A „mindentvissza” talán csak a legradikálisabbak gondolataiban él, de fölösleges titkolnunk: a „részbenvissza” igenis meg-megfordul a legtöbbünk fejében. Jellemzően utópisztikusan, nosztalgikusan, a romantikán túl viszont valóban felhatalmaz erre a történelem, mégpedig annak a tudata, hogy nem először nőnek a fejünk fölé más nemzetek. Volt már olyan száz évünk, amikor nem mi diktáltunk, bár kétségtelen, hogy ennyire cudar évszázadot még nem tapostunk. És amikor a történelmi igazságtalanság hevében – miért is ne? – irredenta hangulat fog el, megtörténik, hogy oda lyukadunk ki: vajon egy esetleges, valamikori sokadik esély után mi jobb többségiek lennénk a románok fölött, mint ők fölöttünk? Tovább »
sokáig azt gondoltam
hogy a tenyeremen lévő
vonalak valamely nagyobb Tovább »
Volt egyszer a Nagyerdőben egy hatalmas tölgyfa, annak tövében volt egy odú és abban lakott két Nyuszi: egy Fiú és egy Leány. Szerettek volna gyermeket, de nem született kicsi Nyuszijuk, ezért bánkódtak eleget. Jó barátjuk, Mókus azt javasolta nekik, hogy vegyenek egy Papagájt, azt aztán majd megszeretik, örökbe fogadják és az lesz a Nevelt Fiuk. Ezen a Nyuszik elgondolkoztak, morfondíroztak rajta, aztán megtetszett nekik az ötlet és elmentek a Díszmadár üzletbe. Ott ült a pultnál egy szakállas Kecske, az árulta a Madarakat. Mikor elmondták, hogy Papagájt szeretnének, rögtön oda vitte őket a Hullámos Papagájokhoz, s ott megtetszett nekik egy kicsi, kékeszöld hasú, fekete-fehér szárnyú, sárga fejű Papagáj és azt gyorsan meg is vették. Tovább »
A 20. alkalommal szervezett, Az ekhós szekér nyomában nevezetű amatőr színjátszó találkozó szünetében indultam felfedezni Bencédet, a 180 lelket számláló kis falut, amikor az utcán meghallottam, valaki zenél egy házban. Kíváncsiságom elnyomott minden szemérmetességet, nem sokat tétovázva bekopogtam az ajtón. Az előszobában egy idős hölgy hallgatta, amint férje éppen szaxofonon játszik. Tovább »
A tükröm téged
mutat, a tükröd engem –
ennyi az egész.
Egy régi magyar zászló,
melly hihetőleg ott lobogott a mohácsi csatában.
Egy hazánk multjára vonatkozó nagybecsü régiséget volt alkalmunk megszemlélni e napokban. Nem egyéb az, mint az esztergomi érseknek (lehetőleg jó karban levő, hűn megőrzött) zászlója 1526-ból, mellyet neki Magyarország akkori királynéja adott. Tovább »
Az anyaméhben még mindenki egyenlő talán, vagy már ott is meghatározó a genetikailag bekódoltakon túl, hogy a kinti világból mitől válik a táplálék éltetővé, a vitamindús étrend, a stressz nélküli élet, a lelki béke és nyugalom mind-mind beépül a megszületendő új csodába, a csecsemőbe? A hangok, az ízek a családi légkörből, és rezdülés lesz valahol a piciny agy tekervényeiben. Ki tudhatja? A tudósok, orvosok. Mennyi rejtély, mely mind izgatja elmém, amint a csendesen szunyókáló két hetes legkisebb unokám úgy alszik, mint egy kicsi angyal, épp attól rettegek, hogy valóban valami égi útra indulni készül, csupán a szárnya hiányzik tán, és belém hasít a rémület. Nehogy hamarább akarja látni Öcsikémet, mert nem bírnám ki, még végig se gondolni. Iszonyú… Tovább »
fekete varjak a piszkos égen
zajosan vonulnak
szárnyakkal csapdosnak
mintha esoes lenne küldetésük Tovább »
Sportnemzet vagyunk, ez ma már nem kérdés. A magyar költségvetés legjelentősebb beruházási és előnybiztosítási térfele a sportfejlesztés, a stadionok építése és „kihelyezése” akár határon túli területekre, egyesületek és sportkörök pénzelése, olimpiák szervezése vagy Európa- és világbajnokságok jövendő rangadóinak előre-tervezése, építkezések indítása és eredményes befejezése – a tényleges sporteredményektől, a csapatok vagy versenyzők teljesítésétől teljesen függetlenül. Tovább »
levelek, vízben –
tea készül:
üzenet.
