A pap hosszan sorolja érdemeit. Két asszony összesúg. Talpuk alatt tócsává olvadt a jég. Többen is dörzsölni kezdik füleiket és mormogva beszélgetnek. A pap megszakítja a szertartást és csendre inti a gyülekezetet. A kapunál még hallom, amint rádobják a deszkákra az első lapát földet. Átvágok az úton. Kenyeret és májkrémet veszek a közértből. Holnap korán kelek.
Vadmalac két dologból tudta meg, hogy megjött a tavasz: egyrészt kinyílt a kertjükben a hóvirág. Három. És hát ha egy fecske, azaz egy szál hóvirág nem csinál tavaszt, a három már tekintélyes szám, az már maga az új élet.
A másik a madarak csiripelése volt, az ő tavaszi énekük, be nem áll a csőrük, és igen leleményesek. Elkaptak valamit az Isten gondolatából. Tovább »
Régi motoros pesti újságíró kollégám próbál tájékozódni romániai eseményekben. Kíváncsiságának egyik oka: mindegyre olvassa, hogyan húz el Románia Magyarország mellett ilyen meg olyan tekintetben. Érdeklik persze a politikai botrányok is, de azoknak inkább a háttere. Tovább »
Itt van közelemben a hegy, szeretett hegyem.
Ősi dolgok vesznek körül,
rajtuk a teremtésnapi moha.
Estente a hét fekete nap
hozza a kedves éjszakát.
Elégedettnek kell hát lennem. Tovább »
Két fotótárlata is nyílt a napokban Bukarestben a kolozsvári születésű, Budapesten élő Korniss Péter Kossuth-díjas fotográfusnak. Az egyik eseménynek a Balassi Intézet adott otthont, a másiknak a bukaresti Szépművészeti Múzeum. Mindkettő fotótörténeti jelentőségű – a kiállított képek 4-5 évtizede készültek, s a hagyományos paraszti világot dokumentálják magas művészi szinten. Ez alkalommal az is kiderült, hogy Korniss az egyetlen magyar fotográfus, aki pénzt gyűjtött arra, hogy román nyelven publikáljon egy albumot, az Inventar, imagini ardelene 1967-98 című kötet 1998-ban jelent meg. (Képünket a Balassi Intézet meghívójáról vettük kölcsön)
Huszonnyolc ifjú fürdik a parton,
Huszonnyolc ifjú és mind barátságos;
Huszonnyolc asszonyélet éve és mind oly magányos. Tovább »
Ugye, emlékszünk még Jakabos Ödönre? Arra a valamikori, kézdivásárhelyi fiatalemberre, aki – miután bekóborolta Európát, néhány piculával a zsebében bejárta Kőrösi Csoma Sándor útját is, majd úti tapasztalataival gazdagította olvasótáborunkat. A Kalandozók blogban két írást is találunk, amelyekkel Jakabos Ödön történetét feleleveníthetjük emlékezetünkben (Gálfalvi György: Nekivágni; Jakabos Ödön: Nekivágni), a youtubra pedig felkerült egy riportfelvétel, amelyben maga az utazó vall úti kalandjairól. Érdemes végighallgatni, hiszen már csak ezen az úton szól hozzánk – a bukaresti tévé magyar adásának Aranyszalagtárából! Tovább »
A holnap üzenete újra megérintette arcát, akárcsak a tavaszi szél lebbenése. Újra elemében érezte magát, és fellélegzett, mintha az üdeségnek helyet kellene szorítania, az elavult bent rekedtséget kilehelve. Tovább »
ha valaki eleget él
még bölcs is lehet
teleköpheti arannyal
a környezetet Tovább »
Vigyázat, itt a globalizáció! Óvjuk-védjük hagyományainkat, ragaszkodjunk hitünkhöz, vallásunkhoz, ne hagyjuk veszendőbe menni értékeinket! A bevásárló központok agyonvegyszerezett élelmiszerei helyett vásároljuk inkább a helyit, a hagyományost! Íme, két olyan mondat, amelyet manapság gyakran hallani, de alighanem eljött az ideje hogy egy kissé mögéjük is nézzünk. Tovább »
Gyönyörűséges szép fűzfa állt régen az út mentén. Csodájára jártak messze hetedhét határról is. Emberek, állatok sereglettek ide, egymaga sosem volt soha, ha mások nem, hát a madarak jöttek és mentek, költöztek, majd visszajöttek. Sokuk fészket is rakott ágkarjai között, annyira szerette őt mindenki. Egykor alatta esküdtek egymásnak örök időket jó barátok és szeretők, egymást keresők, féltők, jók és rosszakarók, nem ritkán, a mezőről haza baktató tehenek is itt álltak szépen sorba, hogy a fa eres, kérges törzsén hátukat megvakarják. Mert ez is hozzátartozott az élethez. Tovább »
Didergés
Barkákra havaz –
Hajnalban kigyúl az ég
tavaszi selyme.
