Az igazi zsidó bölcsesség: tanulni azoknak az embereknek a hibáiból, akik követték tanácsaid.

Felfirkálta, szerk. NJF

megtöltötték borral
a falu koronáját
a magyardécsei templom serlegét
abból ittam
iszogattam
az ital harmadát felét Tovább »

(elhangzott Lelén, 2019 júliusában)

Nehéz most megszólalni, ennyi év távolából.
Látjuk a megtett utat már mögöttünk, már ti is, hiszen „ötvenkedők” vagytok, jó ez a csoportmegjelölés itt a közösségi oldalon, van ebben kis huncutság, még az élet delén vagytok, drága volt diákjaim, és már mindannyian sok élettapasztalattal is gazdagon, gyönyörű gyermekeitek a megvalósult álmunk, hogy nyomot hagyunk mégis magunk után, örökösöket, akik majd tovább éltetik a Lángot, amely meggyúlt bennünk, amikor világra jöttünk, mindannyian nagy reményekkel, a szüleink örömére, és elsuhantak az évek, most visszatekintve, talán szinte el sem hisszük, hogy milyen sok év telt el, széjjel sodort az élet, Lele leképezi kicsiben a nagy politikai változásokat mégis. Tovább »

hagyd magad ekképpen gondolkodni / lasă-te gândit astfel

a katasztrófák
szakadatlan sorából,
lehetsz a kötél
hurka. Tovább »

HA ELFOGY A LÁBNYOM

repíts a fellegekbe ints egy utolsót
haldoklik a világ
én is mindennap
térdepelve
próbálgatom
újra megváltani
zárójeleim körül
a muszájt Tovább »

G. Menta Éva– versek. AB ART Kiadó 2019

Ez a szerző második kötete, amit olvasok. És a harmadik a megjelentek sorában.
Az első a Daloló felhő volt, ezt nem ismerem. Az, hogy mikortól és kinek lesz költő valakiből – örök kérdés. Ha már több kötettel is rendelkezik, kitartását bizonyítja. De ez még nem elég. Lennie kell pár versnek, ami miatt meg is jegyzem, amit olvasok. Főleg sorokat, szó- és fogalom-összekapcsolásokat, szüneteket találok. Lélegzetvételeket.
Olykor hallani is a költő szusszanását. Tovább »

Tegnap meghalt Pityu. Tulajdonképpen úgy kellene mondanom, hogy megdöglött, mert csak egy zsemleszínű, kivénhedt korcsról van szó, aki már napok óta készült az utolsó útjára. Akkor már a tizennyolcat is betöltötte, ami kutyáéknál matuzsálemi kort jelent, de még utolsó éjszakáján is becsülettel elláta házőrzői kötelességét. Hallottam, amint fel-felvakkant, ha kóbor macska vagy részeg ember battyog el a ház előtt. Aztán reggel ott találtuk, jobb létre szenderedve, teste még meleg volt. Tovább »

nagy madár volt. Ő takarta el az Úr Jézust, amikor Heródes utánaküldte a katonaságot, hogy elfogják. Oszt amikor ment arra a katonaság, játékból azt mondta:
– Itt van, búvik, itt van! – hogy ne menjen el a katonaság mellette, hogy ott van Jézus. Úgy eléjük röpködött, hogy arra menjenek. Tovább »

Józan tavaszi napfény.
Ésszerű fehér fények,
zizzenései metsző
szélben a jegenyéknek. Tovább »

Poharak közt

Borral vigad, borral búsul
A magyar,
Nem szittya vér, aki inni
Nem akar; Tovább »

talán húsvét volt
talán festéket töltögettem
elmentem egy agyvérzéses emberhez
aki akadozva beszélt Tovább »

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Vajda Jolán: II. világháborús napló

(Magánkiadás. A szöveget gondozta és a kötetet szerkesztette: Balogh László)

Azt tudtam, hogy jóval előttem született. De soha nem gondoltam volna, hogy utánam érettségizett. Márpedig a fotómellékletben ott az érettségi oklevél másolata: Kézdivásárhely, Brassó tartomány, 1963. Persze, a teljes szöveg, a helységnevek is románul, hiszen oda már nem értek el a Maros Magyar Autonóm Tartomány határvonalai. Tovább »

Mikor ment a Szent Család, a virágok mutatták bé a népnek, hogy hát kik mentek ott. Mert minden virág, ahogy elérték, ugye, az a növény kivirágzott. Éjfélkor a Szűz Mária meg kellett, hogy szülje Jézust, akkor egy tábla szőlő így szépen kivirágzott s megért, s azt adta a Szűz Mária a Jézuskának. A szőlőt. Tovább »

–  Virtuális képkockákat nézek a laptopon, melyek olyan sebesen pörögnek egymás után, mint maga az idő a halandó ember fölött. Nézem, amint pillanatok alatt lesz a sejtből embrió, majd csecsemő, kisgyerek, serdülő, aztán kifogástalan fogsorral mosolygó, feszes bőrű fiatal lány. Most volt kúszó-mászó, gügyögő baba és máris artistaként „röpköd” a hatalmas kupolák alatt. Tovább »

Ha csak regény lenne…
Átélt ostromok tüze, rekkenő nyár és fagyos tél, lövészárok-kiszolgáltatottság és otthon-hiány közepette talán figyelem terébe sem lopódzik, kézbe sem kerül az a mutatós regény, mely a „boldog békeidők” aranyló hétköznapjait felváltó szarajevói eseményt, annak regényes hátterében magukat a katonasorsokat, élő közösségek élő egyedeinek korszakos csalódását örökíti meg a belgrádi író, Aleksandar Gatalica művében. Tovább »

A halottak nem élnek nemi életet, mégis szaporodnak.

Felfirkálta, szerk. NJF

Fehér Illés műfordításaiból

Pislákol egy sárga izzó – Tinja neka žuta sijalica

Pislákol egy sárga
Izzó,
Pislákoló…
A körúton
monoton őszi
eső… Tovább »

már
tudom
mi a baj:
okoskodik
egy apevában Tovább »