Éppen lefektették az útra, amikor arra jött egy mezítlábas ember. Kérdezte, mi a kapu sorsa. Eladtuk, mondták a férfiak. Kinek, kérdezte a mezítlábas. Görgényoroszi román ember viszi, azt mondta, főzdéje van, nem is hitte volna, hogy Mikházán találja meg a száraz faanyagot, jó tüze lesz az üst alatt. De hiszen ez a plébános úr, nézték döbbenten a férfiak az érkezett mezítlábast. Fűzővel összekötött, vállán átdobott, vasalt bakancsával összesen 45 kiló. A Duna-deltában szerzett nádvágási rabpénzéből dupláját fizette a kapuért. Állítsátok fel a temetőbe, mondta a mezítlábas. Szót fogadtak neki.
A kaput lehet nyitogatni, bár nem kellene sűrűn.
(A porta Páter Lokody Gergely Bonaventura OFM, széki és dési ferences házfőnök egykori szülőháza. Nemcsak a széki tánc, népzene hajdani felkarolója, hanem kiváló festő, hagyatékában néhány munkája fellelhető. A fotón látható akvarell természetesen nem rá vall, nem ő festette.)
Forrás: szerző FB-oldala
A kés vagy a szó, mi veszélyesebb?
A szótól kiegyenesedik a hátgerinc, a kés sebet ejt. Legyőzhetik-e egymást?
Ezeket gondolja, megborzong.
A kés felrohant a színpadra, és szúrt. A szem lett az áldozata.
A husáng megostromolta a székházat, és lecsapott.
Esze nincs, indulata van.
Vér. Szabadság.
Szabadság. Vér.
Forrás szerző FB-oldala
Milyen szép ez így, és
mennyire mennyei,
mennyire pokoli,
mennyire közeli,
mennyire távoli,
mennyire igaz,
és mennyire,
de mennyire nem az… Tovább »
próbálkozás
hívom a verset
s jön valami rossz kacat
ó aranykorom Tovább »
A TANAY PUSKÁJA
Nagy Endre a Zseni próbáin valósággal beleszeretett a Tanay művészetébe. Tűnődött is valami kedves dolgon, amivel mint szerző lephetné meg a darabja kitűnő szereplőjét, de nem jutott eszébe semmi. Egyszer a próba szünetében vadászatról folyt a diskurzus. Tanay elmesélte legutóbbi vadászélményeit. Egyik történetét így fejezte be:
— … A legtöbbet én lőttem volna, de sajnos, csupa milliomos volt a társaságban. Nekik gyönyörű hollandi puskájuk volt, jómagam egy öreg puskával lövöldöztem.
Másnap reggel egy hordár jelentkezett Tanayéknál. Halmi Margit vette át a küldeményt és felbontatlanul odatette az ura ágyához, aki még aludt. A kitűnő Frici aztán felébredt és felbontván a csomagot, egy gyönyörű hollandi vadászfegyvert talált benne. A puska mellől a Nagy Endre névjegye hullott ki.
Színházi Hét, 1911/11.
voltam madár eged
alatt
téli éjben fénylő
ablak
füledben bizsegő
ének
bordád mögött meleg
fészek Tovább »
Torontóban élő húgomtól és élettársától kaptam egyik nyáron egy kis indián madárszobrocskát; ezt itt, amit magam fényképeztem le, a művésznek a szobrocska talpára karcolt “névjegyével” együtt. (Klikk a fotóra!)
Ez a kép az inuit stílusban készült szobrocskáról ugyanis számomra annak a lenyomata, hogy az inuit – a kanadai eszkimókat hívják így – kultúra és művészet nemcsak hogy virágzik, hanem igen nagy becsben áll szerte a világon, s lelkes követői akadnak mindenütt.
Tovább »
ÚJ SZAKÁLL A FÉSZEKBEN
A Fészek egy kültagja, ismert pénzember, elhatározta, hogy szakállt növeszt. Ötletét tett követte: a derék úr állán most már gyönyörű fekete szakáll ragyog. A hét egyik estéjén Guthi Soma, a kitűnő bohózatíró, a Fészekben vacsorázott, és itt találkozott a szakálltulajdonossal.
— Nini, hát maga szakállt növesztett?
— Az ám. Ugye milyen jól áll?
— Nagyon szép. És mondja kérem, hol büdösítteti?
Színházi Hét, 1911/11.
