hullámzás
nem emlékszem pontosan
a pillanatra, mikor bevillant
ne tudj mindent előre
hagyj teret a holnapnak
s a ráncok azóta hiába gyűlnek
felleg-gyanánt az arcra
ott hullámzik a remény, alatta
2022-06-19
Pillangó-effektus
1.
nagy ez a világ, de kicsi
mozdulsz a túlfelén
megremegek itt
nem megyünk messzi
meghúzódunk
míg elvonul fölöttünk
háború, vihar
a szúnyogokat sem mi irtjuk
a szél, miután felszárította
vértől csöpögő földjeinket
2.
a bábozón ijesztő maskara
talán a hangja se szép
a rángatott bábu elsőre csúnya
a néző fél, nem tudja
mondjátok el neki
a ti mesétek nincs eltörve
mellettetek
a feszültség szétrobban
a lift se jár, a legfelsőre, aki bírja
hős bizony, nem gyenge legény
távolban más mesék alusznak, este
anyu bújik mellétek, átbeszéltek
minden napot, ki tudja
milyen csodára ébredtek
holnap
2023-06-28
az ember…
majdnem minden mondatom így kezdem
mert ki vagyok, hát ember, csakis
nem indulhatok ki másból
nincs egyéb faktorom
számbaveszem, amikkel rendelkezem
mivel megértést ritkán tapasztalok
hát elemelkedem, magam fölé kissé
hogy ne ütközzenek folyton belém
vagy mikor mégis, legalább
én ne legyek ott
mióta az eszemet tudom, ki akarnak túrni magamból
olyan jó hely lettem volna?
hogy mind rám ácsingózott
a mostohák mostohája
és mind, akiknek máshol hely nem jutott
kérdezem, de nincs felelet
hát kilépek, fölém emelkedem
ahol nem találnak el, sem meg
nem kötnek belém, félre sem rúgnak
szabad vagyok
s ha elfáradok a repülésben
magamba zuhanok
beismerem, repülni nehéz
lehúz a test, a tehetetlenség
csak erővel lehetne kitörni
de törni nem jó, csak beletörődni
a változtathatatlanba
tudom, sematikus
hogy az élet túl zajos, hangos, akaratos
nem hagyja magát csak úgy kipöckölni
–szándékosan használom ezt a szót–
mert az emberiség az élettől annyira megundorodott
hogy a pöckölés már simogatásnak tűnik
a széttrancsírozó gyűlölethez képest
jaj, hát, hogy nevetnék
mikor folyton ölnek s ölnének még
annyi szünetet hagyva csak
hogy újból nekiveselkedjék
amíg csak egy lélegzik a földön
mi nemsokára lapos lesz, nem gömb
mindenki mindenkit észrevesz, lát majd
nem lesz hova elbújni senkinek
csak repülhet, ha tud majd, föl
s már nem zavar, hogy téged ez idegesít
odavágyom igen oda föl
ahol nincs semmi gyűlölet, irigység, szitokszó
hazugság sincs, mert mindent lemosott
rólam, rólunk a vér
Tovább »