Mindenből magamat
látom visszaköszönni –
fürge szálak futnak szerte,
mint követhetetlen egerek Tovább »

1. Cseke Gábor: Őrjáraton egy hajó gyomrában

Őrjáraton egy hajó gyomrában – fura álom ez, úgy hajnal felé,
olyankor valami lazább, kellemesebb, szívderítőbb szundi-kalandra
vágyik az ember – de hát ez van,
a feketére mázolt acélpadlót is be kell járni
valakinek Tovább »

Kedves látogatók,
itt azokat az anyákat tartjuk,
akik soha nem ölelték meg
a gyermeküket. Tovább »

Városi gyerek voltam, ásóról, kapáról mindössze olvastam a Benedek Elek-mesékben. Később aztán láttam őket a kerítésre akasztva, Édesapám szülőfalujában, Homoródszentmártonban, ahová nyári vakációim alatt küldtek – friss levegőt szívni, a rokonokat megismerni. Hozzájuk nyúlhattam ugyan, de a lelkemre kötötték, hogy vigyázzak, meg ne vágjam magam. Tovább »

Tóth-Vajna Zsombor, orvos, csembaló- és orgonaművész ihletett Bach-hangversenyt mutatott be csütörtökön este a csíkszeredai Millenniumi templomban. A klavikordon játszó világhírű művész megosztja magát az orvoslás és a zenélés között, előszeretettel játszik Bach műveket. A fesztivál Facebook oldala megosztott egy rövid videóriportot, amely bemutatja a művész sokoldalú tehetségét és felkészültségét, továbbá Tóth-Vajna Zsombor koncertjét a 3. Budapesti Klavikord napokon. Tovább »

A Nappal farkasszemet néztünk
ketten.
Ő kacagott.
Én önfeledten
számoltam a perceket. Tovább »

váratlanul tértem
önmagamhoz
nem gondoltam
hogy az út
visszavezet
hozzám Tovább »

Fodor Sándor: A kiválasztott

Én voltam az – és Méliusz József választott ki. Hetvenben-hetvenegyben történt: tanácsülésen voltam a fővárosban, az írószövetségnél. Javában folyt a vita – nem tudom már, miről –, amikor egy tisztviselőnő bejön a terembe és kihívja akkori alelnökünket, Méliusz Józsefet. Mással is előfordult már ilyesmi – bizonyára a telefonhoz hívják. Nemsokára visszajön a terembe Méliusz, de nem ül vissza helyére, hanem körülnéz, mintha keresne valakit, majd rajtam akad meg a tekintete és int, mennék vele. Tovább »

apám néha sétálni ment
és találkozott a helytálló magyar emberrel
váltottak pár szívélyes szomorú szót
aztán másvalakivel találkozott Tovább »

Miután megbeszéltük, hogy az emberiség menthetetlen, és milyen jó, hogy nem érjük meg a szörnyű egyetemes véget, a barátom azt találta mondani, hogy még előtte arra azért kíváncsi lenne, mi lesz a spenóttal, így mondta: az egész spenóttal. – Hogyhogy az egész spenóttal? Mit nevezel spenótnak? – kérdeztem. – Hát az egész ostoba helyzetet, az Európai Unióval… meg a magyarországi meg a romániai vircsafttal. Tovább »

csillagösvény (calea stelară)

azonkívül még az elemek
hősi tetteiről is
szól a rege Tovább »

A svájci Alta Bellezza nemzetközi együttes (Ann Allen, Hanna Geisel, Nathaniel Wood)  uralta a fesztivál negyedik napját – Triste plaisire című előadásuk a 15. századi fúvószenéből adott ízelítőt. 

Tovább »

1. Ady András: Miért jelenik meg

Miért jelenik meg a kávé minden
poétikus pengeváltásunkban?
Mi szerepe, hivatása, tart
valamit, s tartja a verseket,
eltartja? Egyelőre csak
sejtés: próbáljon az
ember verset írni Tovább »

Táguló

Eleven kőben
vakon nő a múlt, felhő
míg fénybe dobban. Tovább »

„Visszafogad az ősi rend.”
(Pilinszky János)

s szállunk a szélben
anya és fia Tovább »

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Szőcs Géza: Ki cserélte el a népet?

Színjáték 15 felvonásban, vagy egy felvonásban, 15 jelenetben vagy 1015 évben szünet és megszakítás nélkül.

(Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 1996, Borító: ifj. Feszt László, Tipográfia: Kósa Csilla)

Minthogy a kolibri nem őshonos magyar madár, nem vagyok benne biztos, ha ma adnának nevet a Budapesti Ifjúsági- és Gyermekszínháznak, nem keresztelnék-e inkább valami másnak. Tovább »

Az öreg földrész romjain

Ma már senki sem döntöget
várakat, kaput és falat.
Hagyjanak egy kis méltóságot,
ha maradt! Tovább »

Valamikor azt hittem, egyedül én vagyok a legeslegokosabb. Ma már holtbiztosan tudom: nem én vagyok az egyetlen hülye.

Felfirkálta, szerk. NJF

Agyoncsaptam egy molylepkét, aztán eszembe jutott, hogy édesanyja hiába várja finom kabáttal vacsorára.

Budapest, 2019. VII. 8.

– Milyen cigarettát tetszik szívni?
– Piros a doboza.
– Az finom cigaretta lehet. Tetszik adni egy cigarettát?
– Hány éves vagy?
– Nyolc. Be van töltve. Augusztusban. Jó buli volt. Tovább »

A kérdőjelek sorakoznak.
Még most sem tudom.
neked ki voltam.
Élő kerítés az unalom ellen,
csobogás a poshadt
pocsolyával szemben, Tovább »