Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.
(József Attila: Két hexameter)
József Attila egész költészetét végigkíséri a halál-motívum, újabb és újabb létértelmezési kísérletek a költeményei, de élete vége felé, az öngyilkossága előtti hónapokban az ilyen szövegek mind gyakoribbak, mind konkrétabbak. A Két hexameter 1936 decemberében íródott, és halála előtt, 1937 novemberében ismételten visszatér nemcsak a halál, hanem a temetési szertartás motívumára: Tovább »
Malacka leült vele szembe, és így szólt hozzá:
”Világ szépe vagy!”
Majd megsimogatta a busó fejét, és azt mondta:
”Még akkor is, ha nem nyitod ki a szemed.”
Hogy a megszólított nem akarta vagy nem tudta… A csokorba választott dália egy letört ága volt. Még bimbó, és nem is lesz belőle virág, viszont szerették.
ismételten
becsukatta velünk
a nyitott ablakokat is,
amikor szépen hullt az eső, Tovább »
Nemet mondtam az italra, de rám se hederített.
Felfirkálta, szerk. ÁHU
(ceruzarajz egy korabeli metszet után)
a frauenburgi kanonok
kezében gyöngyvirág
„a Vénusz domború
és a Mars homorú pályái között” Tovább »
Vannak ezek a bugyuta emberek, akikkel az utcákon szoktunk találkozni. Ezek a bugyuta emberek olyan bugyuták, hogy valósággal szégyellek velük találkozni. Némelyikük még azt sem tudja rendesen kimondani, hogy makdonáld. Azt mondja, mekdonál. Vagy valami effélét. Vagyis mekeg. Úgy megy be a mekdonálba, hogy kérjen magának egy deci pálinkát. Mekegve. Persze, hogy nem adnak ezeknek egy deci pálinkát. Igazuk van azoknak, akik nem adnak az ilyen bugyuta embereknek pálinkát. Mert attól még jobban mekegnének. És a végén az ember az utcákon járván azt is hihetné, kecskecsordába keveredett. Tovább »
Olvas a Könyvből gyarmati cserkész. Belga hurokkal
álla alatt, áll egy kicsi tuskón helybeli srác.
Apja, a néger, nem takarított belga ‘bonát be,
s így a fiára vár a kivégzés, hátha okul.
Budapest, 2019. V. 10.
Lászlóffy Aladár: A Luxembourg-kert
Verebek futóhomokja. Alszik
a körkörös zöld, piros szemei
nyitva. Itt van a legyecske, a méh,
megérkezik mindenki a XX. századi
Ázsiából, Afrikából, Amerikából, s
előző társalgásait folytatva, végig-
sétál a kerten. Csak a kert látja
önmagát teljesen, nagyon, folyton. Tovább »
csupa vallomásból állna az ember
mikor elfogynak szavai
mert eldugulnak csatornái
mint amikor zúdul a szenny
s az üres palackok a Maroson Tovább »
Már az sem lenne hiteles,
ha ma kölcsön venném a szemed,
hogy azzal nézzem magam,
mert tegnap más szemmel,
egészen másképp néztél engem. Tovább »
Szeptember utolsó hetében Jávor Ferenc tanár elvtárs megígérte a kíváncsi nyolcadikos tanulóknak, hogy olyan diafilmeket fog vetíteni a tanítási óra második részében, amelyek segíteni fognak az ismeretek könnyebb elsajátításában, és két ponttal emelhetik az írásbeli felelet értékét, ha a következő órán – amikor ellenőrző dolgozatban számolnak be a tanultakból – leírják, hogy mit láttak. A szolgálatos tanuló, az osztály kérésére, azt a diafilmet tette be a vetítő gépbe, amelyik az államelnök ifjúkoráról beszélt. Az egyik gyerek cifrázott kacagással kiáltott föl:
– Nem tudtam, hogy cipész volt. Ti tudtátok? A tanár elvtárs tudta? Hány osztálya lehet? Tovább »

Fúj a szél. Homok mindenütt. Az egykori Núbiában – amely ma részben Szudán területére esik – csak a Nílus mellett van élet, ott, ahol öntözni lehet. Nagy szerencsém volt, hogy a katonai puccs előtt nem sokkal járhattam Szudánban, annak is északi részén, vagyis Felső-Núbiában. A történelem régmúltját láttuk, a turisták számára nem igen hozzáférhető területen. Több piramis van arrafelé, mint Egyiptomban, és az utóbbi évek ásatásai igen érdekes dolgokat hoztak felszínre. Núbia történelme nagyon izgalmas és tanulságos. Tovább »
Gondoltam, leülök a billentyűk elé, de az asztalig sem értem el. Úgy földhöz vágott egy bennem s velem nőtt betegségem, mintha ő legalább húsz évvel fiatalabb lenne, mint én. Erős, izmos betegség. Meg kell adni.
