Albert-Lőrincz Márton: (Farsangi találgató)
Kim ír, merkel s levelezget
angyalian, atomuntan,
fellegeken kamasz suta
álmaitól zeng a szutra. Tovább »
Kim ír, merkel s levelezget
angyalian, atomuntan,
fellegeken kamasz suta
álmaitól zeng a szutra. Tovább »
Az „újratöltött” Vitorla-ének nem kíván szokványos emlékkönyv lenni. Eredeti formájában újraközli ugyan a bukaresti Ifjúsági Könyvkiadónál 1967-ben megjelent antológia teljes szövegét – beleértve Lászlóffy Aladár szerkesztői bevezetőjét és a szerzőket ismertető életrajzi adatokat is –, de egyszersmind továbbköveti az ötven évvel ezelőtti szerzők életpályáját, munkásságát, és – ahol ez lehetséges – jellegzetes mutatványt kínál fel az olvasónak az illetők későbbi irodalmi/tudományos alkotásaiból. Tovább »
Kérlek, többé ne látogass…
álmaimban se vigyél magaddal
ismeretlen városok ismerős szobáiba, Tovább »
új kolozsvári képeslap
nem érzik hogy a fedőfesték
nem talál a bronzszoborhoz
érzik-e hogy hol a dicsőség Tovább »
Holnap valószínűleg az Eiffel-tornyon imádom a napot. Ha tudniillik ma délután odahaza találom Flammarion Kamillt, aki az Eiffel tornyon holnap asztronómus társaival együtt zártkörű napünnepet rendez. Holnap, azaz június 21-dikén, a napéjegyenlőség napján. Mert – mondja Flammarion, ez a poéta asztronómus – a nap minden életnek forrása, teremtője az embernek, tehát minden kultúrának, minden fényességnek és igazságnak. Tovább »

Még több fotó a szerző blogján: http://florinandreescu.blogspot.ro/
A másik szemszög
Menetel az emberiség a vége felé. Olyan szomorúan, kilátástalanul hangzik ez. Ma, amikor a „csak pozitívan” jelszó alatt görnyedezik a világ civilizáltabb része, ilyet nem is szabad mondani. Emeld fel a fejed, ne légy reménytelen – mondja, akit épp elkapsz egy ilyen mondattal. Tovább »
SZERELMES S.M.S.
A minap SMS.-t kaptam Ifjúságomtól. Elég hányaveti fércmunka volt, nagybetűk, vesszők, gondolatjelek nélkül, mintha ‘90 után tanult volna helyesirást. Vagy talán abban a téveszmében ringatózott, hogy ez a szabályos stilusa manapság az efféle üzeneteknek. Tovább »
„De csak halad tovább az élet, én már nagyon nem félek// Én már nagyon nem remélek, mert mi voltunk a fékek// Nem nézek ki a fejemből üresen, csak rühesen// Morgok mint egy kutya múltamra egész ügyesen (ügyesen, ügyesen)…”
Véletlen, hogy éppen a Magyar Kultúra Napjának reggelén került a kezembe ez a régi blogbejegyzés? Méghozzá a régi Káfé Pótkávé rovatából? Megvan legalább 12 éves. Csak a nap stimmel: hétfő volt akkor is, amikor az alábbi sorok születtek. Éppen csak június… 2006… És minden olyan furcsa, furcsa, furcsa… Tovább »

Még több fotó a szerző blogján: http://fuloplorant.blogspot.ro/
Ha nézem a világot
a világ visszanéz
azt mondom, összevisszaság
ő feleli, teljes egész. Tovább »
Szemelvények egy baráti beszélgetésből (nem folytatása, csupán kiegészítője a Ketten egy szigeten c. korábbi jegyzőkönyvnek)
Helyszín: Csíkszereda, Merkur szálloda, 207-es szoba. Időpont: 2014. november 15.
