Idén jubileumát ünnepli a nagyenyedi kollégium. Bár ma – a magyar iskolák számát tekintve – egy egyiskolás megye, Fehér megye magyar oktatási intézménye, jelentősége messze túlmutat a megye határain, Erdély egész területére kisugárzik. Erről, no meg az intézmény székelyföldi kötődéseiről beszélgetettünk dr. Garda Dezső történésszel. (Sarány István)

Tovább »

(Lírai reflexió Marin Sorescu Táncolj! Dansează! c. versére)

Látod ezt a tollat ?
Könyvtárban maradt,
egy nyitott könyvön-
Valamely felhők közt járó
hagyhatta hátra,
mikor sürgős üzenetet kapott,
hazaparancsolták,
vagy csak lejárt a
kiszabott ideje, mindenképp
sietve távozott. Tovább »

Figyelmeztettek, hogy ne felejtsem el, Gergely Tamásnak születési évfordulója van.
Tudtam. Tamás 70 éves.
Azért válaszoltam: szerintem egy születésnapi köszöntés olyan, mint a csuklás:jön magától. Ha nem jön, akkor nem jön. Megszervezni még a kalákát sem szokás, érzi azt az ember, ha ott a helye.
Hogy a Káféban „bevett szokás” a köszöntés, azt a szerkesztő dönti el.(Cseke)
Én is elég sok munkatársamat köszöntöttem már, de erre senki nem késztetett.
A buzgók mindig buzogtak, mert úgy érezték, ez a küldetésük. Tovább »

ahogy az olaj elválik a víztől,
és a szívek új hegyekre hágnak
az Úr Jézus mondta szeressünk –
nemcsak akkor, ha minket

nehéz parancsa könnyű lett
miután a példát magán statuálta
azt kérem tőle hát
úgy éltessen téged
s áldjon, ahogy engem

*
Hetvenedik születésnapja alkalmából
Gergely Tamásnak, Fifi illatcsepp szellemi atyjának
boldogságot, jó egészséget, békességet kívánok.

úgy ébred a reggel
mint minden nap
mégis más fények
ragyognak
a harmatcsepp
a rózsán megcsillan
a szó most lágyan
simogat Tovább »

Elítélték egy elsüllyedt sétahajó elsők között – hanyatt-homlok – menekülő kapitányát, miközben sok utasa veszett a vízbe. Lebukását egy ártatlan videófelvételnek köszönheti: az egyik utas hidegvérrel rögzítette a süllyedő hajón történteket. A kapitány azzal védekezett: az emberiség többet ér egy életben maradt kapitánnyal, mint egy akármilyen utassal. Utasból még mindig maradt elég, de kapitány csak egy van… 

Gergely Tamás köszöntésére

A dulimanó talál egy magányos szerzőt a mezőn. Első gondolata, hogy leszakítja, de aztán eszébe jut, hogy értelmetlen kegyetlenség lenne, hát letérdel mellé, és vidáman játszadozni kezd vele; simogatja a szövegeit, fújdogálja a lapokat, hogy táncra perdüljenek, döngicsél neki, mint egy méhecske, szagolgatja a mondatait, majd fogja magát, leheveredik mellé, és békésen elszundít.
A szerző meg azt gondolja magában: „Olyan, mint egy ötperces.”
Gondolataiba folyton belebeszélnek holmi alternatív egonok, például a Koma meg a Vadmalac. Azon agyalnak, hogy szerintük milyen vagy nem milyen a világ, és minden majdnem, ami benne van, vagy nincs, vagy csak lehetne, de talán. Tovább »

Nagydolgára gyalog megy az ember, ami alól – a népi szólás szerint – még a király sem kivétel. Kolozsvári diákotthonunkban mintegy ötven évvel ezelőtt fölösleges is lett volna rákérdezni egyik szobatársunkra, hogy hová mész, Tamás, hiszen jól mutatták ezt a szándékot az akkurátus módon kivitelezett előkészületek. Minthogy ott és akkor, a helyi viszonyoknak megfelelően, ki-ki a saját maga által szállított anyagból „dolgozott” csendes magányában, vagyis a szobában kezdődött a faszolás. Tovább »

Bejelölt a Facebookon. Nem tűnt ismerősnek. Ilyenkor gyanakvó vagyok, korábban szereztem már némi kellemetlen tapasztalatot a netes ismerkedésről, alapvető bizalmam egy idő után erősen megtépázódott. Megnéztem a közös ismerőseinket, látom, hogy a testvérem is köztük van, így hát hozzá fordultam, nyugodtan fogadjam el a jelölést, mondta, író, és ugyanúgy, ahogyan mi, Romániából származott el, csak kicsit messzebbre, mint mi. Így aztán visszajelöltem, mert a húgom véleményére mindig lehet hallgatni, okos, jóindulatú és megfontolt. Tovább »

“Jó hetvenkedést, töretlen alkotókedvet kívánok Tamásnak!

Barátsággal, Feri

Gergely Tamásnak barátsággal

Tolladról fél-percenkénti
szövegbe áll a szó,
lágyabb tónus sejlik benne,
nem harci riadó.

