A második világháború utáni koalíciós idők miniszterelnöke, Nagy Ferenc (1903–1979) református kisbirtokos családból származott. Szülei földjén gazdálkodott 1931-ig, s bár csak hat elemit végzett, már a 20-as évek elejétől cikkeket írt a helyi lapokba. Tovább »

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Balázs Lajos: Amikor az ember nincs es ezen a világon

(Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009, Szerkesztő: Sarány István, Borítóterv: Gutenberg Grafikai Műhely)

Mivel az „is” helyett „es” van, rögtön eszünkbe juthat, hogy ez valamiféle székelykedés. Az is. Nevezhetném akár székely Kinsey-jelentésnek is a szexualitásról, miután jó hetven évvel ezelőtt megjelent az amerikai változata, és rendkívül gyorsan bejárta a világot, hogy mind a mai napig a szexuálterapeuták referencia könyve legyen. Tovább »

Ha lassan vezetsz, élvezheted a tájat, ha gyorsan, a részévé válhatsz.

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Fodor Sándor: Vilmos császár öregszik

Egyhetes császári és királyi manőver. Az utolsó két nap, két éjjel nyakig a folyóvízben várakoztam huszárszázadommal a végső attakra. Végre rohamot fújt a kürt: a huszárroham volt a hadgyakorlat záróaktusa. Nyomban utána díszfelvonulás Ő Császári és Királyi Felségeik előtt, mert Vilmos császár is nézte a gyakorlatot. Tovább »

Tömkeleg úr ahányszor kilépett a trafikból, mindig megszólította a legelső embert, akivel találkozott. És most kivel találkozott Tömkeleg úr, amint kilépett a trafikból?
Velem.
Érdekes, rendszerint ott találkozom Tömkeleg úrral, a trafik előtt. Vagy jövet, vagy menet. De ott. Mint most. Tovább »

Nézem, hallgatom
az egykori fiatalok helyén
ülő öregeket. Tovább »

Vadmalac kinyújtotta a csülkét a nyitott ajtón keresztül. Fényképezzék azt.
Komája nem értette a dolgot, hiszen ha az Újság jön fényképezni, az Vadmalacnak is jó. Híres lesz tőle.
– Nem úgy van az, Komám – magyarázza neki Vadmalac. – Különbség van újság meg újság között. Az egyiknek egy szava sem igaz. Kápiszko? Tovább »

Doru Pop és Demény Péter az Úz-völgyéről

Demény Péter: Arra gondoltam, beszélgessünk az úzvölgyi eseményekről. Mit gondolsz az egész cirkuszról? Mit mondhatnánk mi, egy román és egy magyar, akik viszont nyitottak, és nincsenek elszállva nemzeti hovatartozásuktól? „A Marsról beszélünk” mondtad tegnap, amikor telefonon beszéltünk. Te mit látsz onnan?

Doru Pop: Amikor képesek vagyunk a másik nyakának ugrani olyasmiért, ami egy temetőben történik, akkor valami nincs rendben velünk. Tovább »

(1996)

ült apám a verandán
kopott festett bútor
a napon tovább kopik Tovább »

Albert Csilla: Közöny Herceg

II. FELVONÁS, 3. jelenet

(A Herceg fogadóterme. Az ablakok nyitva, tavaszi madárcsicsergést lehet hallani. A Herceg az ablak melletti nagy asztalnál ír, néha megáll a toll a kezében- láthatólag „költ.” Bosszúsan teszi le a tollat a kopogtatásra. Egy szolga lép be.)

Herceg: Mondtam, hogy ne zavarjanak!
Szolga: Kegyelmes uram, nem tudom visszatartani… Villon mestert… Csak erősködik, nem tágít… Mindenképp szeretne beszélni nagyurammal.
Herceg (sóhajtva hátradől): Jöjjön hát.
Villon (hátán batyu, mélyen meghajlik): Kegyelmes jó Herceg… Tovább »

A bánat, amit
belém szívtatok, pusztít,
hiába pünkösd.

