Minden reggel,
mikor még alszik az utca,
két madár száll ablakom alá:
pletykálnak, vitatkoznak,
vagy csak hevesen udvarolnak –
nem tudják, hogy engem
madárul tanítanak.

Tovább »

…s mégis hiszem, hogy szörnyű zokogás kél
az emberekben s megrenget sírokat.
És szólítják és felkeltik a holtakat,
a legyilkoltakat…

És tenyerükben hamvak rothadása,
és kiáltoznak az égre meredve.
De hiába a bánat zokogása,
a könny keserve. Tovább »

Idős ember gyakran gondol ilyesmire hajnali háromkor, meg kora reggel kávé előtt. Fiatal is eljátszadozik a gondolattal, de ő napközben és alkalmilag, mert éppen átverik, elhagyják, csalódik másban, magában, vagy csak bölcs, és mélyen átérzi a létezést. Persze, ha valóban bölcs öreg vagy fiatal, akkor biztosan leéli, ami neki adatott. Szókratész sose ölte volna meg magát, ha nem ítélik halálra. Tovább »

Beszterce felújított főterén, immár lassan egy évtizede, ott áll egy bronzból megalkotott fotográfus, kezében a csodálatos masinájával. A turisták közül, akik mobiltelefonjaikkal ott fényképezkednek mellette, körülötte, csak nagyon kevesen tudják, hogy a szobrász egykor élő alkotót mintázott meg. A tizenkilencedik század közepén született és mesterséget Bécsben tanult Alexandru Roşu ugyanis még a huszadik századik első felében is ebben a városban működtette műtermét, de gyakran kijárt az utcákra-terekre, a portrék mellett olyan szociófotókat készítve, amelyek ma már a megyei múzeumban a város oly gazdag és változatos múltjának  igen értékes dokumentumai. Tovább »

Jó estét nyár, jó estét sejtelem * Fotó Hajdú Mónika

Megígértem a fűnek, hogy lenyírom, a fának, hogy megmetszem. Így most fűnek-fának tartozom. jd

FARAGÓ PROFESSZOR ÚR ESETE A GICCSEL

Első felvonás. Színhely: Budapest, illetve Buda, a Mátyás-templom mellett sorakozó sátrak egyike. A professzor úr megdöbbenve „fedezi fel“, hogy ott korondi giccset kínálnak: dukkóval festett és egy kis langyos vízzel feláztatható pirosvirágos edényeket, a népművészeti giccs égbekiáltó példányait.
A boltvezető nem korondi, csak kereskedik. Miért árulja ezeket a giccseket? A vásárlók igényeihez igazodik, válaszolja szemtelenül. Tovább »

A Nemzeti Összetartozás Napján, 2022. június 4- én Torockón a Kormorán együttessel lépett fel Vadkerti Imre énekes, zenész, előadóművész, aki 2013-ban a Harmónia, 2016-ban a Pro Traditione, 2016-ban Harmónia, 2017-ben Külhoni Magyarságért díjakban részesült. Következett Nagyenyeden a 400 éves Bethlen Gábor Kollégium ünnepségén a koncert a Kormoránnal, majd a saját Akusztikus Quartet együttesével lépett fel Alsólemhényben, Bölönben és Árkoson. Az utolsó koncert után beszélgettem el vele. Tovább »

Nézem az elmenő nyarat
nyitott ablakok szemszögéből,

hajnaltájt ellibben itt
valami friss levegő,
vissza nem tekint, úgy megy el, Tovább »

Bizonyos hullámhosszon
ünnepek ide vagy oda,
mindenki hallható.
Bizonyos áthallásokban
tetten érhetõ
Isten, ember, állat.
Csak az a kérdés,
ki meddig, mennyire
hordozza magában
a receptorokat.

Forrás: szerző FB-oldala

A férfi megérkezik.
A nő széken ül, ölében gyűrődő ruhájának redőit simogatja.
A kupolateremben erősödik a dobogás. Félhomály van.
Megdermed a cukorszirup. Mi lesz most? Tovább »

Falun az fut, aki lopott valamit. Vagy aki éppen kési le a buszt, vagy kergeti a medve. Épeszű felnőtt ember, aki se nem lopott, se nem kési le a buszt, se nem kergeti a medve, falun nem fut. Nincs amiért. Kivéve, ha futó az illető, és vidéken lakik.
Szokatlan látvány, pedig egyre inkább közkedvelt mozgásforma, főleg annak, aki egész nap az irodában dolgozik, széken ül, képernyő előtt. No, de aki egész nap kaszál, takar, szánt, vet, rendezi az állatokat, annak eszébe sem jut, hogy csak úgy fusson, s gondolom, az sem jut eszébe, hogy más ilyesmire vetemedhet ‒ mármint arra, hogy kilométereken át fusson azért, hogy aztán egyszer csak megforduljon, s hazainduljon. Még csak nem is azért fut, hogy elérjen valahova, hogy A-ból eljusson B-be, hanem elindul, tesz egy kört, s ugyanott van, ahonnan indult. S nem is azért, mert bajnokságra készül, vagy az olimpiára. Csupán azért indul el, hogy fusson. Közben pedig óhatatlanul találkozik falustársaival, akik a mezőről jönnek. Ülnek a traktor vontatta remorka tetején, a szúrós ‒ de igencsak jó illatú ‒ szénában, s arra gondolnak, hogy bezzeg, ha te is egész nap kint takartál volna a kaszálón, nem lenne kedved futkorászni. Azt, hogy erre gondolnak, egyrészt a rosszalló tekintetekből lehet kikövetkeztetni, másrészt a bátrabbak ki is mondják hangosan.
Én is futok, én is falusi vagyok, úgyhogy jól ismerem az összes tekintetet, amit egy falun futó kaphat. Én általában jól megmosolygom ezeket a reakciókat, s futok tovább. Sokszor kérdezték meg, hogy ugyan biza, fogyókúrázok, hát minek kell futni? Egy öreg bácsi, aki látta, hogy már el vagyok fáradva, huncutul mosolyogva csak annyit kérdezett: menyen-e, na? A legviccesebb az volt, amikor egyszer szekérről szólt le egy ipse, hogy „Ejsze sportolsz?”. Erre, őszintén, nem tudtam, mit mondjak, mert kivörösödött fejjel, izzadtan, hangosan szuszogva még az a szarkasztikus válasz is kevésnek tűnt, hogy „Nem, kötök”. Tovább »

