Tovább »

A peron legvégére húzódtam, diszkréten elfordulva, hogy senki se vegye észre patakzó könnyeimet. Akkoriban sok megpróbáltatás ért, azokban csalódtam, akiktől segítséget vártam, s úgy éreztem magam, mint a kisgyerek, akivel cudarul elbántak a felnőttek. Tovább »

A holdra lépek

Az egyetem számomra immár közmondásos félszegségemmel kezdődött. Nem is tudom, két hétig vagy meddig, mindenesetre végtelen, megmérhetetlen időnek tűnt, a két hetet csak a tipp kedvéért írtam, szóval hogy mit csináltam, hogy éltem túl. Tovább »

– Há’ kivel szavazunk, Cselényi úr? – kérdi tőlem az udvarhelyi kávézóban egy olyan félig-meddig ismerős. Így mondja: kivel. Úgy érti: kire. Jaj, fájdalmas tükörfordítás ez, románból. Terjed, megállíthatatlanul.
Próbálok tréfásan reagálni a kínos nyelvromlásra, mintha csak viccből kérdezte volna így. Az egyszer biztos, hogy senkivel, mert én egyedül megyek a fülkébe. Tovább »

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Rab János: Élet és energia

(Dacia Könyvkiadó, Antenna sorozat, Kolozsvár-Napoca 1986. Szaklektor: Szabó Attila, Szerkesztő: Kerekes György. Műszaki szerkesztő: Molnár Attila. A rajzokat Maksay Ádámné készítette.)

Hogyha az ember olvas vagy ír, óránként és testsúly kilogrammonként 5, 9 kJ energiát használ fel. Amennyiben hegedül 6,7-et. Gépkocsivezetés közben 8,0-t, sízésnél 33 és 58 között, hogyha vízszintes terepen 22 km/ óra sebességgel szalad, akkor 39-et. Tovább »

„Asimov megírta a világegyetem történetét egy kötetben, a saját életrajzát pedig kettőben.”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

vérízű a nyálam
kövek és árnyak
körül vesznek
nézem a falakat Tovább »

talál egy tojót
onnantól kezdve aztán
többet nem beszél

Budapest, 2019. III. 11.

a versgyáros ellopta a költőtől a sablont
módszert gyártott, sokszorozta s a szalagon
futólépésben sorakoztatta, katonákként
nem számított sajátság, érték
nyomatta őket, mint pénzt a verdén Tovább »

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

 Balogh József: Erdélyi lórum. Bökversek és öltemények

(Redacţia Publicaţiilor Pentru Străinătate, Uniunea Scriitorilor din România, 2004. Műszaki szerkesztő. Szabó Ildikó Erzsébet. Fedőlapterv:Mihaela Şchiopu)

A címben nincs semmiféle sajtóhiba. A Forrás első nemzedékéhez tartozó Balogh József (1931-2006) szép számmal írt verseket, rengeteget fordított román kortárs költőktől, de oroszoktól is, írt kaland- és ifjúsági regényeket, gyűjtögetett közmondásokat, dolgozott a Művelődés a Könyvtár című folyóiratoknak, de azt hiszem az egykori Scânteia Ház sötét és vidéki újságíró számára egyszerűen beláthatatlan, klausztrofóbiát okozó folyosóin évtizedeken át leginkább önmagát kereste. Tovább »

Van egy publicisztikai kvázi-háziszabály: nem szerencsés viccel, csattanóval kezdeni, mert az vagy gyenge, és akkor minek bevetni, vagy nem fokozható, és akkor minek folytatni az írást. Most mégsem tudok ellenállni a kísértésnek (pontosabban, ahogy Oscar Wilde mondta, mindennek ellen tudok állni, kivéve a kísértést), és egy viccel kezdem, ha ismerik, annál jobb. – Benn van? – Nincs. – Kint sincs! Tovább »

Áprily Lajos Törött pohár című versére

Metszett üvegben édes óborom.
El ne törjön, ügyelünk rá nagyon.

Kezdetekkor még öt testvére volt,
belőlük tanítványok lelke szólt. Tovább »

A Forrás folyóirat 50. évéhez

Nem sajtó-, hanem közléstörténeti pillanat ez. Mint egy idős embernél, kinek nemcsak éveinek száma, hanem sorsa, küldetése, feladattudata, méltó tapasztalata van a túlélésben. Akkor is méltóságos, ha kompromisszumai, kényszerei, stílusváltásai, szemléletfordulatai többször is voltak talán… De túlélt, s ma már ez nemcsak erény, de eredmény is, tengerhabzásból egy öböl védelmébe szorult állapot is, a hajózási vagy kereskedelmi főútról leszorult léthelyzet is akár. Ez ötven év alatt számos más kulturális forrás bedugult, elsorvadt, kiszáradásra ítéltetett, lehasználtatott, elcsatornázott vagy mesterségesen fölfakasztott és manipulált lett. Ö megmaradt. Tovább »

(Blogom. Csak úgy, magamnak…)

Egész életünkben harcolni kell a lepedék ellen, olvasom a neten.
Ez milyen igaz! Pompás politikai metafora.
Gyorsan rá is kattintanék, kedvelném, lájkolnám. Tovább »

Mikor azt szeretném, szeressetek,
nem vagytok mellettem,
s mikor elvárnám, hogy figyeljetek,
épp másfele néztek. Tovább »

küszöbre ülnek
nem fáznak fel a lányok
elkel még a sál

Budapest, 2019. III. 11.

Zászlónk, nagy szélben

Lám, megint március hava, nemzeti ünnep, nálunk ismét csupa lobogó a lég. Mekkora volt a hurrázás, amikor néhány évvel ezelőtt ismét föltalálták (vagy újból megkomponálták) a székely zászlót. Annak viszont egyáltalán nem volt visszhangja, hogy egy profi zászló-, címer- és pecséttanász a londoni szaktudományi világkongresszusról hazatérve egyebek mellett zászlónkról is nyilatkozott. Meglehetős kritikával, és én a sorok mögül azt is kiérzem, hogy e zászló hitelessége múlik azon, megpróbálja-e valaki javítani a bakit. Kisebbik hiba, hogy a hold nincs egy szinten a másik égitesttel, így fogalmaz a szakember, mintegy készakarva kerüli a másik néven nevezését, mert az bizony a nap kellene legyen, és nem csillag! Tovább »

„Nem lehetetlen kész kis vagyonnal hazatérni Las Vegasból. Jó naggyal kell odamenni.”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

vannak reggelek amikor újként ébredek kicseréltként élek egész nap alig lelek magamra vagy csak nyomokban estére és csak egy újabb reggel hagy bennem ismerős egy nappal azelőtti emlékeket… ma már nem kutatom a jelenség okát annyiszor fordult már elő tudom: mint minden este kiröppenek magamból s a rövid idő nagy távok miatt olykor nem találva vissza egy napra másban húzom meg fázós magam bennem azalatt a nagy szent körforgás törvénye szerint egy szintén otthon-testétől elkóborolt elveszett valaki más ragad

„Megadatott a kegyelem:
miközben minden áll és hallgat,
egyedül az öröklét működik.”
(Pilinszky János )

csak hófehér csendre vágyom
s amíg elérkezik
lelkem addig is táplálom
hiszen rég éhezik Tovább »