CsG (Cseke Gábor): Ne felejtsük el, a népi demokrácia megtelepedése előtt az erdélyi magyar közösségnek önálló tudományos intézményei, gyűjteményei, oktatási egységei voltak, amiket egy tollvonással megszüntettek, archívumaikat zárolták, elhurcolták, részben megsemmisítették. Később a kisebbségi munkatársakat szorították rendszeresen háttérbe a közös intézményekben… Tovább »
Honnan
veszem
a legteljesebb
bizonyossággal, Tovább »
egy volt a beszéde valamennyi állatnak,
mint az embernek is, egyszerre hallotta, értette
a hangot, a színt, benne kérdést, feleletet,
azt ami elmúlt, mi jött, ami elkövetkezett Tovább »
összevissza van minden
nincs igazán rendben
még a rend sincs a helyén
elhűltem, talán velem is
valami baj lenne-volna?
2018-01-18
Jalis úr orosz ifjú ember. A Sorbonne hallgatója. Mikor kitört az orosz-japáni háború, Jalis úrban fölébredt a muszka hazafi. Orosz vereségekről jöttek a dróthírek, s Jalis úr hazafias szíve vérzett. Nem sietett azonban Mandzsuriába, hanem papirosíveket szedett elő, s gyűjtést indított az orosz sebesültek javára az „orosz-francia diák-szövetkezés” nevében. Tovább »
Máriás József nyugalmazott újságíró. Felsőbányán született 1940. január 30-án. Elemi iskoláit szülővárosában, a gimnáziumot Nagybányán végezte 1957-ben. 1962-ben a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv- és irodalomtanári képesítést nyert. 1964-től a nagybányai Bányavidéki Fáklya, 1968 és 1990 között a Szatmári Hírlap, 1990 és 2001 között a Szatmári Friss Újság munkatársa. Tovább »
világi tanár bricsesznadrágban
micsoda idők
diákok csuhában Tovább »
Zakatolt a kis hegyi vonat szurdokok tetején, szurdokok alján, hegyoldalakban, hegytetőkön, alagutakon keresztül a csillogó holdfényben. Alig volt rajtunk kívül valaki a vagonokban. Megkértük a kalauzt, Vrhovinében tegyen le. Egész éjjel aludtunk, de reggelre igen csípős lett a levegő. Ragyogó napsütésben szálltunk le a kis állomáson, s a pénztárostól megkérdeztük, mikor indul autóbusz a Plitvicei tavakhoz. Nemsokára jött is, és mi rövidesen megérkeztünk utunk talán legszebb, legkülönlegesebb állomásához. Tovább »
A szájba szeg kerül.
Párás szerelem a lakásban.
Arcon pokoli por. Tovább »
(Kultikus sci-fi regény)
Alig telt el egy nap, közölték Hitlerrel, hogy elfogadták az ötletet, megtarthatják a főpróbát. A lakosság egy része fellélegzett, és őszintén gratulált egyfelől Hitlernek, másfelől Napóleonnak, amiért ilyen zseniális megoldást találtak. Az édeniek másik része azonban hallgatott, vagy éppenséggel szorgalmazta a háborút. Uram, Teremtőm, hogy változhat meg egy egész bolygó ennyire, főként, hogy már a Sátánt is réges-rég száműzték az Édenből? Eszerint a rossz akkor is bennünk van, ha a Sátán nem is létezik? Tovább »
Fiumét másnap fedeztük fel, megismerkedve a várral, a barokk stílusú Szt. Vitus dómmal (ép.1638), ahol a gyóntatószéket használtam fotólabornak. Kellett nekem ugyanis egy sötétkamra, ahol a betelt filmet ki tudtam cserélni egy újjal. A templomban áhítatoskodó két idős hölgy nagyot nézett, amikor előlejtettem a gyóntatószékből, és pap sehol! Tovább »
Megnyitották a párizsi kutyavásárt. Valami furcsa meghatottsággal járja be az ember a kutyák e hirtelen városát. Bolond és komor raja kél bennünk az ötleteknek. Micsoda tarkaság és gazdagság pompázik ebben a nyomorú négylábú fajtában. És mi milyen szürkék és egyforma figurájúak vagyunk mind, kik itt fontoskodva járunk. Az ember egész differenciáló képessége nincs olyan summájú, mint amilyen mérhetetlen különbséget revelál egy toy-terrier ebecske, s egy saint-bernardi óriás kutya… Tovább »