Téli kertben kóboroltam. Hasadt
az ég vászna és jégvirág zenélt.
Megfogant első versem tíz alatt
bennem. Egy nem tudott, nem is remélt Tovább »
A szerző Vladimir Udrescu, magyar fordítója Bartha György.
Vladimir Udrescu: Ora de ceai – Teaidő. Poezii traduse din limba română de Bartha György, Editura TipoMoldova, Iași, 2022. Colecția BIBLIOFIL, poezie contemporană, ediție bilingvă;
Vladimir Udrescu: Ora de ceai – Teaidő. Román nyelvből fordította Bartha György, TipoMoldova Könyvkiadó, Jászvásár, 2022. Bibliofil sorozat, kortárs költészet, kétnyelvű kiadás.
A remek összeállítás az Új Hét portálján olvasható
az alkonyati
vékony rózsaszín torony
mint a kondenzcsík Tovább »
Kopogtattál,
még iskolás voltál,
vanílialikőrt ittál és vártál,
széllel háltál, Tovább »
„A balatonkeresztúri Park-szálloda vendégei közül tegnap többen uzsonna után csónakázni mentek. Míg a legtöbben óvatosan a part körül maradtak, von Harden bajor lovastiszt, bízva evezős tudásában, azzal a két hölggyel, kiket csónakjába invitált, messze távozott a tó belsejébe. Hirtelen nagy zivatar támadt. Amint egy nagy hullám a csónakba csapott, az egyik hölgy ijedtében eleresztette evezőjét, melyet az ár tovasodort. Nemsokára von Harden evezője kettétört. Mind a hárman ekkor nem tehettek egyebet, minthogy kezeikkel, illetőleg kalapjaikkal a csónakot már-már egészen megtöltő vizet merítgették. A hölgyek rettenetes sikoltásai a partig hallatszottak. A Park-szállodából izgatottan nézték a halál torkába jutottaknak kétségbeesett küzdelmét a hullámokkal. A hirtelen megeredt zápor aztán láthatatlanná tette a történteket. Mikor egy óra lefolyása után kitisztult a láthatár, a csónaknak messzelátóval sem fedezhették föl semmi nyomát. Bár a Balaton nagyon hullámos volt, akadtak merészek, kik csónakon az eltűntek keresésére és megmentésére siettek, de késő este minden eredmény nélkül tértek vissza s az eltűnt hölgyek hozzátartozói már mint halottakat siratták őket. Nagy izgalomban telt el az egész éjjel. Nagy volt aztán az öröm, mikor másnap mind a hárman, kiket a Balaton mélyében véltek, vonaton megérkeztek Balatonkeresztúrra és elbeszélték, hogy egy motorcsónak éppen abban a pillanatban érkezett közelükbe és mentette meg őket a halál torkából, amikor az árban zuhanó vizet képtelenek voltak már a csónakból kimeríteni, és az elmerülést elkerülhetetlennek vélték. A motorcsónakon Keszthelyre vitték őket, ott száraz ruhát adtak nekik és a legközelebbi vonattal hazautaztak.”
📰 Dunántúl c. újság, 1912. augusztus 14.
📸 Fotó: 1912. Balatonalmádi strand
➕ Balatoni bakancslista, gasztro, látnivalók és programok itt: https://welovebalaton.hu/ és itt: https://csodalatosbalaton.hu/
#HUstory #érdekestörténetek #értékesemberek #izgalmashelyek #maradandóalkotások #sikertörténetek #jópéldák #időutazás #múltbóljövőt #menőmagyar #mindenképegytörténet #Balaton
(Forrás: Arcanum Adatbázis Kiadó Dunántúl, 1912. augusztus (2. évfolyam, 172-196. szám), 1912-08-14 / 183. szám.
https://adt.arcanum.com/hu/view/Dunantul_1912_08/?query=SZO%3D(balatoni%20vitorl%C3%A1s)%20AND%20DATE%3D(1912–1913)&pg=108&layout=s&fbclid=IwAR1e52ooObtyrEiY7E1mgkp3E5LpQs068MtOUvI95LZePSczxig_VRP2FRU
(fotó): illusztráció, 1912. Balatonalmádi strand, (Fortepan / Karabélyos Péter)
Néha nyúl vagyok,
öreg tapsifüles, akit gyerekek
mosolya kísér és a játék.