Így igaz. Harmincöt évvel
a svédcsavar után,
főnixként kávézol egyet.
Meseregény csupán? Tovább »

Gergely Tamásnak, születésnapjára

ahogy cím nélkül
valahol valaki rólad ír

tudod – mindig
az a hiányérzet Tovább »

Gergely Tamás miniatúráit olvasva, fordítgatva B. Brecht halhatatlan sorai jutnak eszembe:

Die guten Leute erkennt man daran
Dass sie besser werden
Wenn man sie erkennt…

Gleichzeitig aber
Verbessern sieden, der sie ansieht und den
Sie ansehen…*

Tovább »

Kedves Tamás! Isten éltessen 70. szülinapod alkalmából. Petrozsényi Nagy Pali

Kedves Tamás! Te más vagy, mint az átlag. Egy összekötő kapocs, az egyik legfontosabb szem a láncon. Köszönet, hogy ilyen erős a tartásod! Boldog mindent Barátom! Hm

mint a pezsgő ásványvizet
úgy szereted a tudást
iszod
s minél tovább iszod
annál szomjasabb leszel Tovább »

Kedves Tamás, hallom, kerek évfordulót ünnepelsz. Hadd mondjam hát el, milyen szerencsésnek tartom magam, hogy ismerlek. Véleményeddel, valahogyi különállásoddal mindig sokkal jobban hatottál rám, mint azt jeleztem vagy jelezhettem volna. Vaddisznóidat mindig is csodáltam, éppen emiatt a különállás miatt. Mintha valami más lennél, akár Romániában, akár Svédországban lennél.
Különben nem tudom, ez vajon az Ifjúmunkás szelleme-e. Akit csak ismerek, mind remek ember Bodor Tamástól Cseke Gáborig és Mihály Istvánig, szóval lehet, hogy ez tényleg valami ambiance hatása és kitartása. Nem a különállásod szeretném kétségbe vonni, csak több remekség összeállását kutatom.
Hát mindegy, végül is a te különbejáratú szülinapod van. Isten éltessen még sokáig, és maradj ilyennek!
Barátsággal üdvözöl:

Demény Péter

Gergely Tamásnak

Így augusztus közepén,
ha megállsz egy röpke percre,
mindegy hogy hol,
s feletted fúj a még meleg szél,
azt képzeled, repülsz a kifeszített vizek
felett, pedig ezek a vizek azelőtt idegenek
voltak számodra, mert
te inkább a réteket szereted,
azok a te tereid, hol meztelen talpadba szúr a
már megkeményedett füvek szára,
törnek lábad alatt,
s te érzed ahogy mész felfelé a hegyen,
alattad a völgyben
a város, ahová már nem térsz vissza.

Farkas Miklós: HÁNY OSZTÁLYT VÉGEZTÉL?

F. E. doktornőt értesítették: hamarosan sor kerül a személyi igazolványa (magyarul: „buletin”) kicserélésére; kérik, hogy jelentkezzen a megadott időpontban a megadott helyszínen.
Egy frissen érettségizett „serdülő hölgy” jegyezte le a személyi adatait.
Miután megadta a nevét, lakcímét, a hivatalnok lédi megkérdezte: „Câte clase ai?” (Hány osztályt végeztél?)
Így, tegező formában!
A válasz: 20.
Kikerekedett a hölgy szeme, és megkérdezte: ez hogyan lehetséges? Tovább »

én általában / hat körül kelek
úgy félórát / bevárom magam
aztán két órát / írok a semminek
álmokban kotorászva / diktál az agyam Tovább »

A párizsi Eiffelt fotózni manapság felér egy szentségtöréssel – legalább is a szakma szemében. Úgy tűnik, hogy a turisták százmillióinak ostroma után ma már alig van olyan otthon, ahol valamiképpen ne lenne jelen az Eiffel torony képi lenyomata.

Legtöbbször, persze, fotó formájában.

De azért sokan akadnak, akik mit sem törődnek a téma inflálódásával, s ha Párizsban járnak, mindenáron tanúságot tesznek arról, hogy bizony, ők is megfordultak a francia főváros jeles jelképe körül, amely még az 1889-es párizsi világkiállításra készült. Tovább »

sötétben visszhangzanak a szomszédok
a fekete légneműség
körkörösen tágul
mint kavicsra a tó Tovább »

Ha elmegyek egy előadásra, én is tapsolok, akkor is, ha teljes mértékben tetszik, akkor is, ha csak részben tetszik” – mondta Kelemen Hunor, azt magyarázva, hogy miért tapsolta meg Tusványoson azt az Orbán-beszédet, amelyik joggal váltotta ki Európa vezető politikusainak a bírálatát és feszültséget generált a romániai kormánykoalícióban is. Az RMDSZ elnöke tehát megengedi annak feltételezését, hogy neki csak részben tetszett Orbán ominózus retorikája, de ő olyan ember, aki tudja, hogy mi az illem és megadja a fellépőnek azt a tiszteletet, hogy megtapsolja. Tovább »