Hol vannak azok a villamosok,
a sárgák, vörös színűek,
a barikádszívűek, Tovább »

64 éves volt. Még sok minden rekedt a tarsolyában. Filozófus volt, költő, író és kritikus, az irodalomszemiotika művelője. Nagy reményekkel indult. Átfogó értékelése a jelenkori erdélyi irodalomról meghatározó a kánonépítésben. Könyvszerkesztőként sokunkat kalauzolt el a közlés, a kiteljesedés útján. A kilencvenes évek elején tanúja lehettem, amikor Kányádi Sándorral a nyilvánosság előtt vitázva a 89-es fordulat előtti erdélyi magyar irodalom felelősségéről cserélték ki nemzedékeik eszményeit, tapasztalatait. Sokat tanultam Tőle íróként, értelmiségiként. Nyugodjék békében (Cseke Gábor) Tovább »

mikor a hajnal
elválik az éjszakától
minden oly hirtelen történik
és annyira végleges
ahogy egy fal ledől Tovább »

Az alábbi,  szerény magyarítású Brodszkij-verset – egyetlen magyar antológiában sem találtam meg, ezért fárasztom a magyarul olvasót a magam prózai változatával. (De aki tud oroszul, mindenképpen az eredetivel kezdje! És ha végigolvasta, még prémiumban is részesül!!)

Joszif Brodszkij: Látkép a dombról

Tessék: itt van nektek ez a szénbe fagyott város.
El tudja zokogni a mértan minden mélységét.
Triót hallotok először, majd egy négert a zongoránál.
A folyó, bár nem is tud befagyni, nem ér el
az óceánig. Inkább kanyarogni szeretne Tovább »

mintha átmenne a falon
hasonmás kisplasztikád
arccal a falba süpped Tovább »

Sarah – tanár

Hát Sarah Bernhardt is tanár lett íme. Ma, csütörtökön tartotta második előadását a Conservatoire-ban. Nagyon pontos, nagyon lelkiismeretes tanár Sarah. Csak egy kicsit elfogult a nőtanítványokkal szemben és ez furcsa. Sarah-nak tudniillik az a hite, hogy a tragédiajátszás – nőnemű tehetség. Komolyan vallja, hogy nagy tragikus színész nincs. Csak nagy tragika lehetséges. Tovább »

látod
ott van az
amiről álmodtál
elérted
belőle lettél Tovább »

Több ezer műtárgy, fotó, dokumentum, és több mint háromévi munkája azoknak, akik mindezeket katalogizálták, restaurálták, konzerválták, a tárgyhoz köthető történetet feljegyezték, Csíkszereda város történetét a székelyek letelepedésétől napjainkig kutatták, feldolgozták. Ezen az áron jött létre a Csíkszeredai Városnapok keretében megnyíló Útkereszteződésben című várostörténeti állandó kiállítás. Tovább »

Régi közhely, miszerint a pénz, a jólét ritkán boldogít. Bizonyíték erre az a háborút követő néhány év, amit kisfiúként éltem át egy romániai faluban. Helyesebben most romániai, mert akkor, a második bécsi döntés révén, Magyarországhoz tartozott.
Kajántót ugyanaz jellemezte, mint a többi falut akkoriban: düledező kunyhók, elhanyagolt szántóföldek, hiányzott a villany, út, pénz. A parasztok mezítláb jártak, egyik-másik rongyokban. Rádió, mozi nem létezett. Ezt pótolták a fonók, a tengerihántás és egyéb népi „rendezvény”, ahol szájról szájra szállt a dal, a fiatalok mókáztak, az idősebbek meséltek, és… Folytassam? Boldog voltam, így mezítláb és szegényen. Tovább »

Néhány héttel ezelőtt beszélgettem Székelykeresztúr polgármesterével a város értékeiről, az épített és a szellemi kincsekről. Így került szóba a Petőfi-kultusz. A városvezető, Rafai Emil akkor elmondta, hogy függetlenül attól, mit mondanak a kutatók, és attól is függetlenül, hogy mi terjed igazi, ál- és féltudományos berkekben és akadémiai szinteken, annyi biztos, hogy a költő itt töltötte utolsó dokumentált éjszakáját. Tovább »