A magasles nem rólam szól,
de még a vadászkürt sem,
magamat kergetem az utolsó falig. Tovább »
Ez a pillanat vésődött kemény kvarcba
bennem: kisfiam szalad felém az úton,
temetők közt. Csupa nevetés az arca,
kezében virág, mondja: nevét is tudom.
Én csak azt tudom – ő nem sejti -, most boldog,
s én is. Amott az óvoda udvar, s a ház –
– emlékfoszlányokon egyre toldok-foldok -,
s ez jó benne: látom, felhevíti a láz,
az öröm, semmihez sem hasonlítható
öröm, hogy virágok illatát már sejti.
Állandóan beszél, gúnyneve rádió
az óvodában. A délutánt belengi
az égen álmosan áthúzó repülő
zaja. Mutatja nékem: nézd ott fenn halad.
S még annyi mindenre kellett volna idő…
locsolni a sírkerti virágágyakat…
*
Ha azt lehetne ma… ha egyszer itt belül
megállhatnánk még, hol kihajt a béke…
bújni tévhitek, háborúk pokla elől
ebbe a rég elmosódottnak hitt képbe.
De nem lehet. Ő most már tovább sietne,
hogy robotoljon családjának boldogan…
mit én tettem egykor. Megnyugvás sírkertje
nem tartja őt vissza. Emlékfoszlány, ha van…
*
S felötlik bennem: futok …magammal szembe,
hitem szerint, minden enyém lesz itt talán:
tengerek moraja, hegyeink mély csendje…
Nem értettem, miért komorult el apám…
*
Fiú unokám szalad felém az úton,
nevetve mondja a szétsugárzó a fényben:
nagytata, nevét is, virágát is tudom.
Olajág-pillanat. Ez a földi éden.
2022. augusztus 12.
aki nem hallotta
nem olvasta
nem látta
nem tudja
mondd el
tedd ki
rajzold le
írd meg
súgd a fülbe
kiáltsd ki
hadd hallja
lássa
olvassa
értse
ő is tudja Tovább »
Éjfélkor ott találtam Évát
a klinikák során;
sárkányölő Szentgyörgy terén át
ügetett szaporán.
S látván fonnyadt, zilált alakját,
szívenütött a női sors:
csupa kés, csupa kés,
csupa vér s szenvedés – Tovább »
( Egyszerű dal.)
A kertben virít a csombord, a zsálya,
A rozmaring, a rezeda
Halkan hűsít a szöllőlugas árnya
Ha fáraszt a nap sugara
A fakerítés háromszög- zugában
Bőven terem a fügefa
Erős karók bíztató oltalmában
Gyümölcsöt hoz az almafa
Lassan ring a kerti hinta velem
Gyógyulok szépen, akár a letört ág
Húgom a pázsitot öntözi s nekem
Bú és öröm élesen szívembe vág.
Budapest, 2022 aug. 12.
Forrás: szerző FB-oldala
LATABÁR BÚCSÚJA
A Beöthy-színházak népszerű Latyija a múlt hét szerdáján alakította utoljára a Sárga liliomban a kitűnő Brngyit, a nótás huszártisztet. A szerepét Tarnai Ernő vette át, ő pedig a hóna alá kapván a festékeit és parókáit, átjött a Királyba a Babuska Talmiját játszani. A Magyar-beliek ez alkalomból — mint mondani szokás — megható ünneplésben részesítették búcsúzó kollegájukat. Míg Latabár a színpadon volt elfoglalva, zászlócskákkal, szalagokkal, lampionokkal gyönyörűen feldíszítették az öltözőjét. Aztán mikor végződött a jelenése, bevitték az öltözőjébe, ahol Latabárt vaksötétség fogadta. Ezt tudniillik azért csinálták így, hogy az ünnepelt meglepetése annál nagyobb legyen. Így is történt, Latyi rendkívül és örvendetesen meglepődött, különösen mikor Körmendy hatalmas konstrukciójú szónoki beszédben nyújtotta át neki a közadakozás útján gyűjtött két korona tíz filléren vett töpörtőt, annak emlékeül, hogy a búcsúzó Latabár esténként ebben az öltözőben uzsonnázott tizenötért töpörtőt. Latabár rendkívül meg volt hatva, és mialatt Körmendy szónokolt, magában már elkészítette a válaszbeszéd frappáns ötleteit. Előre örült, milyen talpraesetten fog válaszolni.
