(Recept a múlt századból)

Fehéret végy,
neki való lisztet,
s mint ki nagyot alkot,
mártsd bele a kezed – Tovább »

Egyszer csak megérkezem,
ott állok a lakás ajtójában
évek kóborlása után.
Félek, hogy már nem ismerős
a belső szoba. Tovább »

A Hegyalja Rózsa Sándora

Kezdő újságíróként riportútjaim során több hegyaljai településen is hallottam idős helybeliektől egy valaha élt Oprea nevű ember említését. Egyesek banditának, mások egyfajta helyi hősnek, a szegények védelmezőjének tartották.
Az általam rég elfeledett név viselőjének históriájára és legendájára találtam magyarázatot a minap az Aradi Közlöny 1934-es évfolyamát böngészve. Tovább »

sosem leszek több mint egy ötlet igen a csontok izmok dacára egye járókelő idea mely körülbelül annyi garanciával néz a világba mintha egy tojástól várnánk el, hogy fészket és madarat válasszon magának sok itt a hasonló aspiráns nézem is ezek miket képzelnek mindenhol minden ágbogas erdő miriád fészkek és rajok ücsörögnek csüngnek kárrog az egész világ hogy ide majd innen te ostoba…innentől az egész ab ovo rendszer nevetségesen hat

„Lantomon mért pöndül a húr?”

Szerkesztői üzenetek. A Vasárnapi Újság 1858-i számaiból tallózta: Bölöni Domokos

Boldog család

Levelét is versben írja, s így kezdi:

„Tekintetes szerkesztő úr!
Lantomon mért pöndül a húr?”

(Bizonyára azért, mert – fújja.)

Gyötrelem

Kóstolóul ennyit kiadunk belőle:

„Fáj a szivem, mintha benne
Ezer milljom féreg lenne,
Hej! pedig csak egy van benne!
A szerelem ő kigyelme.”

Furcsa fogalma van a szerelmről kigyelmednek!

Egy rosz versiró panasza

„Hej Guttenberg, te hires Guttenberg,
Te a könyvnyomtatás feltalálója!
Milly hires ember lehetnék már én,
Ha az az ördögmesterség nem volna!”

Bizony, nagy kárt tett önnek az a Guttenberg! Tovább »

a zúzmarás táj
fehér reszelővé vált
rovartalanság

Budapest, 2018. XII. 27.

Der Küster aus Heiligenburg

Egy sekrestyés Heiligenburgból

Vor etwa 70 Jahren lebte ein Küster namens Otto Wald in der Kleinstadt Heiligenburg in der Umgebung von Hamburg .Mintegy hetven éve élt egy Otto Wald nevű sekrestyés egy Heiligenburg nevű kisvárosban Hamburg környékén. Er lebte und arbeitwete fleißig, zufrieden und begeistert in der Kirche der Gemeinde. Ő élt ott és dolgozott szorgalmasan, megelégedve és lelkesen a templom közösségében. Bis einer Tages einen Brief von Bischofsamt bekam. Tovább »

1918. február 5.

– Mondd fiacskám, de egészen őszintén – rólam beszélt Vázsonyi a demokratapártban? Én vagyok az a hölgy, akinek a magyar bolsevikiek be akarnak mutatni egy kis forradalmat, mivel olyant még nem láttam és mivel petyhüdt és perverz idegeimnek már csak egy kis forradalom volna izgató? Én vagyok az, akinek a teájához egy kis vért akarnak szervírozni ezek a vérengző békeuszítók? Tovább »

Karácso­nyi da­lok töltik be ilyen tájt kis- és nagyváro­sok te­re­it, a temp­lo­mo­kat s bi­zonyára a magánlakáso­kat is. Igaz, mos­tanában a nagyvárosi ele­ven for­ga­ta­got s az em­ber önfe­ledt szemlélődését bármely pil­la­nat­ban han­gos­kodó be­to­la­kodók s rejtélyes indíttatású ámok­futók za­var­hatják meg. Fa­lu­he­lyekről vi­szont olyan híradáso­kat ka­punk, ame­lyek vallásos népszokások, a szálláske­resés, a bet­le­he­mezés újbóli kez­deményezéséről és továbbéléséről szólnak vidékünkön is. A bet­le­he­mezést be­mu­tat­va je­gyez­te meg egy­kor a vallásos néprajz egyik nagy tudósa, Bálint Sándor, hogy „a pászto­rok sze­repében és kelléke­i­ben ősi pogány képze­tek is meg­la­pul­tak. Tovább »