Célpont
Mentő szirénáz,
az árnyékomon hangja
moccanatlan csend.
Malek Zoltán szabadúszó író volt. Műfordításból tartotta fenn magát. Sikerült egy albérletet kibérelnie. A szomszédok közönyösek voltak iránta, mint ahogy ebben a házban mindenki egymás iránt. Egyszer Zoli megy a boltba s Jani bácsi, a legöregebb lakó megszólítja:
– Jó reggelt! Hogy van író úr?
– Köszönöm! Egész jól! Tovább »
Vadmalac két dologból tudta meg, hogy megjött a tavasz: egyrészt kinyílt a kertjükben a hóvirág. Három. És hát ha egy fecske, azaz egy szál hóvirág nem csinál tavaszt, a három már tekintélyes szám, az már maga az új élet.
A másik a madarak csiripelése volt, az ő tavaszi énekük, be nem áll a csőrük, és igen leleményesek. Elkaptak valamit az Isten gondolatából. Tovább »
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; Tovább »
Nézem a földet, nézem az eget.
Magamat kérdem: ki lehetek?
Jön-megy a kósza gondolat
A szél előtt, az ég alatt
Mint egy kövér madár.
Honnét jő? Hova száll? Tovább »
Még több fotó a szerző blogján: https://steigit21.blogspot.ro/
Ki építette a hétkapus Thébát?
A könyvekben királyok nevei szerepelnek.
Királyok hordták oda a sziklatömböket?
És a többször lerombolt Babilon – Tovább »
„Naima Tabet, a marokkói oktatási, kulturális és tudományos nemzeti bizottság főtitkára vetette fel 1998-ban egy UNESCO-hoz intézett levelében a nemzetközi költészeti nap kijelölését. 1999. november 18-án az UNESCO közgyűlésének 30. ülésszaka március 21-ét, az északi félteke tavaszának első napját nyilvánította A KÖLTÉSZET VILÁGNAPJÁvá, melyet minden ország a saját eszközeivel, a nem-kormányzati szervek aktív részvételével, a nyilvános és civil szervezetek bevonásával ünnepelhet meg.” (http://jelesnapok.oszk.hu)
Ha olvasóink, munkatársaink úgy érzik, meg kell osztaniuk velünk egy számukra kiemelkedő verset a világirodalomból, tegyék meg; a lehetőségekhez képest helyet adunk nekik! A portál szerkesztői máris jó példával igyekeznek elöl járni, felidézvén Kosztolányi Dezső egyik magyarítását Erich Kästner költészetéből:
Minden balul ment. Nem örültek,
nyögtek dühöngve zordul.
Mit tettek erre? Tömörültek,
s várták, hogy jobbra fordul. Tovább »
A valóságban az a gáz,
Hogy nincsen mézeskalács ház,
Hogy az élethez nincs háttérzene,
S minden azon múlik átérzed-e,
Érzed-e mi az életed lényege,
S nem kérded ez méreg-e, Tovább »
Még több fotó a szerző blogján: http://fuloplorant.blogspot.ro/
Mister Alexander, a budapesti néger kolónia egyik bonvivánja, kószált valahol. Talán az Andrássy-úton. Észrevett egy asszonyt, aki sétált az ura karján. Alexander úrnak tetszett az asszony. Odalépett, és szó nélkül megcsípte. Az asszonyt tudniillik. A karján. És kellemesen vigyorgott hozzá Alexander úr. Az asszony sikoltott. A férj fölemelte a botját. Alexander úr dühbe jött. Egyik kezével kést, a másikkal revolvert rántott elő. A fehér asszony és az ura majd megjárták. Tovább »
Pusztai Péter rajza