Vicc nélkül azonban természetesen semmi sem történhetik meg. Mikor Körmendy befejezte a beszédet, a színpadról elhozott cigányzenekar rázendített a tusra, és Latabár pózba vágta magát, hogy szónoklatot tartson, akkor egyszerre úgy eltűntek az ünneplők, mint a kámfor. Latabár egyedül maradt a beszédével.
Színházi Hét, 1911/9
A Sire főpróbája napján bennfentes társaság ült együtt a Király-színház irodájában: Beöthy László, Beöthy Lászlóné, Lázár Ödön és néhány intim barátja a színháznak. Folyt benn a diskurzus, és közben egy „civil” érkezett az irodához. Mivel benn társaság volt, megállt a nyitott ajtónál, hogy Lázár Ödönt feltűnés nélkül kihívja. Éppen ekkor Beöthyné mondta a következőket:
— … mondhatom, nagyszerű volt, mindenkit frappírozott. Pompás, érdekes, színes alakítás…
A titkár meglátta az idegent, aki a folyosón várakozott rá, és kiment.
— Jó estét, titkár úr, — szólt az idegen —, mondja, kiről beszél a direktornő?
— Rákosi Szidi alakításáról a Sire-ben.
— Na, ilyet se hallottam. Hogy valaki ilyen lelkesedéssel beszéljen — az anyósáról …
Színházi Hét, 1911/11.
AZ ÜGYELŐ JOBB KEZE
Bánóczi László, a sajnálatosan elhallgatott Thália-társaság volt rendezője beszélte el egy író-társaságban, ahol a Thália emlékeit elevenítették fel. Annak idején a Thália több vidéki turnét rendezett. Többek között lement Egerbe is, ahol a Reményt, a Vadkacsát és a Magdolnát játszotta a társaság. Mindhárom előadásnak nagy sikere volt, és az egri intellectuelek rábírták őket, hogy még egy estére maradjanak ott. Az egri nők modern utódai a Nórát szerették volna a Thália előadásában látni, ők tehát elhatározták, hogy másnap eljátsszák a Nórát. Délelőtt tűzzel-vassal próbáltak is a hónapok óta nem játszott darabból. Forgács Rózsi játszotta Nórát, Tihanyi pedig Rankot. A próba ment, ahogy ment, este pedig Bánóczy ült be a súgólyukba. A második felvonás híres jelenetében, mikor Ranknak be kell jönnie elbúcsúzni, hirtelen némi zavar állott elő. Az ügyelőnek ugyanis csengetnie kell annak jelzéséül, hogy Rank csenget az előszobában. Rank azonban nem jött be a színpadra, hanem a kulissza mögött a földön hempergett a kacagástól. Az ügyelő tudniillik roppant izgatott volt. A bal kezében tartotta a darabot, a jobb kezében pedig a csengőt. A könyvből szívdobogva figyelte, mikor kell csengetni, de az izgatottságtól úgy reszketett a jobbkeze, hogy a csengő állandóan csengett, és a szegény ügyelő jobb keze tényleg nem tudta, mit csinál a bal. A csengő a reszketéstől folyton csengett, mire az ügyelő végül dühösen szólt rá a saját jobb kezére:
— Pszt!
Színházi Hét, 1911/11.
Nem könnyű feladat a történelmi eseményekben gazdag Dálnokról mesélni. Nagy fia, Dózsa György régen élt, minket csak az emlékéhez kapcsolódó élmények és gondolatok, a róla szóló történetek és emlékezések segítenek felidézni őt. A személyével és cselekedeteivel kapcsolatos régebbi viták mintha egy keveset elcsendesültek volna, legutóbb pedig halálának 500. évfordulója alkalmával elevenítették fel újra alakját, cselekedeteit Magyarországon, itthon Dálnokon és ünnepi tudományos konferencián Csíkszeredában. Dálnok művelődési otthonának homlokfalát emléktáblával jelölték meg, róla pedig gyerekseregek hallhattak az elmúlt évtizedek legsikeresebb történelemóráján. Tovább »
Kisiskolás koromban nyáron falura küldtek vakációzni. Mert ott tisztább a levegő, mint Brassóban, mert ott egészségesebb az élet, jobban lehet játszani, megismerem szüleim, nagyszüleim világát. Az állatokat: van macska és kutya a háznál, a vasárnapi asztalra kerülő csirkének szórhatok hét közben magot… Tovább »
Pusztai Péter rajza