Néhai Kinde Annamária, aki a kezdetektől fogva a Káfé szerzői törzsgárdájához tartozott, ma kezdi „kiérdemelni” azt az értékelést és elismerést, ami költői teljesítménye folytán kijár a számára. Sarány István Garabonciások című, frissen megjelent könyvében, amely – bárhogy is tekintjük, a romániai magyar könnyűzene történetének alaposan dokumentált „regénye” – a függelékben megismerkedhetünk a könnyűzenei alkotásokhoz szöveget író költő „garabonciás” szövegeivel, amelyek szerves részei az együttes művészi tevékenységének. Idézésük Kinde Annamária második életét jelenti… Tovább »

két önünneplés közötti
rohanás jó erre a születés
vagy névnap igen olyasmire
pazar ez hogy a ritka elől elfuss Tovább »

1987. július 22.

Ma reggel alig kétszáz lépést tettem meg kunyhómtól a vegyeskereskedés irányába, mikor rendőrautó lassított mellettem és, ahogy mondják, „elém állt”. Miután gyógyíthatatlanul és reménytelenül európai vagyok, első reakcióm némi hirtelen ijedtség volt. Eszembe jutott: nincs útlevél nálam, sem személyi igazolvány. Nem jutott eszembe, hogy Kanadában nincsen személyi igazolvány és útlevelemet nem vagyok köteles magamnál tartani. Ha békés sétám alatt minden ok nélkül megállít, én jelentem fel a rendőrt. De a kocsi ablakán mosolygó arc hajolt ki, jó reggelt kívánt és megkérdezte: „Maga a költő?” Amit azonnal bevallottam. Erre a fiú (olyan öreg lettem, hogy minden rendőrt tizenhat évesnek nézek) azt ajánlotta: bárhova elvisz, csak mondjam meg, hová. Úgy hiszem, túlzottan bőbeszédű szónokiassággal tértem ki szívélyes ajánlata elől. De mit tehetek, amikor a rendőrautókkal szemben allergiát érzek, mégha ártatlan kanadai kocsikról is van szó? Tovább »

Harmadik szem – Al treilea ochi

egyre nehezebb számomra
megkülönböztetni a tavaszt a mennytől,
a vízcseppet a könnytől
– kábítón, szédítőn forognak körülöttem
a harmadik szemmel látott dolgok. Tovább »

karácsony előtt ha ablakot nyitunk
nyakába szedi lábát a meleg
besétál havas lábakon a lég Tovább »

Minden napban van
valami jó, és nekem
minden nap itt vagy

Névjegyemre

A név, mely áll e kis papíron,
kimondva szó, mely száll tova.
Lehellet és üres jel annak,
ki nem hallotta még soha! Tovább »

mosollyal várlak
meleg öleléssel
forró vacsorával
kedves pillantással
te nem szeretsz-
álmombam felsírok

most körbejárom a színházat
az épület romos
a deszkák kopottak
függöny nincs Tovább »

A köszöntés

Minden emberi szokás és ilme között a kölcsönös köszönet, melly bizonyos meghatározott módorban történik, a legrégibb és közönségesb. Egy népet sem tud a hajdan- és jelenkor felmutatni, mellynek szokásos köszöntése ne lett volna. A mi az embernél általános, annak alapja az emberi természet nemességében rejlik. Ugy az üdvözlés is a tiszta emberi vagy a mi mindegy az emberben lakozó isteninek terménye. Gondolni lehetne itt is, a mit Plátó általában a nyelvekről mond, hogy azt az emberek közé valami felsőbb lény hozta le. Mert, nincs-e bizonyos csodásan közönséges és hallgatva megegyező a népek közt divatozó és köszöntési módorukkal összhangzó? Nem Isten szava-e itt a nép szava? – Az üdvözlés első mosolya volt az emberiségnek bölcsőjében, és minthogy az, az emberi gyermekség tiszta forrásából eredett, a késő utódokra is üdvösnek látszik lenni. Tovább »

Gyönyörű dolog a kultúra, de Magyarországnak, a magyarságnak és nemzetiségeinek alighanem alaposan megártott. Megártott bizony ez nyugatibb népeknek is, de ezek – az ördög vigye el őket – könnyebben kiheverték. Mert görög, bolgár, szerb, albán, török, kucoh-oláh Macedóniában is öli egymást, de ez is kultúra. Miért tudtak békességben élni, csücsülni Mohamedék és Szulejmánék idejében? Miért tudott Báthory Zsigmond mindenféle fajtából sereget alkotni, hogy még oláh is volt benne? Tovább »

Ha menni kell, hát menni kell,
nem az lesz ám az első alkalom,
hogy útra kelek, s közben tudom,
hogy magam részben otthagyom, Tovább »

Hányadik út ez?
Máshol gyakran bolyongok,
magamban mindig.

néznek vallásos agyat
néznek hitetlen agyat
látják az idegsejtek kapcsolódásait Tovább »

1987. július 21.

A fürdőszobában felhalmozott The Independentek és The Timesok halmazában német magazint találtam. Egyik cikk a nevezetesebb országok életszínvonalát hasonlítja össze. A felmérés alapjául a nemzeti jövedelem nagysága, az autók, televíziók, rádiók száma stb. szolgál. Az élet színvonalának ily módon szokásos, kizárólag anyagiaktól függő meghatározása ellen tiltakoznom kell.  Tovább »

más bundásokkal egy
alomban a nagyban tudod
ahol annyi millión vagyunk
s ahol semmi mást nem tehetünk
csak húscafatra várva éhezünk-falunk Tovább »

Az izraeli zsidók, hogy pontosabban fogalmazzak. Nem odavalósi (hanem főként észak-amerikai) zsidók szemével, személyes helyi tapasztalatok alapján,. Az alábbiakat Sam Sokol amerikai zsidó újságíró jegyzetéből vettem, a Zsidó Távirati Iroda (JTA) anyaga alapján.

Bunkók, modortalanok, nyersek, erőszakosak. De ez csak summázat… A részletesebb kifejtésben ennél jóval több ’finomság’ akad. Tovább »

nem a szószék teszi a szót
a szó gyűjt maga köré hallgatókat
a csörömpölésben
bedugul a fül
csak hiszi, hogy hall
miközben ő üvölt Tovább »

Sár és por cipőm volt.
Ma súlyos karimájú az ég.
És kenyeret szelő napom.
Nagy pofonok sokszor
Küküllőbe
röppentik kalapom.

Lábam, kezem ott szabad,
amikor a Küküllő
homokpriccsén
hanyatt vetve magam,
a fűzfalombok apró
ablakán alásurran
gyermekkori cinkosom,
a nyári fény.

Hadnagy József

Valahányszor hivatalos helyen kellett kimondanom a nevét, úgy éreztem magam, mintha vasárnapi ünneplőben volnék, és valamilyen fogadalmat tétetne velem a pap a templomban: Dicsőszentmárton.
Megilletődve tagoltam, feszélyezett az ünnepi kabát. Szűk volt hónaljban. Dicsőszentmárton. Tovább »