A zárt szemhéjam mögül egy
szürkés rózsaszín felhőnek
tűnik, pedig épp a vér ég;
teret akar benn magának. Tovább »

Régen mannával éltek. Úgyhogy hát nem dolgoztak még akkor. Hanem ha korán felköltek, amíg a nap fel nem jött, addig vittek edényeket, fazekakot, s megszedték. Aki nem kelt korán, az bizony nem kapott, mert immár elolvadt. S így aztán mindenkinek a szája ízire valót adott az Isten, milyen ízt akart, olyan volt. Osztán zúgolódtak a népek, s az Isten elvette ezt es.

(Nyisztor Bertalanné, János Rozália, Székelykeve)

Forrás: Parasztbiblia. Osiris könyvtár. Folklór, 2001

A Gábor Áron halála 170. évfordulóján az eresztevényi Benke-kúriában szervezett tudományos értekezlet alkalmából bemutatták Dávid Antal (1913–1988) Háromszék nem alkuszik, a budapesti Móra Ferenc Könyvkiadó által 1973-ban megjelentetett és a kolozsvári Kriterion Könyvkiadó jóvoltából 2018-ban újból nyomdafestéket látott regényét. Tovább »

Amikor a másnap eljött
néma felhők
húztak fel az égre. Tovább »

Borotválkozott a fürdőszobában, dúdolt hozzá, nem is vette észre, hogy ütemesen dobbant.
Benéz hozzá a komája, kérdi:
– Mi van?
Számonkérően; Vadmalac nem érti. Tovább »

A lopásról mint közösségi rítusról

Kínosan rövid kivonatként, talán méltatlan összefoglalóként annyit árulnék el előre: kivételes kutatói munka látott napvilágot Gagyi József marosvásárhelyi professzor klaviatúrájából, melyben az egyetemes társadalomtörténetben szintúgy jelen lévő tüneményről, a magánosítás legkülönbözőbb gesztusairól szőtt tapasztalati tudását osztja meg velünk, friss kötetében a lopás „társadalomnéprajzát” összegzi egy erdélyi térség, egy falusi életvilág morális hátországának feltárásával. Tovább »

Fodor Sándor: Ervin Atya története

Amikor a ferenceseket (1949-50-ben) kitelepítették rendházaikból, akit nem tartóztattak le közülük, azt egy idő után kényszerlakhelyre küldték. Néhány rendtársával együtt, Ervin Atyának Fogarast jelölték volt meg kényszerlakhelyül. Tovább »

felmentve

gőzölgő fénykép
gomolyog fel a pára
s agyamból arra vetítek
most tornaóra
most a hátsó udvar
most a nyitott ablak Tovább »

Vasárnap találkoztunk.
Hétfőn elmosolyodtunk.
Kedden csókoltunk.
Szerdán szerettük.
Csütörtökön megváltozott.
Péntekre megcsalt.
Szombaton sírtam.

1. Ady András: Nem lenne jó írni?

Nem lenne jó írni még pár verset?
Kérdezte, s kígyózó testén valami
éppen áthaladt, ilyen jóllakottan
hogy lehet ilyet kérdezni: bennem
a lázadás?! Tovább »

kis
hiány
nagyra nőtt
szívünk mélyén
felfoghatatlan Tovább »

ugye, immár annyira felmentek volt, hogy immár közeledtek az Istenhez, az égbe. Annyira felmentek, hogy az Isten már nem tudta, mit csináljon vélik, meg kellett valahogy állítsa. Úgyhogy akkor csinált ennyi nyelvet; hogy egyik így beszélt, a másik úgy, hogy valahogy zavarodjanak meg. Mert mikor téglát kértek, maltert vittek fel, mikor maltert kértek, akkor téglát vittek. Úgyhogy így nem tudtak aztán tovább dolgozni, s így félbeesett.

(Nyisztor Bertalanné, János Rozália, Székelykeve)

Forrás: Parasztbiblia. Osiris könyvtár. Folklór, 2001

Szerző a tájban * A szerző felvétele

Hogy mennyire nem vagyok normálisnak számító turista, abból is kiderül, hogy ha valaki azt kérdezi meg tőlem, hogy adott helyen, ahol épp vagyok, vagy akár New Yorkban tudnék-e ajánlani valami jó kis vendéglőt, magamban mindig megbotránkozom az oktondi kérdésen. Egyrészt, mert sajnálom, hogy valaki annyira élhetetlen, hogy nem képes magának való megfelelő vendéglőt vagy akár csak helyeket is felkutatni, és inkább valaki más által megtalált vagy kipróbált helyet választ. Tovább »

Az egészségnél csak egy drágább: a gyógyítás.

Felfirkálta, szerk. NJF

1. Ady András: A firenzei kávézókban

A firenzei kávézókban biztos nem.
Lehetetlen, hogy ezt emlegetnék
legyen az ristretto, vagy doppio
alatt, közben, után, képtelenség
emlékezni egy elűzött Medicire, Tovább »

nem
értem
mi célja
ennek az öt
soros játéknak Tovább »

Mikor az Isten teremtette a világot, hát teremtett ő lovat is. Ugye, meglett a kiscsikó, s azt mondja az anyjának:
– Ereszd el, hogy szaladjon!
Hát az anyja eleresztette, hogy szaladjon, s futott a kiscsikó: elszaladt, jött-ment.
No, tyúkot is teremtett, kiscsibe is lett. Tovább »

műszálas ingem

kéz alatt vett
csehszlovák
csíkos
műszálas ingben
néztem a holdra szállást Tovább »

Sóstavak és sivatag. A szerző felvételei

Atacama-sivatag

2019. július 08.

Január 24.-én délelőtt mentünk a reptérre Santiago-ba és a repülőjegyünk Calamába szólt, ami az Atacama-sivatagban található egyik nagyobb város. De nekünk San Pedro de Atacama nevű kisváros volt az úti célunk. Mikor azt mondom, hogy kisváros, sokkal inkább egy falura gondolok, mert összesen 5600-an lakják, de mindig nyüzsög a sok turistától. Tovább »

Rossz előérzettel szálltam vonatra. A hazahívó távirat: GYERE APÁD
NAGYON BETEG; GÁSPÁR, rövid volt, annál hosszabb az éjszaka. Az előző napi, szilveszteri esti mámort, két másodperc alatt felitatta a távirat. Apám beteg? Hát nem édesanyám? Már tíz éve nyomja az ágyat. Apámnak soha semmi baja sem volt. Megpróbáltam aludni. Nem ment. Apámra nyitottam az ajtót. Tovább »

Hadikfalva, 1940. július 24. – ha kiátkoz százszor a „szakma”, akkor is állítom, hogy Tamás Menyhért Vigyázó madár című könyve esetében a szerző születési helyének és idejének igenis kiemelt jelentősége van: a lírai riportregény narrátora-riportere karon ülő csecsemő volt még, amikor 1941-ben elkezdődött a bukovinai székelyek kálváriája, de a kóboros szekérben ugyanúgy végigszenvedte ő is a bujdosást, mint a felnőttek (mint tudjuk, a magyar hatóságok először a Bácskába telepítik őket, hogy 1944 őszén – a szerbek elől menekülve – másodjára is földönfutókká váljanak). Tovább »