Végre szóvá tették: az uz-völgyi cirkusz nem valami spontán tiltakozás, hanem előre megfontolt szándékkal szervezett összecsapás. Romániában is, akárcsak az egykori szovjet birodalom országaiban, léteznek olyan személyek és csoportok, akiknek érdekében áll az, hogy a különböző nemzetiségű állampolgárok időnként egymásnak essenek. Cornel Vâlcu kolozsvári egyetemi tanár szerint: „el akarják terelni a figyelmet arról, hogy az országban nem mennek jól a dolgok: nem működik az igazságszolgáltatás, a tanügy, az egészségügy, nincsenek autópályák”. Tovább »

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

A Csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium évkönyvei

(Kiadja a Márton Áron Főgimnázium igazgatósága. A kiadásért felelős: Varga László igazgató, főszerkesztő: Borsodi L. László. Műszaki szerkesztő: Császár Csilla, Tördelőszerkesztő: Para István. Borítóterv: Ráduly Margit. Nyomda: Alutus Rt., Csíkszereda)

A címben jelzett többes szám nem véletlen és nem elírás, hiszen huszonhét esztendeje adja ki egykori középiskolám az évkönyveit. Itt sorakozik valamennyi a könyvespolcomon, több közülük az igazgatók által dedikálva, és már ránézésre is megállapítható, hogy miközben a print-korszak leszálló ágba került, itt ennek nyoma sincs. Tovább »

a vers
hívja elő belőlem jobbik énem
ne hagyjon közömbösen
ne altasson
ha nyugtat is, csak csitítgassa
borzolt idegrendszerem Tovább »

Fodor Sándor: Az utolsó történet

Hogy sorrendben melyik történetet mondta előbb, melyiket utóbb, nem tudhatom. Különben is csak (ezt a) néhányat jegyeztem meg – a néhány százból. De pontosan tudom, az utolsót.
Egyetlen – korban is hozzáillő – barátja volt Balog ezredes úrnak; Kolonics doktor, a nyugalmazott orvos. Naponta délelőtt tizenegykor elindult a kaszinó felé – utána lehetett igazítani az órát. Nos, őt kevésbé szórakoztatták barátja Háry-meséi, sőt, bántotta, hogy a fiatalok összekacsintanak-röhögnek az ezredes úr történetei hallatán. Máig se tudom, megelégelte-e a nagyotmondásokat, vagy orvos létére sokk-terápiához folyamodott végül? Tovább »

királykék szatyor

királykék szatyrot kaptam
kánikulai patikanapon
ennyi elég egy napra Tovább »

Efféle címre az első reakció könnyen lehet az: mihez képest másik a tér, s micsodák azok a másik társadalmak…?!
Csak nem-válaszom van erre, avagy súlyosan kitérő, méltón megalázkodó, lehetetlenül respektív, de egészében is tisztelettel teljes. Immár nem pusztán-csupán azok felé, akik szereplői, részesei, áldozatai, túlélői egy valaha volt rossz válasznak, hanem azok iránt is elismerő bólintás, akik mindezt megőrzik az emlékezetnek, írnak róla, észben tartják, megörökítik. Itt most többféle útra is indulok, s csupán hívogatni tudom az Olvasót, utazzon velem egy kicsit, közös kabinban, közös képekben, közös emlékezetben. Tovább »

Két ember ült egy-egy szép, kerek kövön. A bözödi határban. Az egyik én voltam, a másik egy nálamnál valamivel okosabb ember. Az ő nevét nem mondom meg, nehogy pletyka legyen a beszélgetésünkből. Mert beszélgettünk. Kiadósan. Az egyik legtöbbször Bözöd felé nézett, a másik legtöbbször Bözödújfalu felé. Tovább »

Flaszteron rohanok.
Júniusi madárhangok
űzik a fülledt meleget.
Kapunyitási feladatom
fűti lelkemet. Tovább »

Albert Csilla: Közöny Herceg

II. FELVONÁS, 5. jelenet

(A püspök palotája. Este van – zeneszó, díszes vacsora, vendégek, nevetés, az asztalnál az előtérben a herceg és a Fattyú. Láthatóan nagy kedvvel esznek, isznak, beszélgetnek.)

