Szemek / Sunt ca un ochi de cal

Ló-szememen ellenző.
Kétoldalt a világ.
Ne kérdezd,
miféle fák és virágok voltak, Tovább »

kő és cement
és föld vagyok
én vagyok a szél Tovább »

Gizi egyszer kimosta a verseket. A kádba állította őket, kisikálta a körmóket, belenézett a fülükbe, letörülte a csipájukat, semmijük sem maradt szárazon. Aztán kifésülte a hajukat, tiszta inget adott rájuk, szoknyácskát, nadrágocskát, tükörfényes cipőt. Szép sorban maga elé állította őket, csak úgy csillogtak-villogtak. Tovább »

Hervay Gizella az Ifjúmunkásnál (1968–1971)

Egyik nap azzal nyitott be a titkárnő, hogy Hervay Gizella szeretne velem beszélni.
A tekintélyesre méretezett íróasztal mögött, szinte-szinte elveszve, cigarettára gyújtva töprengtem: mit akarhat tőlem a verseiből már ismert Költőnő? Hamarosan elmondta: szeretne hozzánk kerülni. Állandó alkalmazottként. Tovább »

Az utóbbi időben szerte a világon a legfontosabb hírek, tudósítások között szerepelnek azok, amelyek szexuális zaklatásokról számolnak be. Ennek egyszerre oka és következménye, hogy egyre több esetre derül fény. Tovább »

Damjanich János (1804–1849), a negyvennyolcas forradalom és szabadságharc – szerb származású – kiemelkedő egyénisége, a 13 aradi vértanú egyike 1849. február 24-én csapatai élén Szolnoknál megakadályozta az osztrákok átkelését a Tiszántúlra. A II. hadtest parancsnokaként március 5-én fényes diadalt aratott, ezzel lehetővé tette a tavaszi hadjárat sikeres kibontakozását. Tovább »

Milyen kár.
hogy megtestesüléskor
csak szavakat adtál nekünk,
Uram! Tovább »

A lábak! lábak!… Micsoda szerep jutott ezeknek az emberiség történetében!… Győzedelmes és vert csatákat egyaránt a lábak csináltak, s mondhatom Önöknek – kegyes olvasók –, hogy a lábak többet szerepeltek a históriában, mint példának okáért – a koponyák!… Tovább »

Átszivárognak,
mint vér a kötés alól,
az emlékeim…

Katorga

A deportáltak tábora közel volt a bányához és mintegy két óra járásnyira a várostól. Ide már szánokon érkeztek a fogoly magyarok és a kormányzó jóvoltából birkabőr subákban, halinacsizmásan, báránykucsmásan. A fogolytábor parancsnoka, egy kis köpcös őrnagy meg külön levelet kapott a kormányzótól, amelyben az meghagyta neki, hogy emberségesen bánjék a magyar hadifoglyokkal. Tovább »

Gyermekkoromban hallottam ugyan Isten létezéséről, de csupa ingatag, mesés vagy egzaltált forrásból, amely nem győzött meg. Általában boldog voltam, későbbi létemhez képest mindenképpen az, ugyanakkor úgy hittem, hogy Isten nincs, de ezt nem mondjuk meg anyai nagyapámnak, Apónak, aki vidéki református lelkész. Tovább »

(Ádám Gyula betlehemes fotóalbumának margójára)

Bevallom, nem írnék erről, ha nem hívták volna fel rá a figyelmem. Pedig aktuális, most az egész keresztény vagy keresztyén világ ezzel foglalkozik, erre emlékezik. Ádám Gyula képein keresztül érintett meg az esemény.
Hagyományőrzés, vidéki misztériumjáték, népi szokásrendszer tartozéka – mind olyan címkék jelentek meg bennem, amik eddig közömbösen hagytak. Tovább »

Gyors felhők, és lassú kis napok,
ólmos ég, angyali kék fagyok. Tovább »

Egyszer csak megmoccan benned,
hordani kezded, mint magzatot
szíved alatt, a halálod. Tovább »

Ha semmim volna csak, azt is elosztanám.
Kalapot emelnék ismerősnek, s másnak.
Kitépném a szívem, s a világba dobnám.
Legyen akinek nincs, több is, ráadásnak.

Ébredj, román – hallhattuk számtalanszor a román nemzeti himnuszt ezekben a napokban, amikor a minimum kétfelé szakadt ország az egységét ünnepelte. De hát azt már megszokhattuk, hogy Romániában a szavak és a valóság közötti összhang mintha inkább a hiányával tüntetne.
Meg aztán ez egy kicsit amolyan előgyakorlat is volt az egyesülés jövő évi, századik évfordulója alkalmából, amikor feltehetően a román slágerlistát éppen az Ébredj, román vezeti majd (bár a román nemzeti dal addigra akár meg is változhat, hiszen három-négy évtizednél többet alig ért még meg román himnusz). Tovább »

Kutyából lesz kocsonya
Esőből meg pocsolya
Bodza anyó mosolya
Nincsen rajta rokolya. Tovább »

Szeretjük, mikor minket kritizálnak. Ha az újságírót szidják, komoly baj van, s azt jelenti, hogy elevenre tapintottunk. De másért is szeretjük. Közéletben szereplő mai urak egy-egy ilyen lapkritika alkalmával rendesen szíveskednek magukról szellemi szegénységi bizonyítványt adni. Az ilyen bizonyítvány pedig nagyon kedves és hasznos nekünk, dacára, hogy bélyegtelen. Tovább »

valaki jár a szívem táján
ólálkodik és nyelvet ölt
Belzebub telepes fia
úgy tesz mint aki örökölt Tovább »