– Pedig én olvasok is – mondja nekiveselkedve a Koma.
– Olvasol – válaszolja Vadmalac – nem is keveset.
A tóparton állnak. Előttük, köröttük csérek csármálnak az odadobott kenyérhéj felett.
– És kíváncsi vagyok minden újra. Tovább »

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Kádár Zsombor, Pál-Antal Sándor: A székelyföldi erdészet és faipar

(Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2002, Szerkesztő: Szőcs Katalin, Műszaki szerkesztő: Forró-Bathó Éva Emese, Függelék ellenőrzése: Kuszálik Péter, Borító: Vincze László)

Minden év júliusának első szombatján, az Ezer Székely Leány Napján, a csíksomlyói hegyoldal nem csupán népviseletbe öltözött fiatalokkal telik meg, hanem székelyföldi, sőt távolabbi kézművesek is felverik sátraikat és termékeik árusítása mellett azt is bemutatják, hogyan készülnek. Tovább »

„Vu ja dé – az az érzés, hogy itt még sohasem jártunk.”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Gróf Esterházy János (1901–1957) előkelő főnemesi családból származott. Az apja korán meghalt, anyja özvegyen nevelte, két testvérével együtt. A család ötezer holdnyi birtokának kilenctizedét veszítette el a trianoni békével Csehszlovákiához csatolt országrészben a földreform miatt. Tovább »

Hullott platánlevelek a Somostetőn.
A molyhukról induló napsugár
Bolyai pónyikalmáján megpihen,
múlt címerét november-barnára simogatja,
temető-árokban kajtat tükör-érv után. Tovább »

bennük otthon vagy
általában
a konyhában inkább
mint a szobában Tovább »

Pilinszky Jánosra gondolva

Akkor talán még ő sem tudta,
hogy jelen időbe tett állitásai
mind ott lesznek a jövőben,
az általunk bejárandó most-ban, Tovább »

Román Győző három kávé-sztorija

A doboz neszt elnyertem

Még a munkaközbeni nagy kávézásaim idején történt, amikoris íráskor három-négy amerikai kávét (tehát kevésbé erőset) is megittam. Ezt a környékemen mindenki tudta. Megtörtént, hogy a szerkesztőségből valaki valamelyik dél-amerikai országban járt és akkor mifelénk éppen megjelent neszkávét hozott egy dobozzal a szerkesztõségbe, és azt mondta, hogy ha a belőle készült kávét mind megiszom, akkor ad egy dobozzal nekem is. Tovább »

vajszínű gyűrött arc
lassan totyogva jön
bal cipőfűzője
utána libeg Tovább »

avagy természet mint emberi tudás

Egykoron, még zsenge korú könyvtárosként, nemzetközi politika és gazdaságtudomány, marxista literatúra és társadalomtudomány között igen lekezelt szerepét láttam a természettudományi műveknek. Valami marginális lélek, patak-kedvelő és mókusleső közötti átmenetben kapott helyet, aki a természeti érdeklődését nem leplezte, midőn minden, ami társadalmi, sokkal fontosabbnak minősült. Tovább »

A szűkebb hazámba, szeretett
Erdővidékemre kívántam eljutni
éppen, mintegy menedék. Traktor-
háton, autóstoppal meg bányász-
busszal haladtam egy ideig – az
egész usque ötven kilométer, Tovább »

hatvanöt éves lennél
erdélyi szókratész
de már egy mennyei woodstockon
sátorozol

Tovább »

A városi terekben lépten-nyomon irodalomba botlik, aki nyitott szemmel jár – a megállókban novellákat olvashatunk, de ha épp elfogy az olvasnivalónk, akár könyvet is vehetünk az itt-ott elhelyezett automatákból. A kettőt ötvözte az a novella-automata, melyet Londonban először a Canary Wharf metróállomásnál helyeztek üzembe. Tovább »

(Öreg tanár-barátomnak)

„Qui me tangit, vocem meam audit.”

Nemzet napszámosa. – Te tudod még mit ér
Castra Ulcisiaban, ha így tisztelnek,
s vastagnyakú kálvinistának neveznek.
Angelus-harangot kondít most kósza szél: Tovább »

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Szabó Gyula: Képek a kutyaszorítóból

(Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2001, Szerkesztő: Megyaszai Kinga, Műszaki szerkesztő: Both László. A borítón Márkos András karikatúrája. Szedők: Bagoly Irén, Balog Magdolna)

Osztályharc. Javasolom egy magyar tanárnak, bárhol Erdélyben, írja fel ezt az egyetlen szót egy papírdarabra, netán küldje szét SMS-ben, emailben vagy a facebookon, hiszen nincsen diák mobil nélkül, és kérje meg, mondjuk a nyolcadikosokat, hogy írják melléje, mi jut róla eszükbe. Úgy gondolom, válaszként leginkább azt fogja kapni: az osztályharc azt jelenti, amikor a VII. B és VII. A összeverekedett a folyosón. Tovább »

A költészetre és játékra vonatkozó, költői kérdezz-felelek összeállítása mellett beszédes fotócsokrot válogattunk össze a fortepan.hu és az azopan.ro archívumából – a játék, játszadozás témával. Íme egy felvétel 1967-ből…

Vadul a madár.
a rácsok nehézvize
bennünket kímél.

Budapest, 2019. III. 30.

Pirkad. Fáradtan lüktet velünk a vonat a Maros völgyében. A fehér ködök tekerednek fel már a havasokba. A párás ablak előtt szebbnél szebb tájak suhannak el, de képtelenek vagyunk élvezni, hiszen huszonöt órája utazunk a kemény, harmadosztályú padhoz ragadva. Minden csontunk fáj, a szemünk forró és véres s még a lelkünk is kormos. Tovább »

különösek a szavak
elrejtenek
rejtőznek begubóznak
magukba csavarnak
körbetáncolnak Tovább »