Fattyú: Édes öcsém, de vártam már erre a pillanatra, hogy ledobhassam a páncélt, meg a kíséret nyűgét.
Herceg: Nos, ki is érdemelted… Őfensége kíséretét biztosítani komoly feladat… De immár épségben elhagyta püspök uram székhelyét, úgyhogy… megpihenhetsz… Persze csak holnapig, akkor rám kell Orleans-ig vigyáznod. De most!… Most ránk fér egy kis mulatás. Hé! Tovább »

valamikor
az éjszaka kellős közepén
1 és 2 óra között
mikor a legmélyebb az álom
erkélyünk tücske
hirtelen
elhallgatott Tovább »

Beszállt egy kőrisfa-mag a nyitott ablakon keresztül. Majd több is. Vadmalacot, aki épp olvasott, ez előbb zavarta, azaz ingerelte, végül játékra vette: kitátotta a száját, hogy a fehér csillagocska, mert a mag körbe van véve ”pihével”, attól száll, repüljön bele. Tovább »

A költészetről csak annyit tudok,
hogy minden biztosan bizonytalan,
és szép lehet, ami idomtalan,
s hogy csiga vagyok, hosszú ú-val búgok Tovább »

Fehér csontokat
Fordított ki az eke.
Lélek sérült-e?

Utazz első osztályon! Ha te nem teszed, a gyermekeid fogják megtenni.

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Fodor Sándor: A Tordai-hasadéknál

Távirat érkezik Bécsből a huszárezredhez: „Balog százados haladéktalanul jelentkezzék a Burgban stop.”
No hiszen. Felülök az első vonatra, az állomásról fiákerrel egyenesen a Burgba hajtatok. Amint megtudják, ki vagyok, az ajtónállók-testőrök csak összenéznek és visznek-tuszkolnak befele. Szobáról szobára, egyre fényesebb uraságok között kell továbbmennem. Végül első Ferenc József Császár, Apostoli Király íróasztala előtt cövekelek le. Tovább »

Egy 5×4 méteres előszobában tüsszög, krákog, zsebkendőjébe trombitál, és türelmetlenül topog legalább húsz felnőtt és gyermek vegyesen. Én is köztük ácsorgok, de nem influenza-ügyben. Ehelyett kegyetlenül hasogat a derekam, igyekszem valahogy átpréselni magam a tömegen, hogy legalább nekitámaszkodhassak a falnak, ha már ülőhelyhez jutni semmi esélyem. Nos, ez az egész tüsszögő, krákogó tömeg azért tolakszik itt már órák óta, hogy bejuthasson az egyetlen háziorvoshoz, lehetőleg még a nap folyamán. Tovább »

bárhová mész
bárhol leszel
a gondolataiddal
azonosulva
létezel

A múlt hét elején Budapesten a kormány benyújtotta az Országgyűlésnek azokat a törvényjavaslatokat, amelyek alapvetően megváltoztatnák a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteinek működését, finanszírozását. Közben már kiderült, hogy az azoknak szánt összegek ki is kerültek az MTA költségvetési keretéből. Tovább »

Albert Csilla: KÖZÖNY HERCEG

II. FELVONÁS, 4. jelenet

(1461 nyara, d’ Aussigny püspök Meung-sor-Loire-i börtöne. Cellasötét, piszkos szalma, a falak mocskosak, rajta rászáradt vér, ürülék, feliratok. A sarokban egy rongyokban lévő idős férfi próbálja a szalmákból font zsinórral összefogni a nadrágját. Nyílik az ajtó, belöknek valakit, elterül. A hátán a korbácsok felhasították az ingét, csupa vér, nyög, nem mozdul.)

Fogoly: Jó ég, téged aztán helybenhagytak, barátom. Látom, a püspök őnagysága katonái igazán adakozó kedvükben voltak…
Villon (nem emeli fel a fejét, de sziszegve): Kushadj… Pokolfajzatok!
Fogoly: Az ám, de még mennyire!…Velem is elbántak… nézd, kifogytam teljesen a nadrágomból. Tovább »

uz völgyébe tolul a románság
nemzeti vágta mezőny

Budapest, 2019. VI. 10.