Méghozzá amolyan alig bőrödző, vékony jégre, amelyre épeszű ember sosem lépne?
A könnyed határsértések virtuóz költője, Szente B. Levente talán ezt is megengedheti magának. S ha ő megteszi, biztos, hogy ezzel bennünket is magával ránt, bele a kalandba, látványosan fallá tenni a vékony jeget, amelyre talán felfér mindaz, amit a világegyetembe, a csillagok halmaza közé szeretne írni, bár tudva-tudja, hogy ez a mutatvány kockázatos: Tovább »
CSILLAGTITOK
fejünk fölött
a kéklő nagy palettán
habzanak a csillagok Tovább »
– Miért nem írsz már rólam is valamit ? Akármit! Mindegy, hogy mit. Csak lehetne írni rólam is ezt-azt…
– Meg sem tudlak szólítani. Nem ismerem a katonai rangjelzéseket. Mi vagy te ? Ezredes, vagy generális ? Tovább »
„Véres szívemre szomorún
A könnyek hullnak, hullnak.”
(Ady Endre )
fekete notesz
fekete golyóstoll Tovább »
(Apáthy Géza emlékére)
Zsebembe rejtettem múltamat, pehelykönnyű sorsomat,
Perceim száguldanak kuszán, nem várt meg a gyorsvonat.
Fáklyámból egyre fogy a szurok, szikráznak a pulzusok,
Trónom lángba borul, múzsámat boncolják a tudósok. Tovább »
Szúrágta
öreg fenyő
fiatal ágából
faragtak. Tovább »
tudósítás
Megtudtuk, hogy Déry Tibor, a kitűnő magyar író, aki Budapesten a „Nyugat”, Bécsben a „Bécsi Magyar Újság” és a „Panoráma” munkatársa volt, és ugyanakkor a legelőkelőbb külföldi lapok közölték cikkeit, írásait, hosszabb idő óta Párizsban tartózkodik, mint egy posztókereskedés alkalmazottja. Felkerestük Déry Tibort a Montmartre egy mellékutcájában. A pult mögött állt, és posztóvégeket rakott egymásra.
Megkérdeztük, hogy került ide?
– Egyenesen a holdból. Évek óta varázslatban járok, idegen égitesteken, most Párizsba érkeztem, de nem tudom biztosan, hogy valóban itt vagyok-e? Tovább »
Kertedben nem alszik már
egyetlen madár sem. Mind
fürtökben csüngnek a szomszéd
kert ágain. Tovább »
Ki itt nyugtalankodik csendesen,
író volt és elköltözött az élők sorába.
Halt harminchat évig, élt néhány napot, Tovább »
Olyan jó volt, hogy még a szomszédok is rágyújtottak utána.
Felfirkálta, szerk. ÁHU
féldrágakőből
csiszolt foltos koponya
után sóvárgok Tovább »
Fehér Illés műfordításaiból
Mikor éppen arra gondoltam,
mondanom kellene valamit,
az úton két
bajszos hercegovinai bukkant fel,
de az is lehet, montenegróiak voltak, Tovább »
1986. április 26-án Csernobil beírta nevét a világtörténelembe.
A témának szól-e az érdeklődés, vagy az írónő varázsának? Máig szóló rejtély, hogy mi az írói kvalitás Szvetlana Alekszijevics fehérorosz (másként belorusz) Nobel-díjas írónő műveiben? Elég egyet is elolvasni, s már le is képezhetjük a módszert: válassz egy közérdekű témát, keress hozzá beszédes partnereket, akiknek van róla mondanivalójuk, beszéltesd őket, jegyezz fel mindent, majd szerkeszd könyvvé – de ne siess, elpiszmoghatsz akár évekig is – nem hajt a tatár! Tovább »
Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.
(Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2001, Nobile Officium sorozat. Fordította: Hajdú Farkas-Zoltán, Szerkesztő: Kozma Mária)
Akad itt titok bőven. Például, hogy egy látszatra magyar könyvet miért kell magyarra fordítani? De ez még csak a bevezetés. A hetedik oldalon ugyanis már kiderül, hogy 1941-ben, a karánsebesi börtönben, a kisebbségi komplexusokkal teli, nehezen beszélő, dadogó, bizonyos hangokat artikulálni képtelen Nicolae Ceauşescu (1918-1989) szolgálta ki a Román Kommunista Párt ugyancsak börtönben ülő vezetőségét, Gh. Gheorghiu Dejt (1901-1965), Chivu Stoicát (1908-1975), Emil Bodnăraşt (1904-1976) és másokat, miközben az ugyanoda bezárt szerző már azt is hallotta suttogni róla a börtönfolyosókon, hogy lesz belőle valaki, úgymond fényes jövő várományosa. Tovább »
Két héttel ezelőtt a hatalom imposztorairól elmélkedvén megemlítettem, hogyan távolította el Laura Codruta Kövesi és klikkje koholt vádak alapján Tiberiu Nitu főügyészt, hogy az államelnök Augustin Lazart nevezhesse ki helyébe az országos vádhatóság főnökévé. Tulajdonképpen az foglalkoztatott, hogy meddig mehet el a cinikus pofátlanság, a híres román „tupeu” a háttérhatalom részéről. Tovább »
Megérintelek,
Egy jövőképet látok:
Fáradt ölelés.
hever
a csend
elvegyül Tovább »
Eljöttem Pestre, hogy a rákból kigyógyítsanak, mert azt beszélik, itt nagyon értenek a rákhoz.
Első utam egy nemzeti dohányboltba vezetett, hogy még elszívjak egy jó cigarettát. Mondom a nagy hajú hölgynek, szeretnék venni egy doboz jó cigarettát, ami nem okoz rákot, mert nekem az már van. Azt feleli, ennek nincs akadálya. Itt van ez a doboz, olvassa el, mit ír rajta. Tovább »
Párisban vörös az ég – villanyreklámok máglyái lobognak,
A Vörös Malom pergő kerekén földobott szivek égnek és dobognak,
Kinn tülkös autó-csorda, benn mezítelen combok karavánja,
A föld alatt gyors vonat-vakondok, a magasban csupa lámpa, lámpa, lámpa,
A magasban nincsen itt csillag, a föld alatt nincsenek itt halottak:
Páris, gyönyörű, égő pokla angolnak, orosznak, négereknek s magyaroknak. Tovább »
Pusztai Péter rajza