…Budapesttől Orsováig voltaképpen minden, ami van, csak kezdet, de kaotikus, nyugtalan és ennélfogva minden szépet ígérő. Magyarországon ma az a fontos, hogy az emberek ne aludjanak tovább, s ha alusznak is még, de legalább nyugtalan álmaik legyenek. Biztos, mert ez törvény, hogy a mi mai kultúr-iparkodásunk is majdan a Nyugaton már észlelhető reakcióval fog járni. De, istenem, még olyan messze vagyunk a csalódásoktól, hogy gazember az, akinek nálunk nincs hite. (A két Párizs / A Jövendő 1910. március 15.)

Folytatjuk

Annyira szeretett,
hogy rám hagyta szívét
s benne rövid élete
minden örömét – Tovább »

kis körzőkészlet
kepler őshazájából
fa alá került Tovább »

Egy elmaradt Blériot-légiparádé

Louis Blériot (1872–1937), a zseniális francia repülőkonstrüktőr és pilóta 1909-ben elsőként repülte át a La Manche csatornát. Még abban az évben a magyar repülés úttörői meghívták egy budapesti bemutatóra, amelynek októberben eleget is tett.
A sikeres demonstráció után Bukarestből is meghívás érkezett, amelyet a sikere csúcsán lévő francia mérnök örömmel el is fogadott. Tovább »

Pax hominibus bonae voluntatis

Egy asszony gyűlölte a társbérlőjét, egy magányos nőt, aki a kislányával lakott ott. Ahogy nőtt a kislány, s egyre többet csúszott-mászott, tipegett a lakásban, a szomszédasszony, látszólag véletlenül, hol egy fazék forró vizet, hol egy nátronoldattal teli üveget hagyott a padlón, máskor meg egy doboz gombostűt szórt szét az előszobában.
A szegény anya nem sejtett semmit, mert a kislány még alig tudott járni, csúszni-mászni pedig nem engedte ki az előszobába, mert hideg tél volt. Tovább »

Ó, hogy rejtőzik a költő!
Széttépnék az emberek,
ha vágyait kitárná:
lásd, belül remeg. Tovább »

1918. február 2.

– Mégis! hogy van ez a dolog a vízzel? Ugyan hadd el, nem viccelek, azzal, ami a vízvezetékben benne van. Jó, azt már megmagyarázták nekem, hogy spórolni kellett, azért zárják el egész nap, úgy hogy este nyílik csak meg, másfél órára. Csak azt szeretném tudni, mi ebben a spórolás és általában, hogy gondolják azt, hogy spórolni a vízzel? Tovább »

Intézményeink jótevői egy híres festményen

Százhetven évvel ezelőtt, 1842. augusztus 24-én országos visszhangú eseménynek számított a Duna pesti és budai oldalát összekötő Lánchíd alapkövének lehelyezése. A régen esedékes építkezést Széchenyi István kezdeményezte. A kivitelezést William Thierney Clark angol mérnök tervei alapján névrokona, Adam Clark mérnök vezette.
A munkálatokat megelőző egyezkedés az angol szakemberekkel ellenben Sina György báró (1782–1856) érdeme, aki, Széchenyi mellett, az építkezés anyagi terheinek javát is felvállalta. (…) Tovább »

megírom, nehogy bennem rekedjen
ma reggel megesett rajtam a szíve
letettem a tollat Tovább »

(Az eset a városi folklór sajátos műfaja, amely rendszerint ezekkel a szavakkal kezdődik: „Hallottam egy esetről…” Ezeket a történeteket kórházakban, közlekedési eszközökön, úttörőtáborokban, egyszóval olyan helyeken szokták elmesélni, ahol az embereknek még van idejük.)

Élt a háború elején Moszkvában egy asszony, a férje pilóta volt. Nem nagyon szerette, de nem éltek rosszul. Amikor kitört a háború, a férjet Moszkva közelében osztották be szolgálatra, és ez a Lida kijárt hozzá a repülőtérre. Egyszer azzal a hírrel fogadták, hogy előző nap a repülőtér közelében lelőtték a férje gépét, másnap lesz a temetése. Tovább »