Egy magyar hős emlékének megörökítése talán a legfurcsább módon Klapka György (1820–1892) nevéhez kapcsolódik. Az 1848–49-i forradalom és szabadságharc ifjú tábornoka Komárom várának védelmével írta fel a nevét a történelem lapjaira. Klapka morva eredetű, német nyelvű megnemesített családban született, a katonai pályát választotta, tüzértisztként jutott be a magyar testőrségbe, ahol öt évet töltött el. Az 1848-i forradalom kitörése után felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak, személyes bátorsága és harctéri sikerei révén gyorsan emelkedett a ranglétrán. Tovább »

de nem sírnál
nem sírnál
kőrengeteg mögé bújnál Tovább »

Ne keressétek soraimban
ágas-bogas utak célba jutását,
ellentmondások frappáns tisztázását, Tovább »

Tolnai Lajos mester: köszöntünk e ritka pillanatban! Úgy gondoljuk, hogy most nem bánt semmi s nem akarsz senkit bántani. Mi is bántana s miért is bántanál? Az ember életében egyszer lesz hulla. Becsülje meg egzisztenciájának ez isteni metamorfózisát s viselje magát csöndesen. Tovább »

Jó és rossz vegyül
bennem – isteni recept
szerint -: ez vagyok.

DÉDANYÁM HALLGAT

Apai nagyapám anyját úgy hívták, mint édesanyámat. Négy lányt szült és négy fiút. Közülük két lánya gyerekbetegségben halt meg, egy lánya és két fia gyerektelen maradt, egy fiának és egy lányának pedig lányutódai születtek. Tovább »

A csontjaimból is hiányzol már, kedves.
Nézd csak! Távollétedben mindig támaszkodok,
fogódzva, óvatos-tapogatózón járok, és lassan, Tovább »

Egy diáktüzér naplója

V.

A harmadik pohár bor után megvidámodtam, kezdtem rózsásabb színben látni a világot. Mégsem jutottam olyan rossz helyre… A gróf úgy hozott be magával, mint titkárféléjét… aki cselédje ugyan, de hozzá tartozik, küldözgeti ide-oda, de leül vele egy asztalhoz. S nem is csinálta mindezt fölényesen, alig törődött velem, mintha ez volna a természetes. Tovább »

”Belépek hozzád, csöndben letelepszem,
s csak nézlek, nézlek a homályon át.
És mikor édes arcoddal beteltem,
megcsókollak és úgy megyek tovább.”
(Nicola Vapcarov: Búcsú )

– Hagyj még aludni, nagyon álmos vagyok, Kincsem. Itt vagy, tudom.
– Na, hol, na hol vagyok?
– A karácsonyfám mögött bujkálsz. Szép, ugye? Tovább »

Deák-Sárosi László verse Kasó Tibor megzenésítésében és előadásában. Megjelent az IRODALMI KARÁCSONY című költészeti antológiában és azonos CD-n 2016-ban: Tovább »

DÉDAPÁM HAJSZÁLAI

Szakállakat bodorított, frizurákat fodorított, fejeket formásított, borotvált, csupaszított, sebet varrt, fogat húzott. Apai nagyapám apja hajszálból, szőrből épített karriert: akárcsak a külsőjükre kényes egyiptomiaknál a fodrász, városkájában ő volt a legfontosabb szolga. Tovább »

Szerződést bontok az éjszakával:
Hideg vízzel tisztítom szemem,
Mert halaszthatatlan munka vár rám,
Álmaimat kell megfejtenem.

A változás, igen a változás… Kezdetben vala Szigligeti és elmúla. Utána jött Csiky és elmúla. Jött és dicsőségben úszik Herczeg Ferenc és el fog múlni. A jámbor filiszter elmék ne rőkönyödjenek meg, mert ez ám igaz. Tovább »

valaki újra felfedezte és megírta
a művészet a szerelemről szól
belőle születik ezt biztosan tudom Tovább »

apám őriz

egy ádámcsutkányi hézag
a valóság betonfalán
azon átlát apám Tovább »

A karácsony a csendek csendje,
imáink rendje, szánalom,
e zsoltárhangú éjszakában
a télnek súlya vállamon. Tovább »

A betoppanó / Rânduri pentru nechemata

Vársz valakit?
De kit, nem tudod?
Vagy csak magadat várod,
Majd a neked járót habzsolod? Tovább »

Ilyenkor már bedugulnak a fülek
eltömi a járatokat a sok vásárfia
s lelketlen kívánt „boldog ünnepeket”
hiába segítő kéz, ajándék
az elmulasztott vallomások
az ajtón kisirülve dideregnek
ott a tél Tovább »

Penget,
Dalol,
Nézem,
Karol, Tovább »

Weöres Sándor: A másnapos

Hol jártam este fény alatt, nagy fény alatt?
Hol láttam nyílni ablakot, nagy ablakot?
Egy férfi, vagy nő ott lakott – hol is lakott?
Hol láttam fényló ablakot, sötét falat? Tovább »