mert megelevenednek
nem tudsz bánni velük
nem engedelmeskednek Tovább »

Ellenem s velem

A múltból mind megjönnek ők,
kik társaim voltak előbb,
kik éltek ellenem s velem,
kiknek neve történelem. Tovább »

Komája félreértette: ”Polip a szíved?”
Vadmalac elmagyarázta még egyszer – hogy a polip feje az ő szívében, karjai a polipnak kinyúlnak az ő, mármint a Vadmalac testébe, főként a végtagjai mentén. Legjobban szívben szorít, mint egy nagy marok, olyan. Tovább »

(József Attila emlékére, és azokhoz, akik a legszebbre vágynak)

nem kell nekem arany
ezüst és gyémántpalota
mennyei manna
csipetnyi mosolyt adj
naponta ölelést
mi szívemig ér
körbe vesz
elkísér Tovább »

Ugyanazon a kontinensen élünk

Dorut még Kolozsváron ismertem meg, amin ma már nem is csodálkozom. Egyrészt azért, amit ő mondott egyszer: „noi suntem niște marginali, de aceea ne-am și întîlnit”, másrészt azért, mert már évek óta a román kultúra körül tettem-vettem, logikus volt, hogy egyszer csak összebarátkozom valakivel. Sok románt ismerek, de vele igazi barátság alakult ki, nem az a köszönős, villámkérdés-villámválasz típusú, amely semmit nem jelent, csak az ismeretséget rögzíti. Tovább »

kezemben lüktet
a türkiz papagáj Tovább »

A
(megfáradt)
parázs
lángnak képzeli magát
(még egyszer)
(utoljára)
(?)

1975-2019

Férfiakat leigázni tragédia, nőket hagyomány…

Felfirkálta, szerk. ÁHU

– Ezt az embert vigyétek oda, ahová a súlyosakat szoktuk, kössétek rá a műszereket és kérdezzétek ki alaposan. Ugye, megértetted, Mónika! És vigyázzatok, ma szombat van!
– Hogy történt a baleset?
– Elütöttem egy autót.
– Mekkora sebességgel? Tovább »

Kávé-atoll * Irina Pusztai grafikája

”Köldöknéző” mert magunkat faggatjuk, a Káfé két szerkesztőjét, továbbá azokat, akiknek részük volt az oldal újjászületésében

CSEKE GÁBOR a Káfé szerkesztője (sz. 1941, Kolozsvár). Éltem Bukarestben (1967-2003), majd Csíkszeredában kötöttem ki (2003-tól máig). Itt most jó. Nekem már fáj az utazás – idézem néhai Bálint Tibort. (Vajon, honnan tudta?)

Nem járok kávéházba, azon oknál fogva, hogy nálam jobban senki nem főz olyan kávét, ami nekem ízlene. Találkozóra fölösleges használni a kávéházat, mert nem olyan népek járnak belé, amilyeneket szívesen elviselek, sőt hiányolok. A Káfé Főnix tökéletesen megteszi – amíg az oldalt frissítem, mindig megiszom egy nagy bögre Káfét. Tovább »

Járom a Palájt,
ahol nagyapám fabélyegző volt,
miután beléptették a közösbe –
este felé kalibát eszkabált
és kiült eléje. Tovább »

Kedves Gyula fiam,
édesegy katonám,
leesett a földre
az aranykoronám. Tovább »

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Sike Lajos: Történelem mosóporral

(Kiadó: Transil Rt., Bukarest. Megjelent Szatmárnémetiben, 1997-ben. Szerkesztő: Cseke Gábor. Műszaki szerkesztő: Debreczeni Éva. Borítólap: Debreczeni Éva. Előszó: Cseke Gábor)

Doyen. Bármely ország diplomáciai testületében így szólítják a legidősebb diplomatát, függetlenül attól, hogy a legkisebb vagy legnagyobb országot képviseli. Magyarul persze mondhatnánk akár korelnököt, vagy rangidőst is, de őt saját városában nevezték így, a szatmári újságírás doyenje. Tovább »

TRANSZILVÁN BŰNÖK

Nem viselsz nyakkendőt,
amikor széthúzod a bozótot
és a szamóca ünneplőbe öltözik
a kedvedért, hogy rálelj –
mert fürgébbek lesznek a csigák
a holnapi hajnalon
nem kell senkinek a szépség,
ha nyálazott… Tovább »

P. Buzogány Árpád: Állóképek a pergő időben

A Nyárádszentmártonban élő Székely-Benczédi Endre szinte gyors egymásutánban lepte meg a verskedvelőket két kötettel, a gyermekversek gyűjteményét, már idei évjelzéssel, követte a Begyűjteném szavaidat című. A marosvásárhelyi Juventus Kiadónál megjelent könyvet Bölöni Domokos szerkesztette, akárcsak az előbb említettet, ily módon is ösztönözve és segítve az ő személye meg az irodalmi kör holdudvarába tartozó Maros és Nyárád menti tollforgatókat a tollfoghatóságra, a kötetekkel való jelentkezésre. Tovább »

üveges perceimet
szilánkokká
zúzta az idő Tovább »

Filmeken lehet látni, hogy amikor az elfogott bankrablót betuszkolják a rendőrségi autóba, nagyon vigyáznak a fejére. Széles tenyerével a rendőr lenyomja a bankrabló koponyáját, nehogy beüsse az ajtó felső peremébe, s valami kár essék benne. Mert drága kincs a bankrabló koponyája.
Vajon, mennyit ér a bankrabló feje? Tovább »

Mély bánat leng a kert fölött,
olajfák között retteg a csend,
a sötétség gyötrő árulás előtt,
csak magamra ne hagyjatok,
csak el ne aludjatok,
János, Péter, Jakab! Tovább »

A Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) mély fájdalommal tudatja, hogy Hámos László hosszú és méltósággal viselt betegség után 2019. április 16-án elhunyt. Tovább »