zizeg a lomb szűrte
udvari eső
nincs már kánikula
nem is hiányzik
csak a karomnak
egy hosszú ujjú ing Tovább »

Hát nem örülünk?

Kont Ignác nem tudott állást kapni annak idején Magyarországon, kiment tanárnak Franciaországba. Szántszándékkal nem választottunk nagyobb példát, egy Munkácsyét, egy Joachimét stb. Elég az hozzá, hogy Kont Ignác, aki most Párizsban tanár, a Sorbonne-on is tanít, egyébként egyszerű, buzgó, olvasott ember, ma: kiváló hazánkfia. Minden jutalmazásunk, minden elismerésünk ilyen fajtájú. Tovább »

Mikor az este rám szakad,
sötétje arcomon perel,

szobám falának fehérjén
már elkészül az éjszaka Tovább »

Nemzetiségi alapon törtek derékba ígéretes sportpályafutások, ékezeteken, „kimondhatatlan és leírhatatlan” neveken múlhatott, hogy kit válogatnak be az olimpiai küldöttségbe – mesélték évekkel ezelőtt Kolozsvár ma is élő magyar olimpikonjai. Ezek voltak a 70-es, 80-as évek. A kettős mérce alkalmazása nemcsak hogy bevett módszer volt, de a rendszernek lepleznie sem kellett. Persze ez nem volt törvényszerű. Tovább »

Folytatjuk hát a győzködést a várral; Faria úgy, hogy kitapogatja a falak gyengéit, s újra meg újra ellenállásba ütközik, én pedig úgy, hogy elgondolkozva az ő sikertelen kísérletein, új meg új falak feltételezésével egészítem ki erőd-elképzelésem tervrajzát.
Ha sikerül gondolatban fölépítenem egy erődöt, melyből lehetetlen megszökni, ez a képzeletbeli erőd vagy ugyanolyan lesz, mint az igazi – s ez esetben bizonyos, hogy soha ki nem kerülünk innen; de legalább megnyugszunk, hisz tudni fogjuk: azért vagyunk itt, mert nem is lehetünk máshol -, vagy olyan lesz, amelyből még kevésbé juthatunk ki, mint innét; ez pedig annak lenne a jele, hogy innét van lehetőség a menekülésre: ahhoz, hogy megtaláljuk, elegendő felismerni azt a pontot, ahol az elképzelt erőd nem egyezik az igazival.

Telegdi Polgár István fordítása

(Vége)

Előzmények:  1. rész / 2. rész / 3. rész / 4. rész / 5. rész / 6. rész / 7. rész / 8. rész

A magyar nyelv értelmező szótára a községháza főnév kapcsán megjegyzi, hogy 1945 előtt használt kifejezés, s megtudjuk azt is, hogy a tanácsok megalakulása előtt a községháza a „községi elöljáróság hivatalos helyiségeit magában foglaló épület” volt. A városháza esetében is olvasható, hogy különösen a tanácsok megalakulása előtt használt, elavulóban lévő szó, amelynek egyik jelentése „a várost vezető testület hivatali helyiségeit, hivatalait magában foglaló középület” volt, 1945 előtt pedig „ebben az épületben működő hivatalok együtt”, illetve „a várost vezető hivatali testület.” Tovább »

Középső

Középső karriert futott be. Középső haladt. Férje és ő egy malomra hajtották a vizet. Középső hallgatott, nem fecsegett semmilyen dolgáról. Középső álruhába bújt, felvett egy maszkot. Nem akart őszinte lenni, nem is tudott. A felmerülő feszültségeket megoldotta ajtón belül, nem szivárgott ki semmi a kapcsolatukból. Nem töltött időt sem Naggyal, sem Kicsivel, nem beszélgettek, vagy ha igen, az felszínes volt. Tovább »

műanyagember
áll a drótkerítésnél
sose bomlik le

Budapest, 2018. IX. 1.

Kedvesem alszik –
és az álom,
puha pilleként
körüllengi. Tovább »

Ő volt a legszerencsésebb ember. Hajnalban érkezett a fához, nem előzte meg és nem követte senki. Első és utolsó volt, mikor még az összes tiltott gyümölcs rajta volt a fán. Látta, hogy pont olyan kerek, pont olyan érett, pont olyan piros mindenik, mint a többi fa gyümölcsei. Mégis, csak erről evett. Az emberiség azóta sem érti az okát. Mint örök dilemma száll apáról fiúra a legszerencsésebb ember tragédiája.

tudod, a templomkert –
milyen csöndesek ma a verebek,
elhaló cipők zaja fáj.

A feltételezett útvonalak kereszteződései egy sor tervet határoznak meg, e tervek pedig kéziratlapokként fekszenek egy regényíró asztalán. Nevezzük az írót Alexandre Dumas-nak; sürgősen át kell adnia a kiadójának egy tizenkét kötetből álló regényt, melynek Monte Cristo grófja a címe. Munkamódszere a következő: segédei (Auguste Maquet és P. A. Fiorentino) sorra kibontják az egyes kereszteződési pontokból kiinduló különböző alternatívákat, majd pedig ellátják megbízójukat a végenincs regényóriás valamennyi lehetséges variánsának meséjével; Dumas válogat, selejtez, szabdal, betold, ragaszt, átalakít; ha egy megoldás alapos okokból előnyösnek látszik, de kizár egy epizódot, melynek beiktatása a kedvére volna, iparkodik legalább hozzávetőlegesen egybeilleszteni az eltérő eredetű csonkokat, s így valamiféle látszólagos folyamatosságot teremteni a jövő szétágazó szegmentumai között. A végeredmény a Monte Cristo grófja című regény lesz, amit nyomdába lehet adni. Tovább »

kijavítanálak, de minek, már késő
nincs idő helyrehozni,
már elpuskáztad a jövendőd
ünnepeltem volna augusztus húszat
de nem csak a beidegződött iszonyat volt
az, ami visszahúzott a szokásos
kenetteljes ájtatoskodástól Tovább »

A történelem pont éjfélkor távozott. Sötét volt, így aztán a kortársak csak lebbenő uszályát láthatták. Némelyek azt állították, hogy vérvörös volt, mások, hogy füstszínű vagy éppen aranyosan tündöklő. Az utókor bölcs történészei később összeültek és a tudományos elvárásoknak megfelelően lakonikusan feljegyezték : VOLT.

Nem demokrata, rossz vicc, hanem igaz: Franciaországban a mágnáskérdés olyan, mint nálunk az oláh cigányoké. Aktuális szintén és azonos kérdőjelű: mi történjék hát velük? Nem egyforma indulattal, de radikális és klerikális lapok egyformán körkérdést csinálnak belőle. Már a megvalósult polgári társadalomban is használhatatlan az úgynevezett történelmi arisztokrácia. De mi lesz még, ha ez a polgári társadalom egyre alaposabban és szociálisabban demokratizálódik? Tovább »

röppentyű a derűs égen
benne kerozin
napgolyó a tejüvegen
szétfut pirosan

Budapest, 2018. VIII. 31.

Lombtalan juharfa, zúzmarás juharfa,
görcsösen mit kapkodsz fehér hóviharba?

Tán valamit láttál? Hallottál a szélben?
Tétován úgy állsz itt a faluszélen, Tovább »

(Inequalis autumni)

homlokunkon elhamvad a nyár
mindketten csöndben felöltözünk
olyan vagy mint egy leszámolás
egymáshoz mostantól nincs közünk Tovább »

egymásba kóstolunk –
időtlenségig
összegombolkozva.