sómadár kering
a sóvirágok fölött
nyaralási csend

Budapest, 2018. VI. 6.

ha tudnám, hogy már nincs sok hátra
és nem lesz holnapom
elmondanám mennyire bánom
amit tettem és nem tettem
a mai napon Tovább »

Járok a vén hegyek közt,
könnyeimet oldó
langy folyók mentén, Tovább »

Kezd „a korrupcióellenes harcnál” is többször hangoztatott jelszó lenni Romániában „az ügyészek függetlensége”, annak mindenek fölött álló fontossága. Úgymond a vádhatóságok feddhetetlen jellemű, a törvényt és hatáskörüket aggályosan tiszteletben tartó lovagjai máig függetlenek voltak, most pedig, miután az igazságügyi miniszter a korrupcióellenes főügyész leváltását javasolta, s az Alkotmánybíróság ezt helyben hagyta – közhatóságok közötti alkotmányos jellegű jogvitát megoldva –, ennek a függetlenségnek vége. Holott a helyzet pont fordítva áll. Tovább »

Mint halott pillangók havazása
vén hegyek templomában,
vagy porba vesző lomha bivalyak, Tovább »

Első világháborús magyar katonák tiszteletére avattak emlékművet az olaszországi Asinara szigetén. A magyar közvélemény előtt hosszú időn át teljesen ismeretlen, Szardínia melletti börtönszigeten magyar katonák ezrei raboskodtak. Őket „Asinara szellemkatonái” néven is ismeri az utókor – áll a magyar Köztársasági Elnöki Hivatal tájékoztatásában, az emlékművet ugyanis Áder János avatta fel. Tovább »

(Slóka formában*)

Aquincum alatt, még ma sem tudjuk, kik nyugodnak épp,
kutatóknak a csontminta nyomán feljön-e még a kép?
Képzeletemben ős Trója támad fel, mi legyőzve ég,
falóban katonákkal, mit álcáz szépen a füstös ég. Tovább »

jaj mekkora áldás
hogy találkozhattam
pont trianon napján
pont veled Tovább »

A büszke Hadrianust,
ki látta önmagát, a rómaiak legjobbikát,
a dicső cézárt, láttad-e szemtől-szemben? Tovább »

Tirolban most virágoznak az orgona-bokrok s utánunk a Brenner tájáról havasan kacagnak a bércek. Innsbruck, Kufstein s különös kék alkonyat száll le: végre München. Pihenés, rossz hotel. Englische[r] Garten, szőke leányok. Gambrinus és Secession am Königsplatz. Semmi új: az én álmos, derék, bágyadt mosolyú Münchenem a régi. Zivatarral virrad s én nem megyek a Glaspalastba, hol köteles, évi szalonja várna a komoly művészetnek. Lássuk a forradalmat a nemes Albert Ritter von Keller vezetése mellett: a Szecessziót. Tovább »

Kopogtat az est a kertben –
vállunkra hajlik a lenyugvó,
fáradt nap tüze,
hazahívnak a harangok, Tovább »

Szász István: Első moziélményeim

1914 júniusában, néhány héttel az első világháború kitörése előtt, egylovas, kisebb, vörösre festett cirkuszi kocsi döcögött be Mezőtelke felől szülőfalumba, Céckére. Már a falu végétől hatalmas gyermeksereg kísérte a kivénhedt gebe vontatta kocsit. A bakon kecskeszakállú, kopott fekete pelerinbe burkolódzott, fekete keménykalapban feszítő férfi ült, színes szalagú ostorával nagyokat pattogtatott, s a lefüggönyözött ablakú kocsiból a Radetzky-mars áradt szakadatlanul. A kocsi két oldalán hatalmas reklámtábla díszelgett, rajta valami oroszlánféle fenevaddal meg egy trikóban táncoló hölgymázolvánnyal. Felette félkörben kissé kopott aranyozott betűk hirdették: FARINA GUIDO VÉNUSZ MOZGÓKÉPSZÍNHÁZA. Székhely: Fiume. Tovább »

”Hogy ki ne látszódjék a köldöke.”
Vadmalac komájának volt három kérdése.
Az első: ”Melyik birodalom volt nagyobb – az oszmán, vagy a móroké?”
Vadmalac nem tudta, mert nem mérte.
”Benne sincs egyik sem a Bibliában.” Tovább »

Megint izgalmas…
Megint van tétje..,
Megint át kell kúszni a kerítés alatt,
át kell menteni. Tovább »

(Ismeretlen szerző – Románból fordította Csata Ernő)    

Élt egyszer egy úr, aki elhatározta, hogy európai kirándulásra megy.
Nagy-Britanniába érve, a repülőtéren vásárolt egy útikönyvet, amelyik tartalmazta a látogatható kastélyokat, a látogatási napok és órák feltűntetésével, közülük sok, eléggé szűkre szabott programmal. 
Egyik oldalon egy különleges ajánlatra bukkant: „Életed kastélya’’ címmel. Tovább »

másodszor kérdezem
megállt az idő?
vagy csak benőtte
az értelem szemét
a kúszóhályog? Tovább »

egészen addig le tudok vetkőzni míg nem marad belőlem csak egy felhő árnya a földön s még akkor is gőgösen arról elmélkednék hogy mi lehet ennél állandóbb találjon ki valaki egy mindig újraalakuló bodornál állandóbbat fundáljon ki helyette más alakulni vágyó szkeletont másik osztódó sejtet amiből ennyire megbízhatóan újralenni lehet … s válnék eközben egyre sűrűbbé kontúrokban majd szétesnék cseppekké és lejutnék valamely szomjas virágba ahol a felhő pár hetes szín-bódulat újraéletében már nem gondolhat sokat: szép feloldott vége ez az egocentrizmusnak

(első emlék)

sárga-rózsák. tengersok, száz és száz.
jött felénk az ősz, belénk mart, foggal, tíz körömmel.
szuszogva, mezítláb – nyomunkban
elmarad a nyár.

(második emlék)

delej-ölelésed elringat.
ahogy odafönt a koronás fák is egymást –
most örök, hó-szagú felhő-vizek hullnak ránk. Tovább »

Csillámló porban
jó cipőm, mint az idő
elnyűhetetlen. Tovább »