Élet – A szerző illusztrációi

Hosszú, ötvenöt centiméter. És 3300 gramm. Mindennel rendelkezik, amire szüksége van. Tíz-tíz ujj kézen, lábon. Két zacskó, két golyóval s egy fütykös, ami akkora, mint az apjáé hidegvízben. A bőrébe még bele kell nőnie itt-ott. Világra jött 2018.07.31. kedd délután 16.11-perckor, Budapesten. Fiamból apa lett, belőlünk nagyszülők. Névadónk volt! Folytatódunk…

Tovább »

Hanyatt fekve
a bevetetlen ágyon –
környezetem sem érdekelt,
pihenni akartam,
egyedül lenni,
és gondolatban
felidézni az éveket. Tovább »

együtt leszek veled
szívem sosem feled
egyek
leszünk Tovább »

hiába
szaladsz
hogy
ne hallják
hangodat Tovább »

A ha­gyományos Molnár Vil­mos-i erénye­ket meg­tart­va, ugyan­ak­kor új hang­gal és újszerű témákkal lepi meg az ol­vasót a csíksze­re­dai szerző új no­velláskönyve.*
Molnár Vil­mos írása­i­ra jel­lemző a meghökkentés, a rend­hagyó el­beszélői/​sze­replői nézőpon­tok választása: célja ez­zel az ol­vasó meg­lepése, gon­dol­kodási sémáiból való kizökkentése, hogy más meg­világításból vizsgáljunk meg em­be­ri ma­ga­tartáso­kat, je­lensége­ket: önma­gun­kat. Tovább »

1987. június 1. (I)

Könnyű, hűvös eső odakint, finom gyantaillat idebent a kandallóban égő fenyőhasáboktól. Esőerdőnek nézem és nevezem ezt a területet, noha a Webster szótár szerint esőerdők kizárólag a trópusokon találhatók. Akármi az igazság, ragaszkodom a magam nómenklatúrájához, mert ennél zöldebb mohába és áttetszőbb harmatba öltözött vadont elképzelni sem tudok. Olyan, mintha Brazília kellős közepén lennék, az új jégkorszak hajnalán. Tovább »

elhalnak a félelmek
elhalnak a gátlások
elhalnak a riadt
hanglehalkítások

Budapest, 2018. VII. 28.

Amikor heggyé gyűltek ölemben a szavak,
nem tudtam, mitévő legyek e temérdek kinccsel.

Merész gondolat emésztett: Mit kaptam,
nem kevés, adni kéne azoknak, akik éhezik. Tovább »

Meg kell mon­da­nom, talán a ránk zúduló hírözön hatására, vagy csak egy­szerűen, mert me­nekülni aka­rok előle, na­pon­ta egy­re többször és többször kap­cso­lom ki, eset­leg be sem kap­cso­lom a tévékészüléket. Per­sze, eh­hez tud­ni kell azt is, hogy évti­ze­de­ken át, de főleg ad­dig, amíg meg nem je­len­tek az okos tévék, vagy­is amióta rögzíteni le­het a ki- és be­kap­csolást, este az utolsó moz­du­lat a tévé ki­kap­csolása–, reg­gel meg az első, a tévé be­kap­csolása volt. Rögtön, talán azt is mond­hatnám, még ki sem nyíltak a szem­pilláim, sőt, talán már félálom­ban nyúltam ta­po­gatózva a kap­csoló után. Tovább »

Moldovan Stefan zsaru volt, őrmester, az őrs parancsnoka. Mindenki félt tőle, nagy volt a hatalma, de nyugdíjazták, most mindenki Stefinek szólítja, senkinek sincs baja vele, neki sincs senkivel, csak a tőszomszédjával, aki nem akarja eladni neki a kertjük végében levő kis föld darabot, pedig azzal a Stefi zöldségese 12 sorral lenne nagyobb; a szomszéd amúgy sem műveli, kétlaki, a városban is van egy háza. Tovább »