Rigó Jancsi dicsősége

Kár, hogy a lapok kissé langyosan írnak Rigó Jancsi új dicsőségéről. Rigót Morgan, a híres amerikai milliárdos látta vendégeül. Hiszen olyan kevés honfitársunknak jut osztályrészül ilyen dicsőség Amerikában. Gróf Széchenyi László esete kivételes nagy eset. Annyival kivételesebb, mert Amerikában általában az a vélemény, hogy minden cigány magyar mágnás. Hasonló dicsőségre tehát, mint a Rigóé, kevésre emlékszünk. Tovább »

szemben egy szikla
magas szikár kevély
úgy érzem néha
talán rokon velem
gondjában bánatában
sosem osztozó…

(Tölgyes, 1982.november 13.)

Évente, október első felében a Svéd Akadémia rendszerint kiosztja az illető esztendőre szóló Nobel-díjakat. A napokban a testület úgy döntött, hogy a szexuális zaklatás miatti, a bizottság kebelében kirobbant botrány miatt az idén tartózkodik az irodalmi Nobel-díj odaítélésétől. Persze, azért nem tétlenkedett – az időközben lemondott tagok helyett új testületi tagokat választott (Eric Runesson, a legfelsőbb bíróság tagja és Jila Mossaed iráni születésű író- és költőnő személyében), majd elhatározta, hogy jövőre két díjazottat hirdet ki, mintegy pótolva a mulasztást (ha minden jól megy – tesszük mi hozzá). Tovább »

Olvasónapló

Szerzője riportnak nevezi, de az előszóban azért siet megjegyezni: „A kutatás módszerét és az anyag jellegét tekintve, ez riport. Mégis több annál: egy érzelmi kaland rekonstrukciója…”
Főhőse élő személy: Miguel Littín chilei (dokumentum)filmrendező, aki az Allende-rezsim idején játszott közéleti szerepe miatt (Allende az állami Chile Films élére nevezte ki, így ő vált a rövid életű kormányzat filmpolitikai megbízottjává) a száműzöttek ötezres listájára került – s Pinochet tábornok puccsa után gyakorlatilag tilos volt az ország területére lépnie. Nem csak Littín, de a chilei filmesek jelentős része vallotta magát az Allende-féle politika feltétlen támogatójának, így nem volt kérdéses számukra, hogy a Pinochet ellen és a demokrácia mellett folytatott harcukat külföldön viszik tovább. Tovább »

(N.K.-nak szeretettel)

Dal:
ringatás betanult
kelléke. Tovább »

Világ összes takaróját
rám terítenéd
nem melegítene
piros kockás takaród
hiányzik

egyenleg

soha többé arad
szól piros nadrágban kék kabátban Tovább »

Caravaggio: Narcissus, 1594‐1596,
olaj, vászon, 110 x 92 cm, Galleria
Nazionale d’Arte Antica, Róma

Ez így egy zárt világ, s nincsen kijárat
belőle persze, mert ragyog tovább
úgyis a víz, és annál ostobább
mentséget később, mint Isten fiának Tovább »

…Néhány órával ezelőtt szokatlan színhelyen írtam meg mai jegyzetemet. Előttem könyvek, mögöttem könyvek, a terem pedig nem más, mint Nagyváradi Szigligeti Színház stúdióterme, a Fehér Terem, ahogyan a házigazdák mondják, mert létezik az épületben egy Fekete Terem is, ahol a kevesebb nézőt igénylő előadásokat játsszák. Az épület maga pedig nem más mint az egykori patinás nagyváradi nyomda, Ady Endre egykori kávéházának a szomszédságában, ahol már a tizenkilencedik és huszadik század fordulóján nyomtattak hírlapokat és folyóiratokat, illetve sok-sok könyvet és amíg el nem készült az 1968-os megyésítés után az új nagyváradi nyomda, addig még mindig innen indultak útjukra a lapok, könyvek és más nyomtatványok. Tovább »

…Nevét olvastam már Aargiutának, Horu – gétának, vagyis géták hegyének, egyes régebbi etimológiai okfejtésekben. De a legelképesztőbb Kiss Lajos helynév magyarázata, miszerint a román Hârgotă, vagy Hărgoată elnevezésből ered a magyar változat, amely Harghita alakban visszakerült a román nyelvbe! Nem csalás, nem ámítás, bárki elolvashatja a Földrajzi Nevek Etimológiai Szótárában, annak is a 264. oldalán. Paradox módon, még csak nem is nálunk, Romániában, hanem Budapesten adta ki az Akadémiai Kiadó a jeles könyvet 1978-ban, amely csak amúgy hemzseg a hibáktól. Nahát, ez fölöttébb érdekes! Ha benne volt a román nyelvben, miért és mikor került ki onnan? Elfelejtették – írja Kiss Lajos. Tovább »

