Szombati napon volt, mikor a Szűz Mária elfelejtkezett magáról. Nem mosta ki az Úr Jézusnak a ruháját. Szombati napon mosott volna, de nagyon be volt borulva, nagyon esett az eső. Sírt-rítt a Szűz Mária, kérte az Úristent, hogy süttesse ki az arany napot számára, mert holnapra nem szárad meg a Kisjézusnak a ruhája. Tovább »

az a félmúlt fáj
az a félmúlt hiányzik
és csupán nekem Tovább »

Lengyelország számára is történelmi év volt 1956. A forradalmi megmozdulások még ott kezdődtek, támogatásuk kiemelten szerepelt a magyarországi népfelkelés kezdetekor megjelent – és az utcákon visszhangzott – jelszavak között is. A lengyelek is támogatták a magyarok küzdelmét, egyebek mellett adományokkal, gyógyszerekkel. Tovább »

(78 éves születésnapomra, P&G Pusztai posztere alá)

megnyugodhat mától a világ

immár végképp nem lesz belőlem
botcsinálta
lóidomító se alpinista se búvár
és a tengerészetről is lemondtam végérvényesen
a jövő nemzedék javára Tovább »

Befelé nősz
mint régkihalt növények

magad ellen fordítod a szót Tovább »

Savanyú Jóska, a nyelvzseni

Egy híres betyár köröztetése. A múlt év augusztus 31-én Csabrendeken elkövetett rablógyilkosság tettese, Savanyú Józsi a tett elkövetése után tudvalevőleg megugrott, s azóta ismeretlen helyen csavarog. A zalaegerszegi törvényszék a híres betyárt országszerte körözteti, s a körözvényhez a rablógyilkos pontos személyleírását csatolta, mely egyúttal nagyon jellemző a juhászból lett betyár képzettségére nézve. Tovább »

Lübeckben járván meg akartam nézni Thomas Mann szülőházát. Utóbb kiderült: épp ott álltam a kapujában, a szemben levő szép templomot szemlélve. Megszólítottam egy középkorú férfit. Gyanakodva nézett rám.
– Thomas Mann? – kérdezte. – Az amerikánus?
Mondtam, hogy tudtommal itt született, Lübeckben. Kedvetlenül hümmögött: Igen, ő is tudja, de hogy hol? És otthagyott. Tovább »

Jövőperiszkóp,
múltfolttisztító,
szívszemüvegtok.

Az Úr Jézus, amikor kicsi gyermek volt, hát ő madarakat csinált agyagból. S odament egy pásztor, és azt mondta:
– Mi csinálsz, te gyermek?
Azt mondja:
– Hát madarakat! Tovább »

Füstök fakó fűzére a dombok felett.
Fiatal fák flórája
csattanva csókol illatot a szélbe.
Fenyők fehér fohásza foszlik
s duzzadó patak a tél hava,
ami fennakadt
a gát alatt. Tovább »

Arra kért engem egy napon,
ha találkozom Szakál Mózsival
Bözödön,
emeljem meg a kalapom,
s mondjam meg neki:
amit ígért, nem kaptam meg,
de azt is
köszönöm.

Forrás: a szerző Facebook oldala

Neki pitymallik legelőször az ég, érte jön fel a nap,
ő köti fel reggel az első disznóbőr-bocskort,
s virradatkor már kint áll a falu végén a
suppogó nehéz porban. Tovább »

varázslat

érdekes leány
fején átbucskázva lett
unalmas asszony Tovább »

Terecskék sétálnak egymásba,
csatornaillat tereli a templomokat,
sirályok a szerelemben,
gondolás melankólia. Tovább »

Mail-interjú Láng Eszterrel

Kérdezett: Gergely Tamás

Ki vagy te, Láng Eszter? Hányan vagytok: én ismerek egy költő Láng Esztert, egy képzőművészt és egy szerkesztőt. Van még belőletek?
Hát igen, a kérdés arra utal, hogy hány területtel foglalkozom, és a tényeknek megfelel. Korábban tanítottam is a debreceni egyetemen, az az időszak még bonyolultabb volt. Dehát a sokféle tevékenység megfelel a sokirányú érdeklődésemnek. És azért mindig volt egy jól átgondolt sorrendiség. Az írás jóval korábban kezdődött, mint a képzőművészet, aztán a kilencvenes évektől a hangsúly áthelyeződött az utóbbira.

E-mailcímed szerint korondi vagy, pontosabban hová lokalizáljunk?
Korond a szülőfalum, de másfél éves koromtól Csíkszeredában laktunk, aztán repatriálással átkerültünk Magyarországra, s most a bázisom Debrecen. Tovább »

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Úz-völgyi népmesék

(Elmondja: Karácsony Gyula, Gyűjtötte és lejegyezte: Orbán Dénes, Grafikák: Kulcsár Edina, Készült Tillinger Péter műhelyében Szentendrén, 1997.)

Egy hónapja, hogy ez a számítógépem mellé előkészített könyv úgy néz rám, mint egy óriási felkiáltójel. Az Úz-völgyére figyelmeztet, ahol amúgyis zajlottak az események, és alighanem mindenki tud már mindent színéről és fonákjáról, előtérről és háttérről egyaránt. Tovább »

Földközel

Kartonruhában –
Színessziromkönnyűség
a földre lehúz. Tovább »

az út mentén
a fákat derékba törte a szél
most kétrét hajolva járnak el
alatta az emberek Tovább »

Benedek István – Marcell fia, Elek apó egyik unokája, tapasztalt elmeorvos – egyik kedves szerzőm. Művei pedig kedvenc olvasmányaim közé tartoznak. Szeretem sokoldalúságát, széles körű irodalmi érdeklődését és érzékenységét. Mindenre odafigyel az életben, és amit fontosnak tart belőle, arra határozottan, tanulságosan és értelmesen reagál. Úgy tűnik, mindenhez ért. Pedig inkább csak elvei vannak, amelyek szűrőjén át szemléli a világot. Tovább »

Költő fiának lenni nem könnyű feladat; minél nagyobb az apa, annál nehezebb a fiának – ha ugyan el nem menekül az irodalom területéről más vadászmezőre. De ha tehetsége vagy hivatástudata oda szólítja, meg kell mérkőznie az apa hírnevével. Irodalomtörténetünk sok példát mutatott effajta küzdelmekre, mérsékelt sikerrel. Tovább »

Ó, pipacsok a réten,
Zöld terítőn vércseppek,
Mért is élek sötétben?
mért is nem élek szebben?
Mért nem virágzok, lobogok,
magam is, mint a pipacsok? Tovább »