000

Kész. Óhatatlanul író lettem. Hogy ki mit gondol erről, nem számít. A tények igazolnak. Ha csak végignézem, mennyit irkáltam eddig össze… fent van a neten. S ami még nincs! Igaz, sokat foglalkozom magammal, de másokkal legalább ennyit, ha nem többet. És többet. Persze vastagon benne vagyok én is, mert magamon kívül még nem sikerült írnom, de nem is kívánok. Benne akarok lenni, és benne is vagyok mindig, az egészben. Tovább »

HADNAGY JÓZSEF: szökés

nem az éhezés
negyven történelmi napot
is kibír a gyomor
sem a hideg fűtőtest
egy belső óra ketyegett
elvégeztetett Tovább »

MIT LÁTNI A VONAT ABLAKÁBÓL?

Ezer és egy villanó kép

A pályaudvar környéke néhány száz lépésnyire olyan, mint London és Kutyabagos, Nápoly és Soroksár együtt. Füst és köd, gépkocsitábor, remek disznóbőr bőröndök, s a járdaszélen egy öreg, bugyros parasztbanya, aki fájós lábát kuruzsolja. Fagylalt- és cukorka-árus rikoltoz, sárga ruhás, fekete hajú lány pergő olaszsággal áradoz édes anyanyelvén, s a környéki sváb lányok méltósággal riszálják habfehér, keményre vasalt szoknyáikat.
Benn, a vasúti kocsiban, pólyásbaba boldog várakozással fekszik a pamlagon, mintha már előre tudná, micsoda édes ringatódzás kezdődik itt a számára. A felnőttek kevésbé nyugodtak. Néger és amerikai, perzsa és magyar egyformán nyugtalanul jár-kel a vonat indulásáig. Nemzetközi kocsi. Még valahol Konstantinápolyból, vagy Szófiából indították el, s megy, megy, talán az Északi Sarkig. Az emberek arca komoly, zárt. Aki ma messzire utazik, az mind életbevágóan fontos családi, vagy életbevágóan fontos üzleti, vagy életbevágóan fontos egészségi okból ül vonatra. Mihelyt azonban a vonat elindult, a kíváncsiság, a gyermekes érdeklődés mindenkin úrrá lesz, s az a boldogabb, aki a vonat ablakánál kapott helyet, hátha az elröppenő élet szépségéből megnyílik valami a számára. Tovább »

Ablak mellett bóbiskolva
megy a vonat, fut a vonat
mintha végtelen film volna,
megy a vonat, fut a vonat
Tovább »

avagy Azoknak, akik azt kérdezik: “Miért is fontos Ukrajna? “
(lásd az ujhet.com közleményét)

Vadmalac valami különöset látott: egy fiatal pár a vízben, testük összefonódva, még az ajkaik is. Nehezen tudja megfejteni a vizes rébuszt, kérdi hát a komáját:
”Ezek most úsznak vagy csókolóznak?”
”Nem tudtad? – kérdi tőle a komája – a csók napja van.”
Azért Vadmalac sem hagyja magát:
”Hát itt se nap, és a csóknak is a lényegét elvesztették”, mondja. Még megtoldja egy viccesnek tűnő saját fabrikációval: “Hidrobic.”
Ám komája, a jól informált, még neveli kicsit:
“Ez semmi. Létezik olyan, hogy asztroszerelem!”

Forrás: Lenolaj.hu

Most, hogy úgy adódott,
megírtam néhány halálközeli verset,
de élek még, s már meg is bántam, miért
nem találtam módot
papírra vetni valami vidámat, nyerset,
vagy azt, amit e világban látok,
hogy elébe állhassak a Fönnvalónak,
ha egyáltalán reátalálok,
mert íme, most is,
azon tűnődöm, milyen színű az Isten,
nehogy véletlenül
valaki mással összetévesszem, Tovább »

A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes éves naptárának talán leglátványosabb eseménye az Ezer Székely Leány Napja. Az első találkozót 1931. július 7-én szervezték Csíksomlyón azzal a szándékkal, hogy a népi hagyományok felelevenítésével a közösségi identitást erősítsék. Ezt a nemes szándékot tükrözi a találkozó jelmondata is: „Hitében erős, erkölcsében tiszta, és önazonosságában szilárd ifjúságot akarunk”. A rendezvény beilleszkedik az impériumváltás utáni útkeresés és helykeresés, illetve a gyorsuló polgárosodás közepette megerősödő, a népi kultúra – mint identitáshordozó elem – iránti érdeklődés folyamatába. Tovább »

meggyet eszel, vére szádon,
hol az ecset, hol a vászon?
előre dőlsz, nézem orcád:
– láthatatlan hajókorlát –
magot köpnéd kicsit messzebb,
melled látom, ez a legszebb…

Forrás: a hetedik