A pokol mélyéről szállt fel, mert kiszimatolt egy repedést a törvényes renden és forró, olvadt kövek hátán égbe tört. A szabad világba, a levegőbe érve kővé dermedt és lett egy kemény, csiszolatlan sziklaorom Héraklész szent hegyén. Lent maga alá temetett mindent, nem hallott meg hangot, sírást s a vértől sem irtózott, szentnek is nevezték, pedig mindenki félt tőle. Azóta magányosan, örök hidegben didereg és néha a pokol melegéről álmodik. Tovább »
halkul az éji zene
halkul az éji zene
kész mára Tovább »
Mindketten sebesültek – Szilágyi Zoltánnak * Forrás: a szerző Facebook oldala
Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.
(Editura Art, Ploieşti, 2009, Viziune grafică: Valter Paraschivescu)
Amikor hallottam róla, arra gondoltam: egy romániai multi. Hiszen ki más lenne, aki magyarországi villamosmérnökként egy japán autógyár beszállító üzemét vezeti Ploieşti-en tíz éven keresztül. Tovább »
ahogy mindegyre távolabb kerül az elodázott világ-
vég, úgy közeleg egyre
a miénk. mindenünk megvan a
jelen időhöz (életévünk elég,
régi nyavalyák divatos kórok Tovább »
Felkél a januári nap
és kékség költözik az ablakkeretekbe.
Felcsillan az aranysárga dísztök az asztalon.
Moccan az utca. Tovább »
Tata, 2019
Tévés karrierem Boros Veronkának és Kötő Zsoltnak köszönhető. Veronka keresett meg még krónikás koromban, hogy hetente mondjak fel jegyzeteket. Keresztbe nyomtattam, Veronka volt a súgógép, és Zsolt mondta, mikor kavarjam meg spontánul a kávémat. Egészen jól működött. Még az egykori Insomniában vettük fel a műsort, és egy öreg hölgy, akinek bizonyára herótja volt már az éjszakázástól, egyszer, amikor ott ácsorogtunk nyitásra várva, a folyosó túlsó feléről, hangosan azt mondta a szomszédjának: mert ide csak a söpredék jár! Tovább »
az órámra nézek
tizenhét-tizennégy
hol van már tizenöt-harmincnyolc
a legelső telefonszámunk
Budapest, 2019. IV. 19., nagypéntek, keserű kávé.
A tornyok élnek itt, jól megfogantak,
látszik, vérük van és lélegzenek.
Kőtestükből, miként fából a gyanta,
éjfél körül csillámló nedv csepeg,
és baglyok ülnek a repedt harangra. Tovább »
Napoleon szarkofágja az Invalidusoknál, 2009, Párizs
egyébből nem állok
mostanság
mint álmokról szóló
némaság Tovább »
Szaladt a komája egy csergőórával a kezében. Távolról úgy nézett ki, mintha előzőleg kibelezte volna, de csak a kesztyűje lógott le, fázós tavaszi napra ébredtek.
”Hány óra? Hány óra?” – kiabálta. Vagyis hogy előre kell vinni vagy hátra az órát, az időt, nem értette a… mit is… Tovább »
Április 29-én, hétfőn 18 órakor nyílik Kedei Zoltán festőművész kisgrafika tárlata a marosvásárhely-kövesdombi unitárius egyházközség templomának Bözödi-termében. Ugyanott mutatják be Székely-Benczédi Endre két új könyvét. A Szívmeleg ujjak arcomon gyermekeknek és gyermekekről szól; a Begyűjteném szavaidat „címzettjei” a felnőttek.
Tovább »
Varázsének
Mihai Eminescu és Nichita Stănescu verseiből
Múlandó az egész világ.
Az ember is múlandó,
Mint a hullámoknak ezre,
Amelyeknek őrző lelke
Bolyong a tenger felett,
Bámulván a végtelent.
Csak a költő,
Aki röppenő madárként
Száll a hullámok fölött, Tovább »
Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.
(Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 1997, Szerkesztő: Kozma Mária, Műszaki szerkesztő: Tőzsér László)
Tegye fel a kezét, aki már találkozott szuperszonikus berepülő katonai pilótával! Gondolom, nem sokan vagyunk, inkább a fejünket szoktuk az ég felé tekergetni, amikor megüti fülünket a jellegzetes hang. Ám mire feltekintünk, gép már sehol, mert elhagyta a saját hangját. Tovább »
– Zavarlak? – Várj egy kicsit, mindjárt…
Felfirkálta, szerk: ÁHU
nem láttalak még
de néha letörölném
pilláidról könnyed Tovább »
szakadt lapokat
üvegpanelházakban
most visznek gépre Tovább »
Az utolsó napsugár, mint akit űz az űr magánya
tűz fejével kopog az ablakon.
A végtelen négyszögén át özönlik be szűk szobámba
s megtapad egy percre a falakon. Tovább »
„Ó mártírok, ti fenn vagytok az egekben
és én itt maradtam a földön
Fivéreim, szégyellem arctalanságomat“
részlet Tahere Saffarzadeh iráni költőnő verséből
(Bán Zsófia fordítása)
Talán mindenütt, ahol az emberi élet értéke és elsődlegessége, mindenekfelettisége megszűnik vagy felfüggesztetik, nehéz demokráciáról, hitek jogáról vagy szabad akaratról beszélni. Következményként az akarat megszűnése, a sorsszerűség elfogadása, és a Hit fensőbbsége úgy dönt a sorsunkról, hogy kiszolgáltatja az embert, sőt társai és önmaga ellen fordítható eszközzé teszi a hatalom eszközeként. A hittel, az akarat szabadságának eszméjével jószerivel maga az ész és a logika vész el. De talán megmarad a mártírum, a kultusz, a hiedelem kapaszkodója. Tovább »
Beszélgetés Szente B. Leventével, legújabb verseskötete kapcsán
A felvétel Brassóban készült, Szente B. Levente könyvbemutatóján. Fotó: Vetró B. Sebestyén András
Művészi munkásságát nehéz lenne behatárolni, ugyanis Szente B. Levente egyszemélyben író, költő, szerkesztő-riporter, néprajzkutató és még sorolhatnánk. A Wikipédián olvasom róla: „első írásait a Romániai Magyar Szó 1994-ben közli, majd a székelyudvarhelyi Fírkász, a Hargita Népe, az Udvarhelyi Híradó, a Népújság, az Udvarhelyszék, az Áttekintő, Hazanéző, a kolozsvári Helikon, a Korunk, a zilahi Hepehupa, a budapesti Székelyföld, Bárka, Agria, Búvópatak, Átalvető, az Erdélyi Toll, Napsugár, Szivárvány, Erdőszentgyörgyi figyelő, Erdélyi Kalendárium, Udvarhelyi Híradó Kalendárium, Örökségünk, Bukaresti Magyar Élet, Garabontziás lap (itt szerkesztő munkatárs), a kanadai Kalejdoszkóp, Aranypor, A Vers és a PoLíSz c. folyóiratok hozzá rendre verseit, meséit, cikkeit, ismertetőit, hogy csak néhányukat említsük. Rendszerint jelen van az internetes irodalmi portálok oldalain is: eirodalom.ro, Káfé főnix, Ezüst híd – Srebrni most (magyarról szerb – angol nyelvre ford.: Fehér Illés és N. Ullrich Katalin), Kultúra.hu, Poet.hu, Héttorony, Napút Online, Lenolaj, Pólus Irodalmi Szempont, Holnap Magazin. Kiemelt figyelmet érdemel a 101 vers a Székelyföldről c. antológiában szereplő versével (Kolozsvár, 2006). 1998-tól szerkesztőbizottsági tagja, 2000–2002 között főszerkesztője a székelykeresztúri Kisváros c. közéleti lapnak, társalapítója (Bardocz Levente-Albert mellett) a Felolvasó c., havonta megrendezésre kerülő irodalmi estnek Székelykeresztúron.” Eddig kilenc kötete jelent meg nyomtatásban, közülük három prózai alkotásokat, a többi verseket tartalmaz. Tízedik könyve, a Csillagtitok nemrég látott napvilágot a marosvásárhelyi Garabontzia kiadó gondozásában. (Alábbi beszélgetésünkre e könyv brassói bemutatója adott alkalmat.) Tovább »
Pusztai Péter rajza