Jártam már így. A bennem s velem nőtt, tőlem idegen fölfogású, más észjárású, másképpen viselkedő, sokszor kegyetlen mozdulatú, elvakult szellemek előjöttek valahonnan, s nekem szöktek, hogy én mit keresek itt, ezen a földön, amikor ez a föld az övék, nem az enyém. Tovább »
Élet
Egy régi városban kószáltam egyszer,
Hol minden olyan ódon és komoly volt,
Oly feketék a házak az időtől,
Mely századokat hamvazott reájuk. Tovább »
Kiadta: GMR Reklámügynökség Budapest, 2003
A szerző vallomásából a kötet éléről:
„A fotóművészetet kedvelők nagy örömére Magyarországon az utóbbi évtizedben szebbnél-szebb fotókönyvek, albumok jelentek meg a régi és híres fényképészek életművéről. Az avatott szerzők sokszor sokéves kutató munka után adtak teljes körű bemutatást egy-egy már közismert fényképész működéséről. A magyar női fotográfusokkal és alkotásaikkal is foglalkozott egy emlékezetesen szép kötet – de ebben Bäck Manci nem szerepel. (E.Csorba Csilla: Magyar fotográfusnők. Enciklopédia, Budapest, 2001) Tovább »
amott a drót mögött
l’oiseau pragmatique
zöld madár iddogál
eddegél drapp magot
Budapest, 2019. V. 9.
Zeyk Domokost amikor Székelykeresztúron megviccelték
A székelyudvarhelyi származású S. Róza néni gyermekkorában Betfalván szolgált, ott hallotta egy szakácsnétól aki az uradalomban főszakács volt, hogy amikor Petőfi Keresztúron járt, itt tartózkodott Zeyk Domokos is.
– Mivel sokáig tartott az út idáig lóháton – mesélte Róza néni – Zeyk is igen kifáradt, hát korán lepihent. Akkoriban föl volt bolydulva a város, ki örült, ki búsult, mert hát csatába kellett menni a kozák, meg a muszka ellen, s az nem volt kicsi dolog. Tovább »

A Székelykeresztúron élő Szente B. Levente legújabb kötetével új műfajban jelentkezett: lejegyzett anekdotákkal.
A világban széltében-hosszában járva elképzelhetetlen, hogy ne hallanánk egy-egy továbbmondásra érdemes anekdotát. Maga a műfaji megnevezés a görög kiadatlan szóból származik. Jelent tehát nyomtatásban meg nem jelentetett, vagyis a szóbeliségben terjedő történetet, illetve olyan csattanós történetet, amelyet a hitelesség igényével mesélnek történelmi eseményről, személyről, meg történelmi hitelesség nélküli adomát, amely jellemtípusokat mutat be. Tovább »
Én nektek a sorsom adtam,
nem kértétek. Szívem letagadtam,
csak hogy benne éljek a gondolatban
örökre befejezetlenül hirdetve: Tovább »
„For a player to be good enough to play for Liverpool, he must be prepared to run through a brick wall for me then come out fighting on the other side.” A legendás Bill Shankly mondta ezt, és a Liverpool már másodszor felel meg ennek a követelménynek, legalábbis az én focirajongó életemben. 2005-ben az AC Milant verte meg, miután az olaszok 3-0-ra vezettek, most meg a Barcelonát küldték haza szintén 3-0 után. Tovább »
Nem is olyan régen, amikor még médiát oktattam a Sapientia Egyetemen, a téli vizsgaidőszakban jelentkezett egy másodéves kislány, és megkért, halaszthassa el szombati vizsgáját. Miért? – kérdeztem. Minden különösebb megilletődés nélkül azt válaszolta, hogy az angol fővárosban lakó finn házaspár, akinél a nyáron bébiszitterkedett, megkérte, a hét végén repüljön át Londonba, vigyázzon a gyermekekre, mert ők két napra át kell hogy ugorjanak Spanyolországba.
Persze, küldik a repülőjegyeket – tette hozzá. Tovább »