Szárnyal a rézdrót lábu madár a végtelen égen.
Kéne aludni, ám a varázslat épp’ beköszönt:
esteledéskor éled a szellem, kong a sötétség:
írni temérdek fellegi lényről int az idő.

Budapest, 2018. IX. 7.

ott álltál
amikor
a sötét elmúlt Tovább »

A minap Rozsé rájött arra, hogy ha valaki nagyon szépen megkérné, illetőleg fegyverrel fenyegetné, hogy mondja el, milyen élni, nem tudna magabiztos választ adni a kérdésre, függetlenül attól, hogy az illető pisztollyal vagy diktafonnal próbálná rávenni a válaszadásra. Es nem azért, mert ez esetleg egy túlzottan bonyolult kérdés lenne, még csak az sem mondható el, hogy nem lenne teljesen elvárható, ha egy magát élőnek jellemző egyedtől megkérdi valaki, hogy milyen önmagának lenni, akkor ne tudna kielégítő választ adni. Kielégítőt a kérdezőnek, de legalább magának. Tovább »

Dumas „Gróf Monté Christo” c, műve a világirodalom egyik legolvasottabb regénye, amelyet a legtöbb művelt nyelvre lefordítottak, és igen sok kiadást ért el. Bizonyos, hogy a regény több millió olvasója közül sokan merengtek el a csodálatos történeten, felvetve magukban a kérdést, hogy az író honnan merítette regényéhez az anyagot. Tovább »

Alkalmazkodsz minden körülményhez,
magadra erőlteted a kényszer zubbonyát,
akár a cipőt, bár lábadnál kisebb, viseled
öntudatlanul, miközben nőnek körülötted
a falak, és képzeled, hogy rejtekükben
jól érzed magad, biflázol kéket-zöldet, Tovább »

– Jászai Mari tanítása –

Jászai Mari eddig is megvolt nekünk és eddig se volt ám kicsi asszony. Hogy Szovátán oktatta a parasztokat, szólván nekik a váltóról és pálinkáról, ez se teszi nagyobbá. Azonban az már nagy dolog, hogy ő, az asszony, meglátta és meglátogatta őket. Azokat, akiknek ezer év óta még ilyen reménytelenül nem lógott a fejük. Akiknek már Endrődi Sándor hiába szaval harsogó kuruc-verseket. Mert Jászai Mari tanítása után Endrődi Sándor versei következtek. Tovább »

fölsír benned
mint csecsemő
a belső hang Tovább »

Etédi hazai ismertetője után több helyszínen bemutatták Farkas Wellman Endre Gyalu, a spíler. Gelu Păteanu kortársai emlékezetében és néhány dokumentum tükrében című kötetét és Arany János Toldijának kétnyelvű kiadását, a román fordítás Gelu Păteanu munkája.

Magyartanárként is nagy örömmel fogadtam, hogy a IX. Kolozsvári Magyar Napok keretében, 2018. augusztus 22-én, Farkas Wellman Endre két kötetet mutatott be, az egyik az általa jegyzett Gyalu, a spíler. Gelu Păteanu kortársai emlékezetében és néhány dokumentum tükrében című kötet, a másik: Arany János: Toldi kétnyelvű kiadása… Ha alkalmam lesz, és újra helyettesíteni hívnak valamelyik iskolába, hogy Arany Toldi-járól beszéljek, mindenképpen magyarul és románul is bemutatom Arany remekművét, és Gelu-Gyalu remek fordítását… Tovább »

nyitva az ablak
magyar gyermekzsivaj
mint régen
mint kolozsváron
mikor még nem becsültem meg

Budapest, 2018. IX. 6.

Fütyülve
ért a Tél
átölelt. Tovább »

2. 3. Jeney Éva

Lőrinczi nemegyszer hangsúlyozta: nem akarja kisajátítani a Kuncz-kutatást, bőven jut elvégeznivalójuk másoknak is. Halála után derült ki, hogy reálisan mérte fel a helyzetet.
Jeney Éva az első világháború kitörésének századik évfordulója közeledtével indult útnak emlékezethelyeket fölkeresni, föltáratlan forrásokat föltérképezni, dokumentumokat gyűjteni. A Klebelsberg Kunó Alapítvány ösztöndíjasának egyik célja Noirmoutier és Ile d’Yeu szigetének a meglátogatása, az ott föllelhető tárgyi emlékek jelenlegi állapotának fényképezése volt. Tovább »

(Szonettkoszorú)

 1

Próbálom érteni a percet,
miért fontos, ami nem fontos,
miért illik jobban a korhoz –
szétfújt rétegéhez a rendnek? Tovább »

mi tolulna a számra
ha addig be nem fagyott
számítana-e, ha szólna az ügye fogyott
s bár tudnék sok okosat mondani efelől Tovább »

Meghalni Pestre jártam
ifjú koromban,
beugrottam a Dunába,
szél fújt ötvenhatban,
hideg, goromba,
úsztam, megúsztam, Tovább »

Ács Jenő a nagy háború utolsó évében vet­te meg a füze­tet, ami­kor min­den férfit behívtak a már nem egészen dicsőséges osztrák-ma­gyar had­se­reg­be, az olya­no­kat is, aki­ket két-három éve még al­kal­mat­lan­nak nyilvánítot­tak. Mint őt is. Nem érte várat­la­nul a behívó, volt ide­je felkészülni – ha egyáltalán fel le­het készülni az ilyes­mi­re. A füzet­re is azért volt szükség. Mert az a kevés ott­hon ma­radt férfi, miközben a harctéri híre­ket tárgyal­ta, nem egy­szer azt is szóba hoz­ta, ho­gyan le­het növel­ni a túlélés esélye­it. Tovább »

Álmomban egy jó ismerősöm jövőjében jártam. Épp úgy, ahogyan a Fiú lépkedett mezítelen talppal a víz tükrén, csak hogy itt minden tejfehér volt. Nem lehetett tudni hol a fenn és hol a lenn. Nem haladtam, nem emelkedtem – süllyedtem, nem hallatszott semmi. De hát mit is vártam volna? Tovább »

pár percnyi kívülállás

éppen indulok
utolsó szűz fényképem
elkattant immár

Tovább »

Nem kívánkozom
feltétlen az egekbe,
de ha hívnak,
azonnal indulok – Tovább »

1987. június 15.

Mintegy mérföldnyire kunyhómtól kicsiny, mézeskalácsszerű mesebeli ház áll. Fiatal pár lakik benne, aranyhajú kislányukkal. A házat maguk építették óriási, mohos tölgyfa aljában. A ház déli oldalán szépen ápolt virágágy, inkább virágmező, nagy kert, kis somfa. A fiatalokat hippiknek is nevezhetném, de hozzá kell tennem, hogy a hippik újabb, javított és kifinomult változatát képviselik. Tovább »