– Van­nak em­be­rek, akik­nek élete tel­jes esemény­te­lenségben te­lik, akik­kel születésük és haláluk időpont­ja között nem történik soha sem­mi fi­gye­lem­re méltó – indítot­ta történetét. Közéjük so­rol­ta Haj­nal Haj­nalt is – is­merőse­i­nek csupán Haj­nal a négy­ze­ten –, az em­be­ri ala­kot öltött una­lom meg­tes­tesítőjét. – Ha va­la­ki­nek eszébe jut­na meg­mintázni az em­be­ri szürkeség emlékművét, nála jobb mo­dellt ke­res­ve sem találna – ma­gyarázta. Tovább »

énekmondó Szakács Sándor ötvös barátomnak odaátra

Valakinek újra
kell kezdeni a dalt.
Valaki elment,
hangja is elhalt. Tovább »

– El akarok menni Santiago de Compostelába. Gyalog. Amikor először hallottam róla, fogalmam sem volt, melyik féltekén van, miért tódulnak oda az emberek, mire való az egész herce-hurca, amit nagy garral zarándoklásnak neveznek. Mégis úgy döntöttem, hogy útra kelek. Ma már kidolgozott útvonalam van, kellő felszerelésem, degeszre tömött hátizsákom. Tovább »

A két világháború közötti Erdélyben a szociográfiai tényfeltárást ugyanúgy megelőzi a szociológiai, akárcsak Magyarországon. Részben a még elevenen élő hagyományokra, elsősorban Braun Róbert és Turnowszky Sándor meg-megismétlődő kísérleteire, másrészt a Dimitrie Gusti professzor vezette bukaresti szociológiai iskola ösztönző hatására1 gondolunk, de nem feledkezhetünk meg a pozsonyi Sarló, a Szegedi Fiatalok és a budapesti Bartha Miklós Társaság ilyen irányú munkásságáról sem.2 Annál is inkább, mivel az Erdélyi Fiatalok (száz-százhúsz főnyi) faluszemináriumának hallgatói – Demeter Béla, Jancsó Béla, Mikó Imre és Venczel József közreműködésével – a felvidéki falvak, a szegedi tanyavilág agrársettlement-kutatásiprogramjának a József Attila meg Fábián Dániel által összeállított BMT-kérdőívével3 a zsebükben indultak az erdélyi magyar, illetve vegyes lakosságú falvak felfedezésére. Tovább »

Isten ölében

„…az ateista nem tud hinni Istenben” (Michaux), ezért elengedi őt. De semmit nem tud tenni az ellen, hogy az Isten nem engedi el. S ez – bevallja? nem vallja be? – jólesik neki. Megnyugtatóan hat rá. S este, hiszi, nem hiszi, Isten ölében alszik el. Reggel aztán, amikor kérdik tőle: hogy aludtál?, ezt feleli: Mintha Isten ölében aludtam volna – borzad el magától. Aztán megnyugszik: hiszen Isten nincs is. De azért titokban már az estét várja… (2018. január 27.)

Tóth László: Az idők változása. Széljegyzetek elszelelt napokhoz, évekhez. Forrás, 51. évfolyam 2019. 2. szám

Az idén jelent meg Tunyogi László: Fél szemed világa (Noran Libro Kiadó – 2019) című könyve. Szerző nem tesz mást, mint könnyű sétára invitálja az olvasót Budapesten. A szobrok, az utcanévtáblák történeteket idéznek fel. Egyszerű, hétköznapi történeteket nagyjainkról, amelyekből kiderül, hogy górcső alatt vizsgálva a szobrokba merevedett hősök  jellemét, ezek közel sem olyan makulátlanok. Rá kell jönnünk, hogy a – még mindig hivatalos romantikus és heroizáló – történetírás mennyire hamis. Tovább »

Másodpercek aranyáron,
gyorsulunk a percen belül,
s a rövidtávú memória
fényes reneszánszát éljük. Tovább »

fényes
fekete
zizegős
lepelbe
feszesen
tekerve
fekszenek
tetemek Tovább »