Hallottam egy történetet, elmondom, hátha érdekel valakit. Egy égszínkék szemű öregemberről szól, aki korábbi életére nem emlékezett.
*
A történet idején az öreg egy lécekből, bádogból és kartonból összetákolt kalyibában lakott, a nagyváros legszélén. Amikor még jobb erőben volt, megpróbálta szolgálatait felajánlani csapszékekben, raktárakban, üzletekben, de ahogy gyengült, ruhája rongyolódott, büdösödött, lemondott róla, hogy munkát találjon. A kéregetéssel sem ment többre, a forgalmasabb helyekről a törzskoldusok elkergették. Tovább »
Megállt az asztalom előtt és furcsa, röffentésszerű hangot hallatott:
– Folyton csak körmölsz, éjjel-nappal, mint a megszállottak….kinek és miért, könyörgöm ?
– Mert író vagyok, legalábbis….
Nem tudtam folytatni, mert szinte hisztériásan felröhögött és úgy nézett körül, mint aki gesztusával kérdi: ezt ti is hallottátok?
De kívülünk senki sem volt az irodában. Így aztán folytatta a gúnyolódást:
– Ki mondta neked ezt a baromságot? Esetleg diplomád, valami bizonylatod is van róla? Tudod, olyan kis fecni, melyen azt írja, hogy x.y. író stb. stb. aztán aláírás és pecsét. Tovább »
avagy egy remekmű kultúr-diplomáciai szolgálata

Kuncz-emléktábla Franciaországban
1. Kuncz Aladár „jelenidejűsége”
Előadásomra készülve látómezőmbe került Józsa Mártának, az EX Symposion szerkesztőjének öt évvel ezelőtti olvasónaplója, amelynek végkicsengése: a második világháború narratívája „máig felülírja, relativizálja és elfeledteti az első szenvedéstörténetét, okait, következményét, tanulságait”.1 Megkerülhetetlen nézőpont ez kétségtelenül, ajánlatos végiggondolnunk, nehogy a feledés homályába kerüljenek olyan remekművek, mint például a Fekete kolostor. Tovább »
Élvezd, amit az ősz
kínál neked dúsan
terített asztalán: buja
ízét érett gyümölcsének, Tovább »
Középső
Középső Apával maradt. Apa ellátásra szorul. Középső játékszabályai érvényesülnek.
Középső nem beszél problémáiról, pedig vannak. Ő úgy tanult meg játszani, hogy saját gondjait elrejti, közben testvéreit kritizálja, bíráskodik, ítélkezik felettük. Ezzel bebizonyítja magának, hogy ő helyesen cselekszik, ez az ő önámítása, önigazolása. A Játékosok nem egyenlő ellenfelek, inkább fölé-, és alárendeltek. Tovább »
A gimnázium kérdése
Ifjabb Pató Pál úr sokkal ártalmasabb egyén, mint az apja vagy a nagyapja volt. Mert a régi Pató Pálok boldog, csendes időkben éltek gyorsvonat és automobil nélkül. Ellenben ifjabb Pató Pál úr szintén ráér mindenre, belátása is van. Csakhogy mindent akkor lát be, amikor már késő. Most például már belátja, amit két évtizede hiába ordítottak a fülébe. Azt tudniillik, hogy a magyar gimnázium lélekmészárszék. Tovább »
német elit zene
német elit ének
követel eleganciát Tovább »
Üvegben mézarany és bíbor, az ősz leheletében túlcsordul a mámor.
Gyengülő fürtök fényölelésben, még szúrós, fakuló zöldburkokban érnek a gesztenyék, míg melegbarnává sűrűsödik bennük a fehér-rózsaszín viráglobogás, a tavaszi foganás. Szélre bízza terhét a fa, és egyszer csak koppan a csenden az első gesztenye… Tovább »

Megrendelhető már e-könyv formájában Kereszthy András riportkönyve az Alvó Hölgy Barlangjában rekedt thai Vadmalacok megmentésének történetéről. A szerző először a világon jelentkezett a világ érdeklődését mozgósító kaland irodalmi alkotásban történt feldolgozással. A könyv 1900 Ft-os áron megrendelhető ahonapkonyve.hu honlapról, de beszerezhető az e-konyv.hu, a bookline.hu, a libri.hu és a lira.hu portálokról is.