Bár úgy tűnt, hogy Cris­tine La­gar­den­ak, a Nem­zetközi Va­lu­ta­alap ve­zetőjének az öre­gekről tett ke­gyet­len ki­je­lentése nem éri el a világ po­li­ti­ku­sa­i­nak az in­gerküszöbét, itt, szép hazánk­ban egy­nek talán, mégis. Ugyan­is Cris­tine La­gar­de ez év feb­ruárjában nem többet és nem ke­ve­seb­bet állított, mint: „va­la­mit kell ten­ni az öre­gek­kel, ugyan­is túl sokáig élnek, és a nyugdíjak biz­tosítása ka­taszt­rofális kihívást je­lent a világgaz­daság számára”. Így! Tovább »

…a Csontbáró emlékére

Szonettkoszorú

1.
Kapuk alatt botorkál a kegyelet
egy vissza-visszarángatott lélek
sírkövéhez, hol nem akar egyebet,
csupán az elrabolt örökséget. Tovább »

(Mikor a dokumentumok önmagukért beszélnek…)

Az aradi haditanács tagjai – köztük tizenkét tábornok Kiss Ernő, Aulich, Gaál Miklós, Gáspár, Knezić, Láhner, Leiningen, Lenkey, Nagysándor, Poeltenberg, Schweidel és Török – egyhangúlag úgy ítélték, hogy a további harc kilátástalan. Az oroszok azzal biztatták őket, hogy szavatolják a magukat megadó honvédtisztek életét (ha büntetlenségét nem is). Az osztrákok szándékairól semmit sem tudtak, de Haynau kivégzései nem sok jót ígértek. Tovább »

A Szent Mihály napok keretén belül 2018. szeptember 30-án került sor a Zajzoni Rab István-díjak kiosztására a brassói magyar evangélikus templomban. A Zajzoni Rab István-díjat 2006-tól minden évben kiosztják, díjazásban részesülnek azok a személyek vagy társaságok, akik Hétfalu és a magyarság művelődési, oktatási, szellemi, egyházi, gazdasági életében kimagaslóan tevékenykedtek, életművükkel hozzájárultak értékeink gyarapításához és népszerűsítéséhez, s ezáltal nemzeti közösségünk példaképeivé váltak. A 2018-as év díjazottjai: Ábrahám Jakab, Kovács-Kendi Lehel, Sipos Gaudi István, Búzavirág Néptánc Együttes. (Bencze Mihály)

Mennyire jó volt lelki sebekkel inni a kávét,
tölteni lomha időnket jénai tálba megint.
Elnavigáltál égi tavaszba zord akarattal;
itt vagyok én most, s éltetem azt az időt.

Budapest, 2018. X. 4.

Interjú Smaranda Enache-val

Hogyha visszatekintek a múltba és családi gyökereimet vizsgálom – kezdte a beszélgetést Smaranda Enache ismert polgárjogi aktivista –, akkor el kell mondanom, hogy tipikusan erdélyi családból származom. Apai ágon régi erdélyi román, görögkatolikus, vidéki felmenőim vannak. Az apai nagyapám Moldva déli részéről, a Prut-mentéről jött Erdélybe, őt Nagyváradra küldték a tanítóképzőbe az egyesülés után. Egy görögkatolikus pap leányát, későbbi nagyanyámat vette feleségül, aki Aurel Suciu ügyvéd, politikus rokona volt, egyike a Memorandum-per vádlottjainak (1892). Tovább »

Évjáratunkból Csiki László  ment el először, tíz évvel ezelőtt, 2008. október 2-án, három nappal hatvannegyedik életévének betöltése előtt. (Az Idősek Világnapjának másnapján…) Idén április 9-én itthagyott Horváth Andor  is. Ők ketten voltak a legjobb velem egykorú, „44-es” barátaim a bukaresti sajtóházban, testvér-szerkesztőségeinkben. Tovább »

Ó te vadidegen központozás
ezúttal ismét magadra hagylak
mert olyan otthonosan forgolódsz bennem
mint aki kényszerű kérdőjeleim
maradékán tengeti napjait Tovább »

Magyar áldozatai is voltak a történelemben szinte páratlan rémtettnek, amelyet a nyugat-oroszországi Katyńban, valamint két másik helyen (Harkov mellett és Mednojében) hajtottak végre szovjet belügyesek, midőn 1940-ben csaknem 22 ezer lengyel tisztet, tartalékos tisztet, földbirtokost, tisztviselőt, a lengyel polgári elit számos képviselőjét ölték meg. Az egyik áldozat a magyar Korompay Emánuel Aladár (1890–1940) volt. Tovább »

Caravaggio: Mária halála,
1601‐1606, olaj, vászon,
369 x 245 cm, Louvre, Párizs

Egy rég elromlott test miért ne lenne
az éppen romló testhez is modell,
hiszen majd úgyis ugyanígy fogy el
mindegyik, s ugyanaz fogan meg benne Tovább »