Két Balási testvér, két nem akármilyen fotós. Makrokozmosz és mikrokozmosz. Álmos asztrofotóiról Munzlinger Attila, Csaba megfigyeléseiről jómagam beszélek ma, csütörtökön 18 órától a csíkszeredai Megyeháza Galériában. Keressük közösen a találkozási pontokat, amelyek Botár László plakátján is látszanak.

Forrás: szerző FB-oldala

köszörüli torkát az ég
már elég volt a trópus
hány ispotály lett istenem
azóta tüdőrókus

Budapest, 2022. VIII. 19.

(egy politikusnak)

Látom mozognak ajkaid,
bólogat fejeden a süveg,
de lerobbant zenegép lettél,
se dallam, se szöveg.

Forrás: szerző FB-oldala

—
Nagy Anna fotója ihlette vers
—
a világ máshogy néz ki más ablakból
más arcát mutatja, más mit gondol
sok minden eltűnik a fénytörésben
mikor az ablakot kitárod
alacsony támláján kikönyökölsz
a távlatok hirtelen kicsik lesznek
saroktól sarokig lát innen az ember
messzire nem Tovább »

kórházban szeretkezésre
emlékezni egy esős napon
mi a közös vonás
a lepedő Tovább »

Néha éjjel felébredek valamire és hallgatózom. Mi volt ez? – kérdem magamtól. Mi gyűrűzik álmaim taván, miért verik az apró hullámok az ébrenlét kapuját?
Hallgatózom és felébredek egészen, mert távoli szekér zörög az úton, csendes kattogással, mintha beszélgetnének a küllők, a kerekek, a saroglya és a lőcs. Néha fordul a lánc is, mint a mérges öregasszony, s ahogy halad a szekér, alá lépked a lovak dobogása.
Kattog a szekér… Kislány ül az öreg utas mellett a nagy szűr öblében, és új babáját öleli magához, hogy ne féljen, s ő csak azért nem fél, mert kis szívében anya már, s az anyának ha a gyerek fél, nem szabad félnie. Tovább »

Alászállva egy levél aggódik értem,
a magasra nőtt kardvirág vigyáz reám.
Gyűlöletük gyászát soha meg nem értem.
Toktermésük erényöv a Nyár derekán. Tovább »

MOLNÁR, A FORDÍTÓ-ZSONGLŐR

Arról vitatkoztak a minap a Vígszínház igazgatói irodájában, hogy ki a leggyorsabb magyar fordító. Sokan voltak a jelöltek, végre Faludi Sándor a következő esettel döntötte el a gyorsfordítási meccset:
— Néhány héttel a Testőr bemutatója előtt történt, hogy odaadtuk fordítani Molnár Ferinek a Flers és Caillavet darabját, amelynek Le bois sacré volt a francia címe. Azt mondta neki Miklós:
— Aztán siess vele, Feri, mert jönnek a Testőr melegebb próbái, és nem fogsz ráérni. — Jó, jó — válaszolta Feri. És nem fordított. Két héttel a bemutató előtt én szóltam neki. Nekem is azt mondta, hogy jó, jó. Egy héttel a bemutató előtt Jenőt küldtük a nyakára, neki is azt mondta, hogy jó, jó. Végre a főpróba előtt két nappal azt kérdeztem tőle: — Mi van a Szent ligettel? Tovább »

mikor félúton,
izzadt reggel,
magadat bütykölöd össze
izzó szeggel,
próbálsz álomból
testedbe visszatérni,
valódat valósan
valahogy bemérni –
mikor süket tered
egy hús-embert keres,
fület és szemet,
mi faladon átles,
de csak huzat
s a padló rése felel – Tovább »

