El lehetne dantézni remekül,
hogy megérte a negyvenhetet is,
és éppen szép Olaszhonba repül,
hát nem jólesik ez az élet is, Tovább »

A hatvan esztendővel ezelőtti magyarországi eseményekre a világ legtávolabbi pontjain is felfigyeltek. Különösen így volt ez Ausztráliában, ahol az éppen akkor megrendezett melbourne-i olimpián a magyarok ügye melletti szimpátia számos megnyilvánulására nyílt mód. Tovább »

Sose nevesd ki a feleségedet, ha rosszul választ valamit , elvégre téged is ő választott.

Felfirkálta, szerk. NJF

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Botár László: Megélt pillanatok

(HMKK könyvek, Csíkszereda, 2009, Szerkesztő: Cseke Gábor, Fotók: Ádám Gyula)

Az abszurd dráma több hullámban is elérte Romániát. Valamikor a múlt század hatvanas éveiben Bukarestben minden további nélkül játszottak Ionescut, Beckettet, Arrabalt vagy éppen Mrożeket, és akkoriban jegyeztem meg a lengyel szerző egyik kortársának, Tadeusz Różewicz (1921-2014) regényírónak az egyik szellemes mondatát: az emberek különbözőek. Tovább »

ha
öt sor
tizenöt
szótag fér be
kint marad minden Tovább »

megnyugtató
akár egy trikó keltezése
a hajszálpontos napfényes dátum Tovább »

Vannak bizonyos rituáléim, olyan helyekre visszatérve, ahová hosszabb ideje vágytam vissza. Amennyire nem szeretem a kötöttségeket és a leszögezett programokat, annyira fontos mégis visszatérve egy-egy régi kedves helyre megérinteni mindent, ami ott fontos volt valaha is nekem. Tovább »

elkezdett szőlőt ültetni. Beleültette először a kis venyigét egy madárfejbe. De akkorát fejlődött ebbe a madárfejbe, nem fért meg benne. Beleültette egy oroszlánfejbe, koponyába, mondjuk. Hát, ebbe se fért meg, akkorát fejlődött. Beleültette egy nagy disznónak a koponyájába. Tovább »

1. Ady András: Mi a bánatnak ne

Mi a bánatnak ne lehetne a halál egy
kedves viszonteladó a vonaton, najó…
legyen ambuláns árus, állami
alkalmazott, vonatkísérő, Tovább »

A rendszerváltás utáni években született meg a hazai román sajtóban az a fogalom, amelyet magyarul a „pénzügyi mérnökség” szókapcsolattal lehetne a legjobban visszaadni. A pénzügy mérnökei már azokban az években hihetetlen bűvészmutatványokra voltak képesek: úgy szereztek maguknak hatalmas ingó és ingatlan javakat az éppen lebomló állami vagyonokból, hogy a mindegyre átalakuló, zavaros törvények mentén megtalálták azokat a réseket, amelyeket különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül azonnal ki tudtak használni. Tovább »

(1929-2019)

Kor- és kartársa, Tamás Gáspár Miklós írta Róla a hvg-ben, búcsúzóul: „Heller Ágnes – millió idegesítő hibája és tévedése ellenére – az életünk része, magyarországi, európai, amerikai, ázsiai olvasóié és hallgatóié, az éles hangja, a kamaszos nevetése ott a fülünkben, szívós, törhetetlen egyénisége az emlékezetünkben. Az volt az ember benyomása, hogy örökké fog élni – de ő kifogott mindenkin és a sorson, nem várta meg a hanyatlást és a késő aggkort, meghalt ez a makkegészséges, kilencvenéves fruska, kicselezve a hosszú szenvedést. És őrületbe fog kergetni mindenkit avval, hogy kiderül róla: halhatatlan.”

Kőbányai János riportregényében Heller Ágnes így emlékezik germekkorára, családjára:

Tüzet látok, nagyon szép tűzszikrákat, az ég fekete és gyönyörű. Az anyám hangja: „Ági, ne hajolj ki az ablakon, szemedbe megy a korom.” Tovább »

Terjedelmes riportkönyv a Jesús Torbado-Manuel Leguineche írta, titokzatos című munka, A rejtekhely. 1977-ben jelent meg Barcelonában, négy évre rá hozta az Európa, Xantus Judit fordításában. Személy szerint a címe vonzott leginkább, no meg a téma: a spanyol polgárháború bujkáló exponáltjainak sorsáról, túlélési stratégiáiról szólnak a benne (sokszor egyes szám első személyben) előadott élmények. Tovább »

ha mindenki só lenne,
nem lenne szükség rá
a legyetek sók parancsban
benne a világ sótlansága Tovább »

Az 1956-i forradalom és szabadságharc leverését követően mintegy kétszázezer ember hagyta el Magyarországot. A nyugati államok – némi lelkiismeret-furdalástól is ösztönözve – menekültek tízezreit fogadták be, nagyvonalúbban alkalmazva esetükben a bevándorlási szabályokat. Tovább »

Kikötőben szeretnék lenni most – kocsmában, persze –, valahol egy déli kikötőben, hol hallgatag matrózok üldögélnek révedezve, kagylók és moszatok szagát hozza a szél, ott szeretnék lenni most, valahol délen, ahol már közel a messziség, s akár az ötletek, olykor fölbukkannak a szigetek. Istenem, hol vannak azok a szép, estébe nyúló délutánok, amikor teljesen mindegy, hogy hány az óra, szerda van-e, vagy péntek, ahol csak úgy elpereg az idő, akár a homok, vagy mint az élet, ahol az ember megbecsüli a pillanatot, hisz nyilvánvaló, hogy csak a pillanat örök, ezt maga a végtelennek tűnő tenger is jól ismeri, ezért is hánykolódik, s ha lecsöndesül, a mélyben akkor is ott feszül valami nagy-nagy nyugtalanság. Tovább »

afrikai film
kísérőzenéje szól
kávéillat leng Tovább »

Csíkszereda, 2019

Tovább »

Az óriások voltak az első emberek, nagy emberek voltak Ádám után. De ezek az óriások megtaláltak bennünket, hogy hajtogattuk a teheneket befogva.
Az egyik óriás fiúnak akkora nagy inge volt, hogy az egyiket megfogta s beletette az ingibe. Tovább »

és milyen látnivalód maradt még

a levél-népek és a fény-népek
a dolgok természetéből visszavonulnak
miként a gyors halál eszméjének
villogásából a hegyes tőr Tovább »

Rikító jégergatyában,
kamasz-zakóban
nem nőhetsz közlegénnyé. Tovább »