Aki közepén lyukas kavicsot
talál a parton, szerencse éri…
A forró homokban boldogság hever. Tovább »
Az elmúlt századokban többször előfordult, hogy a magyar uralkodóházak vagy arisztokrata családok királynét adtak más nemzetek számára. Ám Apponyi Géraldine (1915–2002) esete a 20. században igencsak különlegesnek számított. Házassága I. Zogu albán királlyal szinte mesébe vagy Hollywoodba illő történetnek bizonyult. Tovább »
Egy húsz éves vak lány sírva panaszolta: ő soha nem látta, hová rejtik a méhek az összegyűjtött virágport, hogyan bújik ki a lepke a bábjából, van-e árnyékuk az úszó halaknak, miként jön fel a hold a téli égen….
Letöröltem könnyeit én, a hatvan éves látó, és fülébe súgtam megszégyenülten: én sem.
Kicsi
Kicsi próbál új kapcsolatot kialakítani, persze, nincs tudatában, hogy ő társfüggő. Sajnos, minden próbálkozása kudarcba fúl. Úgy tesz, mintha élvezné a játékot, de valójában érzi, hogy ez nem az ő játéka. Új ismeretség, alkalmi kapcsolat – titokban, hogy Apa meg ne tudja. Kicsi Lány tolerálja. Mit tehetne? Ő védtelen, kiszolgáltatott, semmit nem tehet Kicsi döntése ellen. Ő Gyermek. S ezért nem tudja megváltoztatni a Felnőtt döntését. Tovább »
Beszél a papagáj.
Kérésre sose,
de elkezdi, ha szól a rádió, Tovább »
Fehér Illés műfordításaiból
tizenharmadik levél – pismo trinaesto
Szűkös időkben lépett az utas a nemkívánt
földre, látta, megmaradnia csakis engedményekkel
lehetséges, körülnézett, szorgos szomszéd-
asszonyokba botlott. Egyik a hímzőkeretnél Tovább »
Olvasótünet, vagy kornapló
…de akár olvasónapló is lehet, amely mintha kortünetre vallana…
Három kötetről kéne szóljak, melyek összerakhatatlanok ekképpen, egybehangzanak mégis. Más tájak, más kultúrák, más-más korszakok, eltérő problematikák, semmiben sem rímelő kulcsszavak. Regény-esendőség, könyv-véletlen talán, így esett: egyik könyvtári, de nem pont az, hanem a mellette álló kötet…, a másik régről megmaradt recenziós példány, mindmáig megíratlan…, a harmadik meg csak folytatása egy másik előzőnek, életmű-sorozatnak, de így magában nem is szabadna róla ismertetőt írni, mert csak méltatlan mellébeszédnek tűnhetne… Mégis, a véletlenből jötten egymás utánra kerültek, s valamiképp egybehangzanak. Tovább »
csalhatatlanná
hiába züllesztettek
látomásaid Tovább »
a gyermek idegeiben
létjogosult
apa és anya rezdülése
1987. június 13.
Tegnap későn este szél támadt, mikor lefeküdtem és kegyetlenül sivított kunyhóm hol egyik, hol másik, hol mindkét oldalán. Rágöngyöltem fülemre a párnát és rögtön elaludtam. Később azt álmodtam, hogy kísértetek járnak a padláson. Nem hiszek kísértetekben és a házacskának nincs padlása. Lapos tetején mókusok szaladgálnak kora reggel. Tovább »
az öreg költő kölcsön vette
tollát annak a másiknak
versével vallott szerelmet
az elhagyott elmaradtnak Tovább »