Vadmalac három almaevési periódust különböztetett meg a saját életében.
Az elsőben anyja hámozta, vágta fel szeletekre, majdhogynem dugta a szájába az almát.
A másodikban Malackától tanulta el a szárat kivéve elmajszolni az egészet, attól a gondolattól indíttatva, hogy mindent a Jóisten teremtett, s hogy a mag evése külön élvezetet jelent.
Viszont most a harmadikban kételye támadt: ”Hátha kikel a mag a gyomromban? Az a tulajdonsága.”
Ezt gondolta, s látta is már, ahogy az a almafa kinő belőle, a száján keresztül.

Odafönt a csillagos ég úgy ragyogott, mint egy kisgyermek arca, amikor mosolyt lát szülei szemében. A hold sem tétlenkedett. Most is pompáját hozta, mint máskor, de nagy hirtelen, ezüstös-sárgás fénye azonban egyszer csak megváltozott. Talán a hajnal elől menekülő hűvös szellő miatt történt? Tovább »

Ha van magyar költő, aki szeret eljátszadozni az optikával, kedvére váltogatni a látószögeket, a lencsemélységet és a látványhoz fűződő távolságot, meg mindent, ami csak ezekkel jár – akkor az Kenéz Ferenc. Vagyis ő – egész bizonyosan. Tovább »

Az nem úgy volt, a lámpabura,
bizony nem úgy volt, és nem úgy
volt a búzaszem se, nem úgy volt,
és nem úgy volt a légvilág, Tovább »

(a Kecskebékák c. sorozatból)

Nem igazság,
hogy még mindig,
asszonyperceik
múltán is Tovább »

itthon

bérházudvari csevegés
akár a kórházi zörej
beárad Tovább »

Fehér lepkemagány, álom,
béke éje holdsugáron. Tovább »

Hajnallik. Sárgul lenn a város,
fel-felkukorit egy magányos
kakas, ahogy torkán kifér.
A fák mögül kinéz az ódon
torony s nézése elkísér,
míg fegyveremmel bajmolódom. Tovább »

Az eredetileg gyógyszerésznek tanult Csontváry Kosztka Tivadar (1853–1919) a festészet iránt érzett tehetségétől vezérelve negyvenegy évesen otthagyta állását, és jeles mesterektől – köztük Hollósy Simontól – tanulta az ecsetkezelés művészetét. Bár külföldi kiállításairól a legnagyobb kritikusok is elragadtatással nyilatkoztak, itthon nemigen ismerték el, inkább gúnyolták különc életvitele okán. Tovább »

NEM nyüzsögni,vitatkozni,
emlékezni, tervezgetni,
mérlegelni, emelgetni,
elhizni – soványodni- Tovább »

Egy száguldó kisbuszban egy felelőtlen, élőben közvetítő sofőr kilenc emberi életet oltott ki. Alig néhány nappal korábban négy fiatal lány egy éjszakai szórakozóhelyről tért haza. Közülük a legfiatalabb alig néhány perccel a tragédiájuk, vagyis a hármuk halálához vezető autóbalesetük előtt posztolt egy fényképet az autót vezető lányról a közösségi hálón „Meghalunk” felirattal, és egy szomorú arc szimbólummal. Sajnos igaza lett. Nem tudom, a posztolás előtt próbálta-e meggyőzni a barátnőjét, hogy vezessen óvatosabban, lassabban. Nem tudom, a kisbusz utasai figyeltek-e jövendő gyilkosukra, vagy teljesen rábízták a sorsukat… Tovább »

gondolkodom barátom bújáról
a felporzó nyári zápor
búskomorság-oldó hatásáról Tovább »

A Koma óbégatott, hogy kánikula van már májusban. Hallgatták, közben csöpögött a homlokukról az izzadtság.
Egy idő után Vadmalac megunta az egyoldalú melegfrontot, hát odaszólt:
– Hideg van, meleg van… Idézte a Komáját. – Hideg van, mondod, majd meleg van, sehogyan sem jó neked. Tovább »

felöltöm megbántódott kabátom
szomorú blúzomba bújok
alatta önző bőröm Tovább »

Cigánysor

vége

Albert-Lőrincz Márton: (Amikor majd szabadon átutazom) 

Abban az értelemben szerencse ért, hogy megtudhattam,
nem leszek hérosz, kétszer nem léphetek ugyanabba a
versbe, bocsáss meg, mondom majd „a  homályosnak”, igaz, még
az nagy titok, hogy milyen a beszélt nyelv a béna ajkon
odaát, a Léthe túlsó oldalán – Tovább »

Bisztrai Mária, erdélyi magyar színésznő, igazgatónő ma töltötte a 95. életévét.
Nehéz időkben volt igazgatója a kolozsvári Állami Magyar színháznak. Petru Groza román miniszterelnök és Kabdebó Duci színésznő gyermekeként nem örvendett túl nagy népszerűségnek, ennek ellenére tagadhatatlan érdemei voltak a színház sikerének, hírnevének erősbítésében. 1951-ben végzett a kolozsvári Magyar Művészeti Intézetben, ettől kezdve pedig a kolozsvári Állami Magyar Színház tagja lett. Férje, a sajnálatosan korán elhunyt Horváth Béla, ugyancsak a színház remek színésze, és rendezője is volt. Tovább »

Az éden-liget, Fontanile Quarantina

Magam is olyan friss voltam, mint a kora reggel. Nyolc óra is alig múlt, amikor a dómtérről visszaérkeztem a teraszunkra, hogy a csíkos karosszékben befejezzem a korábban elkezdett eszpresszómat. A zöld bringa is türelmetlenül várta az újabb kalandokat Francesca családjának kerékpárjai társaságában. Az olasz nemzeti ünnep reggele volt, és a család elmenőben az interjú felől érdeklődött. A csomagokból ítélve kirándulni készültek, én meg pár szóban elmondtam kora reggeli élményeimet az olasz újságírónővel, Lidiával. Tovább »

Amikor Páskándi átköltözött Kolozsvárról Budapestre (1974-ben), a távozása kapcsán érzett veszteség közepette sokan arra gondoltunk, hogy most talán megnyílnak előtte az európai színpadok. Amiként azt tehetsége és java írói teljesítménye indokolta. Kántor Lajos 1998-ban nem kis csalódottsággal írta le, hogy a lengyel Mrożek és Rózewicz versenytársának tartott Páskándi színpada nem tudott európai érdemeket szerezni. „Ma sem hiszem, hogy túlzott volt ez az erdélyi remény, nem hiszem, hogy Páskándinak ne lett volna ott a helye Varsó és Prága vagy éppen Párizs színházaiban. No meg a modern világkönyvtár sorozataiban.” Tovább »