törékeny íjjal
céloztunk kartonőzre
hamar tönkrement Tovább »

Szász István: Magyar fejfák, román fejfák egy francia temetőben

Az első újságcikkem a fenti címmel jelent meg a kolozsvári Ellenzék című napilap 1929. augusztus 29-i számában.

Dijon, augusztus hó. Szép, napsütéses nyári délután. A napsugarak élesen verődnek vissza a híres Palais des ducs de Bourgogne ablakain. A Place d’Armes-on állok a taxiállomásnál. Nincs taxi. Nemsokára egy rozoga Citroën közeledik felém. Barátságos arcú öreg sofőr nyitja ki az ajtót. Beülök a tragacsba.

Tovább »

Kántor László képeskönyvébe

Meg ne tévesszen mosolyom
senkit az égvilágon
magamat rég nem áltatom
s tégedet se barátom Tovább »

2008-ban jelent meg az az antológia, amely 101 vers Brassóról címmel a Cenk alatti város magyar lírai emlékezete kívánt lenni. Annak idején a Káfé munkatársa, Gergely Tamás interjút készített az egyik szerkesztővel, Krajnik-Nagy Károlyjal. Mint kiderült, Krajnik-Nagy tandemben dolgozott a könyv szerkesztésén Jancsik Pállal, kettejük összehangolt munkájának eredménye a válogatás. A pár nappal ezelőtt elhunyt, jó ideje Kolozsváron élt Jancsik Pálra emlékezve közöljük alább az interjút. Tovább »

(Nyelvi és gasztronómiai kalandozásaimból)

Egy angol szótárban találtam rá a ’turophile’ szóra, ami sajtkedvelőt és/vagy sajtismerőt jelöl; tövében rejtve a görög ’tyrosz’ tejipari szakkifejezést, ami puffasztottat, krémeset jelent, a folyós sovánnyal ellentétben (ld. még az anglofiloknál a thick soup meg a thick girl értelmezéseit).-A Tyros (latinul: Tirus) most tehát nem a főniciai (most libanoni) kikötővárost jelöli, hanem a megalvadást, besűrűsödést, ’túrósodást’: az ógörög bou-tyron egyfajta tehéntejből készített friss sajt volt (ebből lett a latin butyrum, később meg az anglogermán butter).A szerves kémiában egy aminosav őrzi a szótőt (tirozin, a boldogsághormon agystimuláló és stressz-oldó összetevője). Tovább »

szemerkélt
szitált
zuhogott
most csepereg Tovább »

(Részlet)

Akkoriban gyakran hasonlítottuk össze a magyar ’56-ot a cseh ’68-cal. Egyszer Bíró Yvette lakásán az ’56-os Petőfi Kör néhány vezetőjével együtt arról folyik a szó, hogy járhatóbb út-e a cseh reform, mint a magyar forradalom. A kérdés persze praktikus volt, lényegileg az, hogy be fognak-e avatkozni az oroszok, vagy sem. Ez a kérdés mindig napirenden is maradt, nemcsak az ’56-os analógia miatt, hanem azért is, mert a szovjetek sosem szűntek meg nyíltan beavatkozni a csehszlovák párt és állam ügyeibe, mondjuk például a kommunista pártok márciusi budapesti tanácskozásán, vagy a Drezdai összejövetel alkalmával, ahol a szocialista országok vezetői a cseh „elvtársak hibáiról” tanácskoztak. Tovább »

a szerelmes szó olyan
mint egy ismeretlen mélységű tó

ha felszíne lágyan ring és finoman lüktet
mint halántékon az ér
messzi partot simogató Tovább »

Manapság nem divat házasságot kötni. De ma már sok mindent nem divat tenni vagy nem tenni. Vajon mi van több, és mi kevesebb az emberekben, mint régen volt? Ma miért halnak ki az emberekből azok a fogalmak, hogy: eskü, vagy: szentség? Vagy nincs igény az igaz érzelmekre, nincs igény arra, hogy elköteleződjön egy ember a másik mellett? Tovább »

Mit tehetnél a feldúlt ég alatt,
ha rongyos foszlányai
nyaldossák nyakad, Tovább »

– Kányádi Sándornak odaátra –

vannak vidékek széteső
bomlásnak indult mondatok
ahonnan kicsorbulnak az
időhatározó ragok Tovább »

HEJ, KOLOZSVÁR…

„Hej, Kolozsvár, czifra kőhalom!”*
Elhagyott itt rég a nyugalom,
mint vihar hajót a tengeren,
meggyötört benned a szerelem. Tovább »

(Jancsik Pál halálára)

Meghalt Jancsik Pál. Brassói költõ, Kolozsváron szerkesztõ. Egyazon magyartanárunk volt, az azóta elhalálozott Reiff István, Pista bácsi.

Hatodikos voltam, amikor egy magyarórára Pista bácsi másodmagával jött be az osztályba, bemutatta Jancsik Pált, majd kiszólított engem, és Jancsik mellé sorolt – álltunk ott ketten, brassói költők.

Jancsik elszavalta a Palkó meg a palatábla című versét, én meg a nagyapámról írt Az öreg kovácsot. Jancsik számára bizonyára ez humoros kis történet volt, amit hamar elfelejtett, nekem be van írva a tudatomba.

Béke poraira!

39,8 C, éjszaka

a lázban szült sorok
felizzanak
gondolataim
szentjánosbogarak

tömegszálláson

mennyi fogcsikorgatás
egy rakáson!

leng egy északi zászló
három köbméternyi nyugat fölött

mit mond ez a zászló nekem
ó rendkívül sokat Tovább »

Szempontok vannak. Miért, kinek ír az ember.

Olvasok egy tanulmánykötetet a színházkritika megszületéséről, vagy keletkezése idejéről a MEK-en, és analógiák futnak a gondolataim hátterében a közelmúlt vagy saját régebbi tapasztalataim kapcsán. Az határozza meg minden írás lényegét, milyen szempont szerint rendszerezi gondolatait. A statisztikák is így készülnek. Szükségszerűen hazudnak, bár nem ez a céljuk, de a valóság egy szeletével képesek megbirkózni. Természetes ez. Tovább »

Erdély

itt fent isten szájában
nyílik a kamilla
a dombok hajlott hátáról
valami mély idők előtti nyugalom sugárzik Tovább »

(Egy átutazó elbeszélése után, aki beleszeretett a Küküllőbe, emlékét Göröghonba magával vitte.)

1.

Ez a vén folyó, ez az évszázadok óta
mellettünk csendesen kanyargó – ez a Küküllő,
régi nevét, a Kökényest sem tagadó, soha egy árva szót
nem szól falvakhoz, városokhoz, amelyeken áthalad. Tovább »

Annyi mindent összeolvastam, összehallgattam, összenéztem az utóbbi időben – várható volt, hogy álmaimban is előjön a „napok hordaléka”.
Mondják – nem a szomszédék, hanem Sigmund Freud, Carl Gustav Jung és tudós követőik -, hogy az ember álmai az ébren érzékelt valóság elemeiből állnak össze, csak a jelentésük másképp bomlik ki, nehezebben megfejthető. (S már ennélfogva is kincsesbánya az irodalmár vagy pszichológus álomfejtők számára). Tovább »