Kányádi Sándor emlékére

Megérkeztél, itthon vagy már,
Semmi sem vehet el — senki.
Hamvaidnál egy nemzet áll;
Aranyröggel betemeti.

(2018. július 7.)

A Vad Disznók mentőakciója (frissítésekkel!)

Hosszú és idegölő napok jönnek Thaiföldön, ahol búvárok mentőcsapata küzd azért, hogy felszínre hozza a „Vad Disznóknak” nevezett kölyök focicsapat nyolc tagját és edzőjüket.
Négy fiatalt vasárnap már kimenekítettek a Tham Luang Nang Non barlangból. Tovább »

A franciaországi Les Paladins együttes műsorzáróként vitte színre Viva España c. műsorát, amelyben három zenész (Jérôme Correas – csembaló, Françoise Enock – viola da gamba,
Cristina Azuma – gitár)  egy szoprán (Anouschka Lara) és egy táncosnő (Ana Yepes)  időutazást hajtott végre a spanyol zenén és táncon keresztül a 17. századtól napjainkig. A két szólista, az ének és a tánc formanyelvén feleselve egymással, érzelmileg hozták közel a közönséghez a szenvedélyes spanyol dallamvilágot. * Fotó Ádám Gyula Tovább »

Holtában is öregszik az ember fia,
hathetes, egy éves, kettő
(mintha csak a lépések száma szaporodna),
emlékeznek és misére hívnak.

A hírneves ember tán meg se halhat,
élteti a kánoncsapás, áldás és csapda. Tovább »

Erich Türk a kápolnakertben

Formailag a fesztivál nyitórendezvénye Erich Türk orgonaművész és Gebe-Fügi Renáta énekes és hegedűművész közös műsora volt a madéfalvi Siculicidium-kápolnában, a vasárnap déli mise után. Műsoruk azt bizonyította, hogy a helység kisméretű, pozitiv orgonája is kiválóan alkalmas a zene közvetítésére. * Fotó Ádám Gyula Tovább »

a vállamra ül egy halott
meg egy halott
meg még egy
szárnyaltam amíg egy sem ült
csak néztek rám
és szépen Tovább »

Az idei fesztiválrendezvények sorát hivatalosan a három országból (Magyarország, Románia, Svédország) összegyűlt Barozda együttes műsora nyitotta meg Szűz Mária dicsérete a középkor zenéjében – Énekek a Cantigas de Santa Maria (CSM, 13. század) és a Llibre Vermell de Montserrat (LVM, 14. század) gyűjteményekből c. műsorával. Volt öröm és ováció a színházteremben (ahová a délutáni zápor elől vonult be a közönség) – az együttes tagjait /Györfi Erzsébet (Románia) – ének,
Papp István Gázsa (Magyarország) – fidula, Pávai István (Magyarország) – középkori cimbalom
Simó Csongor (Svédország) – keretdob, ‘ud, Simó József (Svédország) – ‘ud, középkori lant, dob (művészeti vezető) / remekül kiegészítették a közreműködő helyi zenészek, énekesek (Bölöni Emőke, Czikó Zsuzsánna, Szabó András, Szabó Éva, Ványolós András, Ványolós Orsolya).  * Fotó Ádám Gyula Tovább »

Szász István: Egykori párizsi irodalmi kávéházak

A mai nemzedék nem ismeri a kávéházakat, azokat az „iparüzleteket”, amelyekben kávét, tejtermékeket, tejes italokat, hideg és meleg hentesárukat szolgáltak fel, és amelyekben legalább egy biliárdasztal, sakk, dominó és táblajáték állt a közönség rendelkezésére, no meg egész sor bel- és külföldi újság, ahol törzsasztalok alakultak ki, s késő éjjeli órákba nyúló irodalmi és politikai viták folytak, vagy heves kártyacsaták dúltak. Ilyenek voltak a kolozsvári, bukaresti, pesti meg a hangulatos bécsi kávéházak, amelyeknek látogatói nemzedékről nemzedékre naponta felkeresték megszokott szórakozási helyüket, s minden kávéháznak, a vendégek foglalkozása szerint, kialakult a maga törzstársasága, a maga különleges jellege. Tovább »

Lengyelországban, az 1914. november 28. és december 18. közötti limanowai csatában az osztrák–magyar csapatok megállították és a Dunajec folyó mögé szorították vissza a Krakkó irányába áttörni készülő orosz csapatokat. A Limanowa melletti Jabloniec-hegyen a magyar Honvédelmi Minisztérium és a Kislengyelországi Vajdasági Hivatal a csata centenáriumára mintegy 15 millió forintból felújította a temetőt.  Tovább »

