1. Ady András: Tán csak akkor bánt így valamit Tán csak akkor bánt így valamit, mikor letétért éhezett egy 1300-as reményében, mikor minden második hétvégén kocsival jutott a strandra, s micsoda non plus ultra: vissza is azzal jött!

1. Cseke Gábor: Magazin lapján hirdetés Magazin lapján hirdetés: „a kávézaccot ne dobja el – jósolni lehet belőle, de ha nem hisz a jövendölésben, a kiskertjében használja fel, savas lesz tőle a virága földje, szebb lesz a virág színe és zöldje”

1. Ady András: Ez az eső valami csoda… Ez az eső valami csoda…a csodát az! Inkább érződik rajta, hogy valamikor halak kommunikáltak vizével, felhők csavarták tőle szárazra magukat,

1. Cseke Gábor: Nagy elvi dumák idején Nagy elvi dumák idején egy délelőtt mikor agyunkat mosták eszmék langyos vizével hű csinovnyikok kávé is járt a szertartáshoz: forró, fanyar, fűszeres

1. Cseke Gábor: Amikor elfogyott a gyufám amikor elfogyott a gyufám egyszer régen és azt hittem kávé nélkül már nem is ember az ember beugrott az ötlet: de hiszen hidegen is megfő a kávé

1. Ady András: Nagyon kérlek, hagyd a csuklást… Nagyon kérlek hagyd a csuklást, vigyázz a botlásra, jesszus…nehogy prüszkölj! Haláli nektárt viszel, feketét, grafitszürke pohárban. Képzeld csak: a koffein is lehet hűtővíz,

1. Ady András: Voltak idők, igen ám… Voltak idők, igen ám, mikor fiatalabb volt, de annyira az, hogy szinte csak szopizni akart: egyre-megy, emlőnek nézte a felhőt, a hegyet, s annak a patakban át-átkoppanó követ.

1. Cseke Gábor: Az állomások és az áldomások… Az állomások és az áldomások elválaszthatatlan jó barátok minden jó vagy rossz, ott esik meg, életünket a férgek ott eszik meg…

Akkor iszik kávét az ember, amikor éppen nem tehet mást. Ez maga a függőség (vö. pótcselekvés). Szerencsére, nem kell más hozzá, mint jó kávé. És némi kávészünetnyi idő… (Cseke Gábor) Mi mindenre jó egy kávészünet? Hát kortyok tikk-takkja közben, mialatt a zacc a homokóra egyik bubijából átszivárog a másikba, minden megtörténhet: ami máskor sosem. Ez […]

Napoleon szarkofágja az Invalidusoknál, 2009, Párizs

még él az a költőnő aki oly szépen írt arról amikor a földgyalu kerekei alá kerülnek az utolsó versek is még mindig valós a kérdése hogy ki rettenne vissza az egyetlen lehetséges út megtételétől ilyen esetben még mindig így van minden csak kissé modernebb: a buldózerek nappal dolgoznak éjjel olajos hasuk a csillagoknak

annyira érdemes visszavonulni hogy már ez is gyanús miért ez az óhaj honnan a vágy hogy a külvilágból önmagadba önmagadból is saját sejtjeid közé s ha nem elég mert nem elég akkor atomjaid emlékezetébe gének memóriájába valahova egy másik ember életébe anyád múltjába a nagyanyádéba és így tovább míg a tömbházak házakká a házak vályog […]

ezt képtelenség lenne összegyűjteni ezt a huszonöt évet mert nem vállalkozna rá a legellenállóbb föld-anyag a legkonokabb és hivatáshűbb agyag hogy korsóvá legyen érte egyé amelybe ezeket az éveket történelemborként bele lehetne önteni tömni gyömöszölni mert ezeknek nincsen leve ezek már csak seprőt alkottak amikor idejük volt amikor történtek ez az idő súlytalan és zamat […]

csak egyszer pislognál hogy igen hogy észrevettél mint kandidátust csak egyetlenegyszer s csakis ha kegyesen engedsz kérésnek nagynéha intsél már hogy a többiek ott vannak nem várják el még hogy menjek de tudják máris-odatartozásom értik azt és természetesnek veszik az itteni a lefutnivaló köröket mígnem odafenn megpihenek ők megpihentetnek csak olykor emeld pillanatra fel s […]

vannak reggelek amikor újként ébredek kicseréltként élek egész nap alig lelek magamra vagy csak nyomokban estére és csak egy újabb reggel hagy bennem ismerős egy nappal azelőtti emlékeket… ma már nem kutatom a jelenség okát annyiszor fordult már elő tudom: mint minden este kiröppenek magamból s a rövid idő nagy távok miatt olykor nem találva […]

tudom a klasszikus felfogás szerint csak azért vagyok hibás amit nem tettem meg amit elszalasztottam és amennyiben ez az alap úgy én vagyok tán a legbűnösebb ember a világon a lehetőségeim és megvalósításaim között jobb napokban valahol a nullán állok és többet tartózkodom a negatív mint a pozitív tartományban…egy valami azonban felment: mert például nem […]

azt hiszem hogy Bogi megrémül attól is hogy amikor sír akkor sír azaz hogy nedves-maszatos lesz az arca hogy szájszélre csordul a könnye s azt hiszem ilyenkor csak az vigasztalja hogy a könny sós a sót meg imádja… sejtem hogy előbb-utóbb meg kell magyarázzam neki hogy mindenkiben lakik egy tenger vagy egy folyam de patak-erecske […]

esnek az almák a kertben tompa elmozdulásuk az ágról maga az időmérés s a fűbe puffanás után nyugodtan levehetek egy-egy percet a nyakamba akasztott életkarikáról … nem is ez az érdekes hanem az érzés a válasz nélküli kérdés-tudat hogy ami télen is ott fenn marad az vajon mennyit szimbolizál mert bizony ránézésre is nagyon kevés

reggelente persze csak hétvégén mert akkor akad némi csend a metábbik gondolkodásra szóval reggelente az az érzésem csak úgy oda vagyok ültetve valami ősszakadék fölé egy borzalmasan elkoptatott turista-hídra amit alig tart valami a semmi fölött és teljesen tőlem függ hogy a jobboldali avagy ellenkező part felé kezdek kúszni rajta de mivel mindenféle kényszer a […]