Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Varga Ödön Tibor: Album

(Codex Print, Budapest, 2006)

Én jó ideig vendéglős voltam külföldön– mondta a szentendrei Varga Ödön Tibor (1946), amikor megkért, hogy hatvanadik születésnapján a csíkszeredai Kriterion Házban nyissam meg a kiállítását. Tovább »

A közép-szlovéniai városban 2013-ban márványtáblát állítottak a jugoszláv hatóságok által 1945-ben oda deportált Mura-vidéki magyarok emlékére. Az aktust a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzetiségi Közösség (MMÖNK) kezdeményezte. A hrastoveci várban jelenleg működő szociális intézmény vezetősége segített az emlékmű és környezete kialakításában, a magyar kormány pedig hozzájárult a költségek fedezéséhez. Tovább »

Meggyengült volna a szeme? Vagy a távolság tette, hogy nem egészen értette, az erdőszélen mi is történik. Úgy látta, mintha a bossz egy jatagánnal leszelne egy-egy darabot az asztalon elhelyezett csomagból, s a sorban állók egyenként eltűnnének vele.
Mintha zsírpapírba fognák be nekik, s ők azzal szaladnának haza. Tovább »

Az, mi hitből kinő,
úgy tudtam, Uram,
hogy neked tetsző – Tovább »

Már minden mosoly
másnapban csobban.

1978

Van két gyönyörű gyermekem, kettő a hatból nem is olyan rossz arány.

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Mikor Atlantisz süllyedett,
vajon keltettek pánikot?
S ha lassú volt a süllyedés,
vajon mit ért egy hegy… a domb? Tovább »

A karikós lábú szomszéd minden nap bejött a kicsi boltba. Zsebéből kilógott egy üres üveg nyaka. Hozta, hogy valami erősebb likid dolgot töltsek belé. Ne sört. Így mondta, valami erősebb likid dolgot. Tovább »

izland és esti fény
ez lenne a megoldás
izlandon élni Tovább »

Vadmalac a nyulakat nem szerette. Látni se, ha egy-egy felbukkant a lakása közelében, elhajtotta.
”Hess!”
Jobbat nem tudott, hiába mosolyogtak rajta. Nem tanították meg, hogyan kell, a családban nem volt szokásos a nyulak hajkurászása. Tovább »

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Kovács András Ferenc-Tompa Gábor: Transsylván pótdepressziók. Kétbalkezes szonettek (1993-2011)

(Bookart Kiadó, Csíkszereda, 2011. Tördelőszerkesztő: Para István. Borító: Birtalan Kölök Zsolt)

Hogyan találkozhat a 14. századbeli olasz Petrarca a 19. századi, Urugayban született Isidore Lucian Ducasse-al, aki Lautréamont néven vonult be a világirodalomba? Miként ötvöződhet a quartinák és terzinák egymást követése, a szonettek kötött formája a szépségnek azzal a megfogalmazásával, amely a 24 évesen meghalt szürrealista előfutár tolla alól kerekedett ki, és világszerte nincs olyan művészetkritikus, aki ne emlegetné, amikor kollázsokról, dadaizmusról, nonfiguratív és posztmodern képekről beszél: “szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon.”? Tovább »

Feleség: aki mindent tud, kivéve, hogy mikor ment hozzád.

Felfirkálta, szerk. ÁHU

önmagamnak
vettem virágot
hogy bódítson
az illata Tovább »

Olofsson Placid (Rákosszentmihály, 1916. december 23. – Budapest, 2017. január 15.) atya emlékére.

Nincs több nyár ebben az évketrecben, a poharak téged néznek,
Zörgeted a hőség félretett kottáit, valakik figyelnek.
Várj, ne menj még, ősszel a rád mért ítélettel ki foglalkozik,
Téli albérlőid a letöltendő hétköznapok, sakkozik Tovább »

Ideges hangon kérdezte: „Akkor most diktatúra van vagy sem?”
Hallották, mit mond, de senki nem válaszolt.
Mire Vadmalac feltette ugyanazt a kérdést.
Még a komája is mosolygott, bár kiérezte Vadmalac hangjából a belső remegést. Tovább »

Kovács Pistát egy távoli kórházban ismertem meg. Szimpatikus lévén, felkeltette az érdeklődésem. Cigivel kínáltam, amit elfogadott, aztán ismeretségünk a kórház után elmélyült. Beépült a brancsomba. Skizofrén volt, ahogy a környezete hívta: csendes őrült. Tovább »

vulgáris és spontán gráfelmélet szerint
végigjárod a lányos házakat Tovább »

A szerző felvétele

Lehelet szökken,
tobzódik a zöld öröm
vitorlatánca.
A láng életfogytiglan
öleli a parazsat. Tovább »

Ez a mostani jelentés egy nagy semmi: ki az, akit nem ráz a hideg? Fáj a fejed? Hát kinek nem fáj valamije?
Anyám mondta, ássunk sürgősen új kutat, mert a hidrofor üresen jár, nincs, amit felnyomjon a fürdőbe és borvízben kell mosakodni. És a borvizet hozatni kell, mert lépni sem tud. És nem látja a gombokat a mobilján és nem hallja a világ híreit, mert naponta süketebb lesz. És neki tervei vannak a földekkel, erdőkkel, s a kerttel is. Tovább »

Húsvét jön, látod, újra itt van;
Tavasz zsong most a lelkemben.
Távolban harangszót cibál a szél:
Jézus van fent a kereszten. Tovább »