Albert-Lőrincz Márton:(Kompozíció kőgömbbel)

Egy Kedei-kép alá

Kuporodik a szögesdrótra,
ott gubbaszt a szerelemcsóka,
szürke tollú tógában fázik,
szárnyalna, benne kő virágzik. Tovább »

Nagyváradnak hat hét óta villamos vasútja van. Hajh, hajh, hosszú históriája volna ennek. Ez a modern, nyugtalan előkelő város valósággal vérkönnyek árán harcolta ki hosszú évek után a maga villamos vasútját. Ujjongjon az első kocsinak Nagyvárad publikuma. Mint minden újnak és érdekesnek szokott. Ám a kocsik zakatoltak, szállongtak, de semmisem történt. Pedig a villamos vasúthoz hozzátartozik a villamos szerencsétlenség. A modern haladás jövedelmi adója. Tovább »

ó, én kevéssel beérem
csak egy ölelő indulat
csak hogy elérjen idáig
szándéka, az kis vigasz Tovább »

Épp a reggeli kávémat töltöttem ki kedvenc majolika-csészémbe, amikor csengettek. Kinyitottam az ajtót s egy gyönyörű fiatal nő állt előttem, földig érő ruhában, vagy legalábbis úgy tűnt, hogy földig ér, mert csak az arcát meg a nyakát lehetett látni. Olyan volt mint egy tünemény s én hirtelen visszapillantottam a nyitott ajtón át a konyhába : vajon tényleg befőztem a kávét és tényleg ott van az asztalon a kedvenc majolika-csészém, vagy még mindig alszom. De a hölgy nagyon is valós volt, sőt meg is szólalt: Tovább »

„…akik istenről prédikálnak istenre van szükségük
akik békéről prédikálnak nem élnek békében…”
(Charles Bukowski: A tömeg géniusza)

Azt mondta nekem drága jó apám –

ne akarj fekete éj leplébe, ne akarj
gránit-szívvel feküdni,

jönnek még csillagtalan esték,
és szól még a pásztor ének, Tovább »

Békességre vágyó hangulatban

Életünkbe csempésztünk már
néhány csendes órát.
Fejünkre húztuk a takarót,
és hinni akartuk nagyon, Tovább »

tolják anyámat közvetett asszonyok
tolják haza a sistergő zápor elől
tolják mint egy régi nagy magnót
mely állandóan kérdezget Tovább »

Szász István: Címkórság

Könyvem(eddigi és elkövetkező részé)-ben gyakran szerepelnek a feudális magyar társadalom különböző címei, a kötelező megszólítások, s hogy az olvasó ebben a titulusdzsungelben el tudjon igazodni, ebben a részben a mai nemzedék számára teljesen ismeretlen címeket és megszólításokat sorolom fel, amiknek nem ismerete vagy elhanyagolása valamikor kínos, sőt végzetes helyzeteket teremtett a feudális-hierarchikus rendszerben a társadalmi és hivatalos érintkezés során. Magam is nemegyszer kerültem kínos helyzetbe, mert nem adtam meg a „kellő tiszteletet” magas rangú személyeknek, nem illettem őket megfelelő titulussal. Tovább »

a magyar az barna
a német szőke
a kínai koreai japán fekete
a svéd is szőke Tovább »

hívom a haikut
megkel mint a kenyértészta
az ihletkovásztól

Budapest, 2018. V. 29.

Be­megy az atya­fi például a tanácshoz (más hi­va­talt is mond­hatnék, egy­re megy), hogy azt mond­ja, szüksége len­ne egy irat­ra, mellyel iga­zol­hatná, hogy nem tar­to­zik a he­lyi adókkal/​il­letékek­kel a város­nak. Miután rövid­ke sor­ban állás után előadja óhaját, orra elé nyom­nak egy kérést, hogy azt töltse ki, s fárad­jon át a másik osztályra. Tovább »

Mit vegyek fel
a színfalak mögött,
hogy hiteles legyen
eljátszandó szerepem – Tovább »

A kötetborítón Bán Péter fotója a költőről

A Levelek a Fekete Madonnához kötetnyi ciklusom 1988 májusa és 1989 januárja között született Etéden, legifjabb korom óta igen zaklatott és enyhén (?) botrányos érzelmi életem egyik „öregkori” kicsapódása gyanánt. Magyarázni nem kívánom. De kívánom minden húszévesnek (persze pályatársnak is): tudjon olyan szerelmes lenni, mint én, akár most is, hetven felé… Budapest, 1993. szeptember 30. Tovább »

A Magyar PEN Club, Etéd Község Önkormányzata és az Antropocentrum Egyesület június 3-án, az etédi református templomban tartott istentisztelet után, a helyi művelődési házban ünnepséget szervezett. Ezen két kiadványt mutattak be: Arany János Toldi című művének román–magyar nyelvű kiadását, Gelu Păteanu fordításában, és Farkas Wellmann Endre Gyalu, a spíler című könyvét. Ezt követően átadták a frissen alapított Gelu Păteanu-díjat is.

Gelu Păteanu igazi lovag volt, a szó európai és egyetemes értelmében. Életművével, személyes viszonyulásával egyaránt a román–magyar barátság, a kölcsönös tisztelet híve volt. A decemberi fordulat után cikket telefonált be alulírottnak, és kifejezésre juttatta: úgy lenne parlamenti képviselője a romániai magyarságnak, mint volt Varga Katalin a mócoknak! Tovább »

egyszer úgy
tizenkét óra
előtt percekkel
csak eljön valaki Tovább »

Az egérmamát Egérkének hívták. Egérországban ez lehet a legközönségesebb név, de ő szerette és büszke volt rá, amióta csak az eszét tudta. Igaz, abból nem sok szorult belé, aminek nagyjából tudatában is volt. Sohasem hasonlította magát össze például az unokanővérével, aki már egy hónapja kivándorolt Egérországból s azóta igazi nagyasszony lett belőle. Tovább »

Avagy giccsősítő költövény Székely Szabó Zoltán legújabb hunnfoglalásáról

Peroráció:
Pusztaújlak, Pusztaújlak,
ne hagyd, hogy beléd pusztuljak!

1. Pusztaújlak, Pusztaújlak,
bocsáss meg, hogy így feltúrlak!
Itt épül számunkra új lak! Tovább »

Gyermeknap. Nem rendes gyermeknap, hanem gépesített, kollektivizált, fesztiválos, agyonszervezett, követelőzős, szülőt sanyargató gyermeknap. Ilyenkor kínozzák a világot az orrukat piszkáló, kényes gyermekek, akiknek minden kell.
De most, azonnal. Tovább »

A szerző rajza

valaki mindig akad
aki számonkér valamit belőled Tovább »

A Koma mondta – lélekszakadva, bár rég történt:
– Azt állították, két órára viszik el, de évekbe tellett, míg az elsők hazajöttek. Mások odapusztultak. Nem tudták róluk a hozzátartozók, hol vannak, hogy vannak, élnek-e? S aki hazajött, már nem volt ember, sokan röviddel azután meghaltak.
Vadmalac lehajtja a fejét, mit csinálna. Tovább »