A csillagász
belehajol távcsövébe,
így néz bele a mindenségbe,
majd összerezzen.
Jegyzetel egy új üstököst,
mit felfedezett végre szeme.
Ne mondjuk el,
így nyugdíj előtt,
hogy a szemöldöke lógott bele!

Forrás: szerző FB-oldala

Bal karja volt szabad, úgyhogy miközben a szférák zenéjét hallgatta, annak forgatta meg az ujjait a levegőben.
Nézte, bámulta, úgy tűnt neki, megismétlődik a Teremtés.
„Mintha csak Ő lennék.”
Volt a mondatában pillanatnyi eufória, ám megzavarta különös hangulatát egy részlet.
„Melyik ujja is? – Michelangelo festményére gondolt, de csak képzeletben látta, elhalványulva -, talán nem a bal keze ujját nyújtja, nem lenne szerencsés.”
Aztán meg arra gondolt, hogy miért nem mindkettővel teremt, így olyan, mintha félkarú volna. Lenne. El is rontotta vasárnapi örömét a félkarúság:
„Levágták? Vagy úgy született? Félkarú Teremtő?!”

Forrás: Fehér Illés blogja

Visky Árpád halálára

Tört csillag szemem sugarában
Emlék-magad – Visky Árpád.
Kínom a lelkifurdalás;
Irgalmatlan egyedül hagytalak. Tovább »

Stefan George: KÁNIKULA

Az erkély már hallgat árván,
zeng a kertből édes ének,
pompázó platánok árnyán
szépelegnek büszke szépek,
drága, pípes öltönyökbe
a lovagjukkal karöltve
tétováznak s bájjal intnek
híveiknek.

Tovább »

Az emberi szív szomorú,
de néha felszárnyal magasra,
semmi sem nyújtózhat utána,
nem éri el a semmi sodra. Tovább »

FARCÁDI SÁNDOR*: BÁLÁM SZAMARA

Ha elmém csendes tompaságát
Feloldja néhanap a mennyég:
Olyan bolond dolgokat érzek,
Mintha Bálám táltos szamara lennék. Tovább »

üres holdfényes utca
a világ önmagával van elfoglalva
táncolok
ezen az üres holdfényes utcán és
boldogan mosolygok

Kései válasz Killár Kovács Katalinnak
(A Múzsa 399. számában, éppen 23 éve, ’99. június 26-án
megjelent „A B oldalra” verse lelassult replikájaként)

Rég nem jártál ebben a Városban.
Nékem szülő-, neked befogadó.
Alig hallható hangod átrobban, Tovább »

Most, hogy megszereztem végre a jogsit, hadd meséljek.
Az ember beiratkozik, és elkezd előbb elméletre, aztán gyakorlatra járni. Az elmélet hagyján, némi ellentmondásaival együtt elviselhető, a gyakorlat azonban – legalábbis az én esetemben – három részre osztható. Tovább »

A zene és a természet fiatalító, vidámító erejével feltöltekezve zártuk az idei fesztivált, amely július 9–17. között valóban a régizene fővárosává tette Csíkszeredát. A közönség számára talán kevésbé érzékelhető, de a fesztivál ideje alatt egy intenzív tanulási és próbafolyamat zajlik napközben a háttérben, közös próbákkal, fellépésekkel, ettől olyan különleges ez az esemény, amely így a találkozások, az eszmecserék, a kölcsönös tanulás kiváló terepe. Idén is örömmel nyugtáztuk, hogy töretlen a régizene iránti érdeklődés, a közönség nagyon értékelte a műsorkínálatot, telt házzal tisztelve meg a helyi és nemzetközi művészeket, valamint a szervező csapatot. Tovább »

CZIFRABESZÉDŰ PANASZOS

A büntetőbíróság előtt egy hatalmas szál tanyai magyar állott vádlottként. Az volt a bűne, hogy egy furkóval alaposan helybenhagyta a szomszédját. A vádlott a cselekmény elkövetése ellen nem is igen védekezett, hanem azt mondta, hogy azért kellett elnáspángolnia a szomszédot, mert az túlságosan sokat legyeskedett a felesége körül.
Kihallgatták a panaszost is természetesen, aki a kérdésekre tagadta, hogy legyeskedett volna az asszonynyal, és azt mondta: Tovább »

Thomas Mann: ÉNEK A KISGYEREKRŐL (Részlet)

Hogy költő-e a nevem? Vagy volt-e? A francia földön
nem kapnám e cimet. Mert rengeteg ott a különbség
rímfaragó s a szegény, gyalogos, prózában iró közt.
Az csakugyan költő, de a másik aféle stiliszta,
vagy csak író, ámbár a becsét sohasem kicsinyítik. Tovább »

A zongorán lila nyári orgona,
azúrkék égen egy felhő sem lebeg,
Chopin mélabút zsongít a zongora,
rezgőnyáron egyetlen levél rezeg. Tovább »

000

(képzavar – a Vallomások a belső pokolból c. útinaplóból)

álmomban szétszóródom
erdő között a ködben
együtt játszunk – egyre azt képzelem
a meztelenre vetkőzött fák alatt nappal és éjjel
amikor félek egyre csak kérdezem
azért szeretjük még egymást
ugye Tovább »

A kiadványban szereplő szerzők és műveik:

AMBRUS JÓZSEF Steril övezet
AMBRUS JÓZSEF zuhanórepülésben
BACSÁK CSABA Az élet pódiuma
BACSÁK CSABA „Jó kutya”
BALAJTI LÉNA Egy kacsalábonforgóvárat…
BARANYI IMRE Ma is
BÁNFI VERONIKA Púder
BERNHARDT NOÉMI Márciusi fények
BODOR RAJMUND Harminc ezüst
BODOR RAJMUND Danse macabre
B. TOMOS HAJNAL Tét, ellentét
B. TOMOS HAJNAL Anyafohász Tovább »

CSODÁLATOSSÁGOK KÖNYVE

Az olvasmányos, lenyúgöző gyűjtemény 1948-ban jelent meg a Révai kiadásában, s ma újra korlátlanul élvezhető – – a MEK jóvoltából. A könyv élén Thomas Mann baráti előszava olvasható, aki így értékelte a munkát: „ezek az új mesék valóban bámulatra méltók… Ódon kínai történetek stílusára emlékeztető próza, melyet civilizált egyszerűségében, valóban maga Lao-Tse, a „Vén gyermek” írhatott volna, akiről az egyik történet szól és akivel, mint az istennövendékek tanítójával ezt mondatja Balázs:

A gyermek teste ifjú, de a nemzedék
Szelleme régi benne és öreg.

„A nemzedék Szelleme régi benne és öreg.” Íme, ez Kína! És a magyar költő meséi bensőséges és gyengéd ismerői ama öreg, okos és gyermeteg emberiesség szellemének. De amit különösképpen meg kell bennük csodálnom, az a szerencsés, invenciózus találékonyság és a metafizikai mélység. Legfurcsább excentrikusságuk is – győződjenek meg róla – a legszellemesebb, legmeglepőbb és legszívderítőbb novellisztikus fordulatban jelenik meg…” Tovább »

Mint kagyló
a szivárványos gyöngyöt,
gyűjtöm cseppenként versem-
nem máz, ünnepi smink
mit néha rámfest a véletlen,
hanem kincs,
bensőm csilló ásványa
s önbilincs.