávét préseltek belé
kicsinyítéses eljárással
felébredek délután
van gogh-i szegénységben Tovább »

Hajolj hozzám, légy a napom,
legyél minden pillanatom,
légy a napom, légy a holdam,
légy meleg vackom a hóban, Tovább »

(a szellem nagy embereinek halálára)

szerelmes vagyok a csúnya nőkbe
a szellemes csúnya férfiakba
akik humorral, kesernyésen
néznek rám s néznek önmagukra
akiknek nem probléma semmi
és minden az, a minden is fáj Tovább »

Az öreg író felállt, kinyújtózkodott. Végre elkészült a regénnyel! A többi már a kiadó és a nyomda feladata. Éjfél. Kimerülten csoszogott a sezlonhoz. Ha már itt ragadt, itt is alszik ma éjjel. Álmosan fülelt a hálószoba felé. Felesége horkolása megerősítette szándékában. Úgy alszik, mint az aludttej. Miért ébressze fel szegénykét! Tovább »

Ártalomtérkép egy afrikai impresszió mögött

Közel is távol van…, a mert messzi vidéken, talán mégsem hat oly kínzóan e kötet… Háromszáznegyven oldalnyi sűrű reménytelenség – sem letenni nem lehet, sem kilépni belőle, sem újragondolni-átérezni, sem tudomásul venni. Csak utálni lehet, őszinte és kiszolgáltatott gyűlölettel, hogy úgy látszik, ilyen a világ s nem tehetsz ellene, sem róla, sem érte. Négy sors, négy kis- és kamaszlány-sors, Afrikából indítva, egy antwerpeni piroslámpás negyed pillangóinak szálláshelyére időzítve, ahol vallomásaik elhangoznak, s keretet kapnak szárnyaló vágyaik, a jobb vagy tűrhetőbb, szebb vagy csillogóan pompás jövőreményeik. Tovább »

Akartam verset írni pénzért:
tőkémet akartam készpénzre váltani.

És kellett volna a pénz:
apámnak orvosságra, Tovább »

Malacka természettudományos filmet nézett. Majd átjött Vadmalachoz a szomszéd szobába és lelkesen mesélte:
– Képzeld, a hódok megfogják egymás lábát, hogy éjszaka a víz ne sodorja el őket egymástól!
– Szép! – mondta Vadmalac.
Kinyújtja ő is a mancsát.

(Cseke Gábornak, egy képzelt vasúti állomáson)

Úgy vagyok,
mint kifürkészett
gondolat,
mit valaki kitakart. Tovább »

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Evelyn A. Domján: Faragott képek. Domján József festőművész élete.

(Gondolat Kiadó, Budapest, 1986. A borítón: Páva, 1972. Szövött falikárpit.)

Györffy Ilona (1944-2013) hozta el Csíkszeredába. Ilona orvosférjével és két gyermekével 1977-ben emigrált Hargita megye székhelyéről az Egyesült Államokba, 1989 után azonban egyre gyakrabban járt haza. Amerikában ugyanis megalakította a Kulturális Alapítvány Erdélyért elnevezésű egyesületet és megpróbálta mindenben segíteni az itthoniakat. Tovább »

olyan, mint a szerelem
kinéz magának,
elcsábít, számítok neki
rám lehel, magához huz
titokban együtt járunk
bár a közös jövőnk reménytelen

Két légy keringett az asztal körül.
Az asszony üveges szemmel követte őket.
Bal mellén néhány hete született gyermeke csüngött. Szopás közben nagyot cuppantott. Kicsúszott szájából a rózsaszínű bimbó. Csukott szemmel, türelmetlenül kapkodott a csecs után. Amikor rátalált, mohón ajkába vette. Megnyugodott. Hosszakat szopott. Tovább »

(Lénárd Sándor bűbájos könyve)

Híre járt nemrégiben, hogy egy bolondos magyar orvos latinra fordította a Micimackó-t, és a bolondos angolok ebből a könyvből tanítják növendékeiket a latin nyelvre. Miért ne lehetne igaz, ha másutt francia olvasókönyvnek a pajkos Sagan kisasszony csábító regényét használják, a Jó napot, búbánat-ot ? Híre jött aztán, hogy ez sem nem bolondság, se nem túlzás, egyszerűen igaz. Tovább »

A város messzibe nyúló története a XIV. században kezdődött. A békés ligúrok, akik itt laktak, és a városukat a maguk nyelvén Spiaretinek emlegették, lényegében halászattal tengették csendes életüket. A város nevének eredete a Máltai Lovagrendhez kötődik. A provence-i nemes, a Szent János rendbéli Grand Master, Fulcone di Villaret csapatával Palesztinából tartott hazafelé a történet szerint, amikor a Ligúr-öbölben hirtelenkelt viharban hajótörést szenvedtek. Tovább »

Jézus és Szent Péter vándorúnak az úton. Az egyik faluba kapnak egy szál kalbászt. De Szent Péter olyan éhes vót, hogy elmaradt Jézustól, és mindig akarta enni a kalbászt. De mikó harapott, Jézus mindig szólt, és nem tudta megenni, rögtön kivette a szájábu és eldobta. És így mentek, mentek, de mindig, mikó le akarta vóna nyelni a kalbászt, Jézus mindig beleszót, és nem tudta sose lenyelni, mindig el köllött vóna dobni. Tovább »

Így kezdődik a Ki a gyilkos? című félpercesem:
„Ebédnél Vadmalac kifejtette, hogy ő valakinek az arcából meg tudja állapítani, ki ölné meg őt, amennyiben úgy hozná a sors. Az arcból meg a pillantásából.”
Tovább »

Meggyűlölt szerelem

…A múlt hetek egyik napján, egy Kenesén kóborló s mindenféle apróságokat elárusító házaló, csecsebecséivel elbódítva egy szép barna fiatal leány fejét, távoztakor őt magával elcsalta. Ennek a szép faluvégi kis barnának lévén pedig sok udvarlója, a többek közül egy, ki már csak az esküvő napját, illetőleg napjának kitűzését várta —, mert biztatva volt —, következő elkeseredett dalra pendítette meg lantja húrjait: Tovább »

Ez a hajnal még nem a te születésed.
Felszáll földközelből az ének
egyenesen, mint Ábel füstje,
s a város fölött szétterül,
mint a Káiné. Tovább »

A halottas kocsi

Egy fekete kocsi ment a Köruton,
Május volt, mert az minden évben van,
A fák tehát lomboztak és rügyeztek
És drága nők csacsogtak boldogan Tovább »