Szokatlan látogatóm volt az este. Huszonhét éves ifjú, Metz-ből, Franciaországból. Értelmes és művelt mérnök, szót sem tud magyarul. Még a nevét sem: az r betűt raccsolva gurgulázza, az n-et orrhangon elnyújtja, az i-t magasan felkapja, amikor bemutatkozik: Pierre Karenti. Karinthynak írja persze, ahogy a nagybátyja írta, Karinthy Frigyes, s ahogyan két unokabátyja írja, a költő meg az író, akik most együtt kavarják a feketét vele, s fürkészve kutatják egymás arcán a rokoni vonásokat. Tovább »

Szállj magasra,
odáig, ahol már nem
érhet el a nap.

Agyunkban bogarak nélkül
nem lehet élni,
mondta a csehek írója,
ki jóban volt a sörrel és sok
furcsa bogárral. Tovább »

Szent Péter elment halászni, és egész éjjel aludt, nem fogott semmit. Hazament reggel, és Jézus kérdi:
– Hát Péter, hol a hal?
Azt mondja:
– Uram, nem tudtam halat fogni. Tovább »

csak azt akarom mondani,
hogy kettőezer tizenhétben,
munkába menet, sokszor
azon gondolkodom,
kávéra, cigire sincs pénzem,
lakbérre, számlákra is alig futja, Tovább »

Hol és ki­vel is kel­le­ne kez­de­ni a Ke­resztúr iro­dal­mi életéről szóló be­mu­tatót?, te­szem fel ma­gam­nak némiképp za­var­tan a kérdést, hisz e város talán nem büszkélked­het olyan nagy ne­vek­kel, mint Nagy­ga­lamb­fal­va Kányádi Sándor­ral, vagy Far­kas­la­ka Tamási Áron­nal (hogy a példálózással csak a szűkebb régióban ma­rad­jak). Igaz ugyan, hogy Tom­pa László Bet­falván szüle­tett (s Bet­fal­va ma­napság már Székely­ke­resztúr ad­mi­niszt­ratív része, utcája), sőt, az ele­mi is­kolát is Ke­resztúron végez­te, költővé azon­ban Ud­var­he­lyen vált, munkássága inkább ah­hoz a város­hoz kötődik, an­nak a „márka­ne­ve”. Tovább »

ajándékkiegészítőként
kaptam egy fémes zöld színű
lapos
stilizált
alumínium kulcstartót Tovább »

Miután a táborok a teendőkön testvériesen megosztozva szétverték az ország jóformán teljes intézményrendszerét, egyik az egyik felét, másik a másik felét, a harmadik azt, ami még nyomokban megmaradt, szemmel láthatóan megtalálták a módját a politikai osztály lecserélésének is. A recept nem új, de hatékonyságát növeli a szekuspártok és a szociális háló feltuningolása. A titkosszolgálatokat, éppen mivel titkos társaságként, ráadásul gazdasági és politikai érdekeltségű vállalkozásként működhetnek, elkerüli a tekintélyvesztés, diadalmasan haladnak a teljes (persze titkos) hatalomátvétel felé, legfeljebb a belső torzsalkodások akadályozhatják meg őket ebben.

Tovább »

(Bözödi György emlékére)

Isten szemeiben,
egy falu sosem válik köddé!
Csak időről-időre, eltakarják
az esőkönnyek.

A vágy a tisztaság után,
miközben röfög a mocsok,
a mázolatlan máz után
kaparok és csak kaparok, Tovább »

leterített
újságpapírra kiraktam mindenem
mi eladó Tovább »

A találkozás Csipkerózsikával az üveghegyen túl

A Grand Hotel teraszáról a sétányt követve kapaszkodtam vissza a főútra. Az alagút túloldalán voltam, és alattam a teljesen belátható öböl terült el, legtávolabbi csücskében San Removal, a hajlatba fészkelve pedig – immár tudtam – Ospedalettivel. Az alagúton túl ugyanis helységnévtábla is tudtomra adta, elhagytam Bordigherát és átléptem Ospedalettibe. Balomon a meredek hegyoldalon virággal borított kőfalak díszelegtek, elvétve egy-egy villa nézett a kifogástalan panorámára. Tovább »

lefordíthatatlan

vízfestékkel már nem tudok pingálni
hályogkovács

Budapest, 2019. VII. 25. Tovább »

A nap első sugara
megcsillan
a pipacsok szirmán.
A harmatcseppek
a szél kusza mozdulataira
hullani készülődnek. Tovább »

(Saint-Exupéry emlékére)

Rádióból, televízióból ismételten felzúgott a repülő motorja, tenger félelmetes moraja, vihar dübörgése, két halálra szánt pilóta elfúló hangja meg a repülőtársaság igazgatójának szigorú szava. Amíg szigorú volt, és prózában beszélt, még hagyján, de szentimentális opera is készült az Éjszakai repülés-ből, szentimentális opera, amelyben Riviére igazgató – meleg szívét zsarnoki szigorral leplezve – meghatottságtól elfúló hangon dalolja, hogy senki sem érti őt, amikor legjobb pilótáinak halála árán is kikényszeríti az éjszakai repülést – és miért? Tovább »

szól a kapitány
légbuborékba zárva
nem vagyok hibás Tovább »

A nyár
vércseppeket hördült a juhar üstökébe.
Sárga malaclopóját kiteregette
az ősz. Tovább »

Szűzanyáék nagyon szegények vótak, csak annyi élelmek vót, amit akkor napra elfogyasztottak. Egyik reggel nem vót semmi a kamrában. Azt mondja Szűzanya Szent Józsefnek, hogy nem is tudja, mi lesz az ebéd máma, mer nincs semmi, nem tud mit főzni. Mikor ezt a száján kiengedte, az ablakon berepült egy galamb. Azt mondta Szent József:
– No, van már ebédre való! Tovább »

A vécé ajtaja előtt megtorpant: „Bevihetem Beethovent a budiba?”, tette fel magának a kérdést. Mert ott volt a fülhallgatója segítségével a fülében a Negyedik szimfónia. De azzal magyarázta ki a helyzetet, hogy gondolatban frakkot ölt, s már bogozta is ki a gatyáját. Tovább »