Lajos és Lóri haverek voltak. Egy utcában laktak, pár házra egymástól. Lajos volt a falu ezermestere: kőműves, ács, asztalos. Értett mindenhez. Most épp kútmester volt.
Lóri vett egy vályogházat, kipofozták, de egy dolog nem jött össze, a kút. Ki tudja, miket dobtak bele a régi gazdák, eldugult. Lajcsi gondolta, lemászik és körülnéz… Tovább »

Gyermekkoromban volt egy koldus, aki úgyszólván összenőtt városunk imázsával. Román parasztgúnyába öltözve, naphosszat üldögélt az egyik romos várfal tövében s körülötte ott ugrált folyton a görénye. Tulajdonképpen nem is volt valódi koldus, mert nem kunyerált alamizsnáért, nem tette maga elé üres kalapját és nem takarta ki fekélyes, gennyező lábát, hogy kiváltsa a járókelők sajnálatát. Tovább »

Félelem zenéje,
Vadászkürtök hangja
Puskaropogással
Halál szelét hozza.

szivárvány ének
cseng a fülemben
fehéren kúszik a hang Tovább »

Vakremény, de nem kizárt, hogy csöppet sem képtelenség egy szinte „egyenes adásban” közvetített karmesterverseny, melyet nem a képernyő torzít, hanem az emlékező szó fancsalít el. Az érdemi koncert-beszámolóhoz „kapcsolás” itt több mint közvetlen élményválasz ténye inkább, semmint valamely fizetős csatornához kalauzolás. E helyszín és esemény ugyanis épp kalauzok nélkül, gyaloglós vagy folyóparti sétaútra indulás közbeni családi piknik-látomás, napesti órába veszően, mégpedig kettős mutatkozásról, duplázott élménykészletről és lelemény-pillanatképről tudósítás alakját ölti, ugyanakkor mégsem a ritualizált-uniformizált zenei műfajok, nyári koncerthajcihő történése. Tovább »

— Utazás előtt
betértünk fürdőruhát venni —
szivárogtatta ki a sellő,
hogy már nem nudista.

Budapest, 2018. VII. 3.

nem tudom merre vagy
nem tudom kivel vagy
hiányzol Tovább »

Mottó: „Amit el lehet felejteni, / azt nem érdemes megtanulni. // Amit nem lehet megtanulni, / azt nem szabad elfelejteni.” (Ars poetica)

Kételyek között címmel jelentette meg első verseskötetét (Kreatív Kiadó, Marosvásárhely, 2016) a marosvásárhelyi közíró. Szentgyörgyi (eredeti nevén: Király) László 1957. március 15-én született Erdőszentgyörgyön. Újságírással az 1989-es rendszerváltás után próbálkozott. 1997-től főállású újságíró. 1997–2004 között az Erdélyi Napló, 2004–2008 között a Polgári Élet munkatársa, 2009–2012 között a marosvásárhelyi Központ című hetilapot szerkesztette. Tovább »

Milyen különös szertartás volt
a hasábfák darabolása…
Fülemben még a favágógép
kínkeserves zakatolása. Tovább »

Tanítják a Sorbonne-on, a Saint-Cyr-ben, a Polytechnique-en s más iskolákban. Mi több: tanulni kezdik itt Párizsban már a pincérek is az eszperantót. Hotelemben két napig Génuába utazó angol legények garázdálkodtak: eszperantósak. Első eset volt, hogy eszperantó-lárma miatt nem tudtam aludni. Éjfél után, hazamenőben, elfogott a lépcsőn egyik apostola Zamenhof doktor nyelvének. Másfél óráig magyarázta nekem, hogy micsoda kincs az eszperantó. Tovább »

– Jó napot kívánok ! Farkas urat keresem.
– Én lennék az. Kihez van szerencsém?
– Hát ha maga kérdi, akkor a Hatósághoz. Tegnap értesítettek, hogy ezen cím alatt – Gomba utca 1 szám –lenne egy darab kiszabadítandó nagymama meg egy kis unoka. Valami piros főkötőről is hadováltak, de úgy vélem, számomra annak nincs jelentősége, t.i. én csak emberi életeket mentek. Tovább »

á,
nem vagyok szomorú
csak mostanában folyton temetek
ott meg nem vághatok vidám képet Tovább »