kórképben maradva
krízisből kimászva
újra verselve
újra kávézva Tovább »

Aki figyelemmel követte/követi és kedveli a Németh László díjjal kitüntetett Takaró Mihály irodalomtörténésznek a Duna televízióban látható, nemzeti szellemben fogant sorozatait – Magyar klasszikusok új köntösben, Száműzött magyar irodalom, Elfeledett nagy magyarok, Történelem és irodalom mindenkinek –, örömmel és érdeklődéssel fogadta a hírt: az általa írott/szerkesztett, széles szerzőgárdát felvonultató alkotóközösség együttes összefogásával megjelentetett kötet megjelenését, amely már címében is rendhagyó, új szemléletet/megközelítést ígérő opus: Kárpát-medencei magyar irodalom 1920-tól az ezredfordulóig – Irodalomtörténeti kézikönyv és szöveggyűjtemény.(*) Tovább »

Nem vagyok vasútépítő rokona,
de évszázad távolából kedvem szottyanna
újraépíteni a Kocsárd és Brassó között a vasutat.
Sohse volt irigységem tárgya az asztali vasút,
a vonatfütty nyaranta kísért végig
Marosról Kézdire menet zötykölődő vonatokon. Tovább »

kitartok holnapig
s amikor tükörbe nézel
látni fogod sebeid
a csend hidegében Tovább »

Futamok Petrozsényi Nagy Pál darabjáról (Smekkerek)

Az emberélet útjának felét már rég elhagytam, s gyakorta kapom magam azon a klasszikus érzésen: itt már voltam. Talán álmomban, talán előző életemben, de talán csak egy hasonló kép felvillanása nyomán élem át szinte ugyanazt. Mint egy jelentős pályát befutó karakterszínész, akiben az utolsó „függöny” után végigfut az eljátszott szerepek sokasága, s rádöbben: bizony hogy összerakható megannyi megtanult jelenetből, monológból az egyedi, ami csak annyira különbözik a sok-sok drámaíró által megformált, színre álmodott sok-sok valódi avagy fiktív színpadi szituációtól, hogy egyedi módon próbálja ábrázolni s megjeleníteni a minden katarzist összekapcsoló hasonlóságot. Tovább »

úgy átölelne, tudom
és én is őt
a nem lehet a sarkon
irigyen őrköd
végül feladjuk
mind a ketten Tovább »

„Egyre nehezebb fenntartanunk a kormányt azon az életszínvonalon, amelyhez hozzászokott.”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

avagy az ember sosem lehet eléggé óvatos…

Aki nézte mostanában… na jó: nem nézte, de aki rákattintott véletlenül a napokban valamelyik olyan csatornára, amit az mtva nevezetű propaganda-központ üzemeltet a mi pénzünkön, egy ünnepi műsorsorozat furcsa címére figyelhetett fel. Mit kívánt a magyar nemzet! Így. Kívánt. Múltidőben, A t egy kicsit dőtve, egy kicsit nagyobbra szedve, hadd vegyük észre. Piros-fehér-zölddel átszínezve. És aztán épületes beszélgetések ’48 szellemiségéről, a hősiességről – hát szóval mindarról, amiről ilyenkor beszélgetni kell, nem túl invenciózusan, agyonismételt bejátszásokkal, már-már hitelesítésnek szánt játékfilm-töredékekkel, amelyek egyébként egytől egyig az átkosban születtek. Tovább »

tudom a klasszikus felfogás szerint csak azért vagyok hibás amit nem tettem meg amit elszalasztottam és amennyiben ez az alap úgy én vagyok tán a legbűnösebb ember a világon a lehetőségeim és megvalósításaim között jobb napokban valahol a nullán állok és többet tartózkodom a negatív mint a pozitív tartományban…egy valami azonban felment: mert például nem öltem meg egy oroszlánt sem vadászaton (elméletben tehettem volna) csak egy kiváró és elszalasztó balfácán vagyok de nem jó vagy gonosz

Ülj ide és hallgass,
most ittléted kérem,
nem kell a tanácsod,
csak fogjad a kezem. Tovább »

„Álmaink megvalósításához az első lépés: fel kell ébrednünk.”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Napnyugtának hajlik most a napraforgó,
tányérjából már nyárvég lehel, augusztusvégi
lengő párák sűrűsödnek, lombot oroz a szél
s boksák füstjét hozza Görgény felől. Utolsó
felhőjátéka a nyárnak: Hargitának rohanó felhők Tovább »

A szerző grafikája

megmenthetne a kék
de sárga várba zártak
a sarkokon a fény
piros vérében áztat Tovább »

a tánc erejében
életfa-emlék
tartásunk

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Varga László: Kérem a vádlott felmentését!

(Püski Kiadó, New York, 1981, Borító: Bodnár Bertalan)

Fogom és forgatom a könyvet, nagyformátum, keménykötés, nem ragasztva, hanem többszörösen befűzve, látszik rajta az amerikai versenyhelyzet: a nyomda nem engedheti meg magának, hogy kétszeri átlapozás után széteső kötetet hozzon ki. A dedikáció szerint Csíkszeredában kaptam, 1991 szeptemberében és nagyon gyötröm az emlékezetem, hogy rájöjjek: milyen alkalomból. Tovább »

„Sose leszel olyan férfi, mint az anyád volt.”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

ma reggel
a szitáló ködön át
hallgattam a fák
susogásának
finom dalát Tovább »

A rendszerváltozás, valamint a Magyar Napló folyóirat indulásának 30. évfordulója alkalmából a Magyar Napló Kiadó és a Magyar Írószövetség novellapályázatot hirdet.
A pályázat célja és témája: olyan novellák megalkotása, amelyek hőseinek sorsában és a társadalmi élet jelenségeiben megmutatják az 1989–90-es rendszerváltozás, akár az azt közvetlenül megelőző vagy az azóta eltelt időszak társadalmi változásait, kulturális, morális tendenciáit, határokon belül vagy kívül. Tovább »

kirakatüveghez szorítja testem,
s szemembe hazudja a cipőt,
hogy megvenném-e magamnak.
vagy mit szeretnék? Tovább »