AZ ÜGYELŐ JOBB KEZE

Bánóczi László, a sajnálatosan elhallgatott Thália-társaság volt rendezője beszélte el egy író-társaságban, ahol a Thália emlékeit elevenítették fel. Annak idején a Thália több vidéki turnét rendezett. Többek között lement Egerbe is, ahol a Reményt, a Vadkacsát és a Magdolnát játszotta a társaság. Mindhárom előadásnak nagy sikere volt, és az egri intellectuelek rábírták őket, hogy még egy estére maradjanak ott. Az egri nők modern utódai a Nórát szerették volna a Thália előadásában látni, ők tehát elhatározták, hogy másnap eljátsszák a Nórát. Délelőtt tűzzel-vassal próbáltak is a hónapok óta nem játszott darabból. Forgács Rózsi játszotta Nórát, Tihanyi pedig Rankot. A próba ment, ahogy ment, este pedig Bánóczy ült be a súgólyukba. A második felvonás híres jelenetében, mikor Ranknak be kell jönnie elbúcsúzni, hirtelen némi zavar állott elő. Az ügyelőnek ugyanis csengetnie kell annak jelzéséül, hogy Rank csenget az előszobában. Rank azonban nem jött be a színpadra, hanem a kulissza mögött a földön hempergett a kacagástól. Az ügyelő tudniillik roppant izgatott volt. A bal kezében tartotta a darabot, a jobb kezében pedig a csengőt. A könyvből szívdobogva figyelte, mikor kell csengetni, de az izgatottságtól úgy reszketett a jobbkeze, hogy a csengő állandóan csengett, és a szegény ügyelő jobb keze tényleg nem tudta, mit csinál a bal. A csengő a reszketéstől folyton csengett, mire az ügyelő végül dühösen szólt rá a saját jobbkezére: — Pszt!

Színházi Hét, 1911/11. Tovább »

Nézem az elmenő nyarat
nyitott ablakok szemszögéből,

hajnaltájt ellibben itt
valami friss levegő,
vissza nem tekint, úgy megy el, Tovább »

ahogy az olaj elválik a víztől
és a szívek új hegyekre hágnak
az Úr Jézus mondta szeressünk –
nemcsak akkor, ha minket Tovább »

Lágy hajlatú dombokhoz dörgölőztek
a csillagok. Ragyogásukat az ég
pereme nyelte el. Álom-szakadék
mélyén mítosztalan csillagpor-szőnyeg. Tovább »

Nagy szavak pihegtek a plakáton,
S elhúzott fölöttünk a pillanat.
Vagonba gyömöszölt az indulat,
S a szülőföld még halványan átfon.

Örök tél végtelenje átölelt,
Másé lett a győzelem, s most visznek
Robotolni, egy újabb eszmének,
Nem biztos, hogy megérjük a reggelt. Tovább »

augusztus van
este hétkor
fekete-fehér film az ablak

jegyet vált az őszi filmbe
a nyárutó
e szürke alak

Budapest, 2022. VIII. 9.

Szombaton megrendülve álltam Japán miniszterelnöke, Fumio Kishida mellett, miközben Hirosima lakosaival együtt egy példátlan katasztrófára emlékeztünk.

Hetvenhét évvel ezelőtt atombombák hullottak az égből Hirosima és Nagaszaki lakosaira.

Nők, gyermekek és férfiak tízezrei égtek el a pokoli tűzben egy szempillantás alatt. Az épületekből csak por maradt. A városok gyönyörű folyóiban vér folyt.

A túlélőket életük végéig sújtja a radioaktivitás átka, amit folyamatos egészségügyi problémák és az atombombázás miatti, élethosszig tartó megbélyegzés kísér.

Hirosima (balra) és Nagaszaki gombafelhői

Tovább »

Valahogy úgy érzek a lovak iránt, úgy gondolok rájuk, mint a kutyákra. A kutyák viszonylatában kicsit előrehaladottabban, tudatosabban, mert volt részem belőlük, volt szerencsém boldog, s néha boldogtalan kutyagazda lenni. Boldog akkor voltam, amikor sikerült beszerezni egy-egy igényeimnek megfelelő ebet, s akkor is, ha a gyámoltalan kiskutyát sikerült már annyira felnevelni, hogy elfoglalhatta méltó helyét a családban, illetve a család közvetlen környezetében, az udvaron, a ház körül és a lelkünkben. Tovább »

Sörözik a barátjával. Beszélgetnek.
– Mi lesz, ha felrobbantják?
– A széltől függ. Ha felénk fúj, mi halunk meg, ha másfel;, azok.
Egy nagyobb ívű mozdulattól a sör kilöttyen. Lefolyik a kancsó oldalán a habja.
– Szerencse, hogy ilyen szép nyarunk van. Szélcsend, keveset esik.

Forrás: szerző FB-oldala

Gesztenyefák mogorván tűnődnek
lábukhoz hulló gyümölcsük zaján,
koppannak az apró hangos pontok,
májusban kezdett mondatok után. Tovább »

Hogy a mogyoró pontosan mikor érik,
arról bölcsen hallgat a vekker.
Ne nézd az órát!
A pontos időt bemondja minden rádió.
Félek:
e nagy sietésben
soha nem tartjuk meg
ezt a percet.

Forrás Jöttem, hogy lássalak. Versek. MEK.