Olvasónapló – Sarány István Garabonciások c. könyvét lapozgatva
A könyv a romániai magyar könnyűzene történetéről szól, konkrétan viszont egy könnyűzenei banda, a Garabonciás létrejöttéről és hosszú pihenő utáni újjászületéséről nyerünk belőle folyamatábrázolást. Tovább »
Dózsa György szobra
Achim Andrással van nekem egy régen ápolt ideám: állítsunk haragos, szép, magyar szobrot vitézlő Dózsa Györgynek. Nincs olyan Andrássy, aki ez ellen akármit szólhatna: Dózsa György nemes ember volt, s ősibb, mint – mondjuk – Darányi. Szép álom volt az Achim András álma s az enyém, de – sajnos – álom volt. Pénzt ugyan még nem gyűjtöttünk a Dózsa-szoborra, de már nagy baj van, s ezt a nagy bajt a Kossuth-szobor ügye okozta. Achim nem bízik bennem, s én nem bízom Achimban: ő eleve Rónát akarja s én Horvayt. A legnagyobb baj pedig az, hogy Dózsához nemigen van közünk, s annyi pláne nincs, mint Ferencnek – Kossuth Lajoshoz. Egy családi hagyomány szerint ugyan én a Visky-család révén rokonságban volnék Dózsa György családjával. De ennek a bizonyítására báró Kempelenéket s egyéb genealógusokat kellene drágán megmozgatnom. Szóval, se Achim Andrásnak, se nekem, nem volna olyan könnyű helyzetünk, mint kormányunk első Ferencének. Én mégis ragaszkodom Horvayhoz, mert Kossuth Ferenc is így cselekedett, s bizonyára nem ok nélkül. Amit Kossuth Ferenc tesz, az jól van téve. Lehet, hogy elég pénz nem fog gyűlni Dózsa szobrára, de ezt a szobrot mégis Horvay fogja csinálni. Tudniillik, ha elég pénz fog összegyűlni, s ha ön meg is pukkad, kedves Achim úr. Tovább »
1987. július 31.
Tempus est abire. Távozni szólít az idő. Mrs. McN. fia eljött, hogy segítsen a ház rendbehozásában. Javarészt ő dolgozott és munkája jóval többet ért, mint a fizetség, melyet csak nagy nehezen fogadott el. Anatole France fenn van megint a legmagasabb polcon, a konyha és a fürdőszoba tiszta. A fehérnemű, melyet a fürdőkádban mostam ki, úgy tapodva rajta, mint egy vincellér, ismét helyet kapott a szekrényben. Száraz, amennyire csak ki lehet szárítani valamit Vancouver szigetén. A szemétdombon a ház mögött pedig földdel takartuk a csúnyább látványokat. Most és holnap reggel tíz óra közt óvatosan kell mozognom és ki kell mosnom minden poharat, melyet használok. Tovább »
jó jó
lehet hogy megbánta
de akkor is ki mondta neki
hogy vén fejjel
cserkészruhában ízléstelenkedjen
Budapest, 2018. XI. 5.
Az állomáson
sok gyűrött vágány most már
nem vár Godot-ra.
a jégvirág
ablakom sarkába
karcolta be
magát Tovább »
ha megállni kényszerülsz, se
legyél hangutánzat –
selyemgubó-lakó.
félek hogy élek
összepiszkolom
élés közben a lelkem Tovább »
…a főnököm volt a stockholmi sörgyárban.
Egyszer rám bízott egy kezdőt, tanítsam be. Egyelőre „lógós lovak” voltunk, néztük, más hogyan dolgozik. Éppen a ládázógép előtt ülünk, amikor megjelenik Heikki és feltesz a felénk mozgó futószalagra, vagyis a feltöltött és címkézett flaskák közé két üres üveget.
Mosolygok, hogy a főnök viccel, leveszem onnan azokat, ahogyan hozzánk érnek. Tovább »
A Káfé Főnix új logója, Pusztai Péter és Irina munkája
És újra feltámadt…
A Káfé Főnix néven ismert irodalmi és fotóművészeti online portálnak veszélyben volt a léte 2018 enyhén csípős októberében, de örömmel adhatjuk közre a hírt november végén: nem szűnünk meg – folytatjuk.
Mindenek előtt erdélyi (kötődésű) költők-prózaírók, képző- és fotóművészek alkotásainak közlését, azt reméljük, hogy a világon szétszórtan élő olvasóink – Stockholmtól Sydney-ig, Csíkszerdától New Yorkig – ránk találnak a portál új címén:
Tovább »
Bartók Béla (1881–1945) mindig is nagyon népszerű volt Európában, sőt, a tengerentúlon is. Belgiumban, például, annak idején a Palais des Beaux Arts („a brüsszeli MűPa”) igazgatója számos alkalommal hívta Bartókot a belga fővárosba, mielőtt még a művész a fasizmus elől 1940-ben végleg Amerikába távozott volna. Tovább »
Pusztai Péter rajza