Éppen lefektették az útra, amikor arra jött egy mezítlábas ember. Kérdezte, mi a kapu sorsa. Eladtuk, mondták a férfiak. Kinek, kérdezte a mezítlábas. Görgényoroszi román ember viszi, azt mondta, főzdéje van, nem is hitte volna, hogy Mikházán találja meg a száraz faanyagot, jó tüze lesz az üst alatt. De hiszen ez a plébános úr, nézték […]

Széken írt novellám részlete, a győri Műhely folyóirat hozza. élénk a tűz tánca, a láng virtusa, járja a meszelt falon, mert tapasztott falon szeret táncolni az árnyék, pattog a parázs, messze szökik a szikra, csak vendég ne jöjjön, mondja egyikük, éppen Kozma bácsi, ha a szikra messze pattan, jön a vindic*, vagy ha csereg a […]

Hogy lett egy akármilyen hétfőből, hétköznapból ünnep? Úgy, hogy váratlanul betoppant mikházi otthonomba a csíkzsögödi író, publicista, műfordító Székedi Ferenc. Elhozta legutóbbi vaskos könyvét. Sohase jobb, se rosszabb napot ne adjon az Isten. Köszönöm, Feri! (Forrás: szerző FB-oldala)

Forrás: szerző FB-oldala

Valahol itt kell lennie, mondogatja emberünk, eltévedt ember keresgél így a sűrűben, maga előtt hajtogat félre vékony füzeket, vesszőért járó kosárkötő ember keresi így elveszített szerszámát, itt van, mondja emberünk, amikor megpillantja a jelentkező, gyéren nőtt nádszálakat, nincs nyom, se törés, ki tudja, mikor jár valaki is errefelé, a vízpart mentén kanyarog az ösvény,

Lesz kicsi hóharmat, fehéren csillogó lepedő, éppen csak megmutatja, merre járnak az őzek, szarvasok, merre járnak a kóbor kutyák, a senkik, a gazdátlanok, megmutatja, merre járnak a nyulak, a varjak, a hollók, de inkább a hollók, mert a fekete madarak repülve élesebb árnyékot vetnek a nagy fehér hóharmatra, a varjak fagyos avar alatt piszkálnak csőrükkel, […]

A kérdés naponta ismétlődik, feltéve, ha Bara bácsi, az éjjeliőr még esti takarodó előtt ott van a tűzoltóház előtt, kérdezzük, Bara bácsi, mi a fenéért mind gereblyélsz, mit mondhatna, azt amit mindig: azért gereblyézik, mert Bara bácsi hajdan a moravicai határvadászoknál teljesített sorkatonai szolgálatot, azért gereblyézik, nyári időben Bara bácsinak ezt naponta el kell mondania, […]

A völgyben most váltunk őszire, de hát hol nem, a bátyám is most vált őszire, könnyű neki, mert van blézere, holott nem is tudja, mi az a blézer, akárhogy is nézem, márkás rongy, ritka divatcikk, ha jól emlékszem, kampányban valamelyik menő politikus ilyesmiben prezentál, nem is bírom elhallgatni, mert megnézem a címkét, Angelo Litrico, még […]

Hűvös a tó partja, noha július, lehet elillan a nyár, megy, ahogy jön, sunyin, a horgász felkel hajnalokon, megissza a kávét, öt cigaretta, szól, elmentem, az jó, mondja az asszony és befelé fordul, nagyszájú horgász megrázza magát, pontosabban kirázza magából a reggeli nikotint, meglehetősen tömény, kérdezi, kint van-e a román, hogy kicsoda, inkább mondom, mint […]

Függönyt vásárolnánk, szépet, mutatóst, utcáról nézve az látszik leginkább, nem selymet, selymest se, mert az mű, egészen biztosan kínai, miközben a mi házunk székely ház, legalábbis székelynek gondolnám, bársonyról ne halljak, bársonyosról se, mert annak oka van, hogy bársonyról vagy bársonyosról ne halljak, tudod mit mondom az asszonynak, mint aki tisztában van függönyök dolgában,

Előbb rókák jönnek a hegy felől, de lehet, mindig ugyanaz, de milyen is a jó tanács, felszólíttatja a völgyieket, szárnyasaira mindenki vigyázzon, ilyen a túlélés ösztöne, szavat a hirdető a hegyoldali haranglábnál kiabál nem tudom, miért, egyik kezét a fülére helyezi, s lám, van, aki hurokkal száll szembe a rókával, mert aggasztóan sokszor jön, nyulánkozik, […]

Ki nem állhatom, ha eső veri a házam oldalát, tudom, ezzel így vannak Önök is, nem is kellene ilyesmit mondanom, mert vérszemre kapnak a pléhesek, na látja, na látja, mi is így gondoljuk, mondják a pléhesek, nem is csatornások, csak pléhesek az én szememben, s mivel a pléhesek sem perfekt emberek, elszólják magukat, hogy Barótról […]

Addig nincs baj a völgyben, amíg nem kezd el nyomulni mindenféle kínai termék, elsősorban játékokra gondolok, mert játékból kezdődik minden, nekem például kóréból csinál nagyapám lapátos vízimalmot, hajtja az árokban szaladó hólé, forog, vagy ott van a szép tilinkó, fűzfából ha guvad, és erre a szomszéd megcsinálja eléggé ügyesen, valami könnyű fából, talán fenyőből,

Sok-sok széles karimájú fekete kalap, mintha úszna valamennyi a kerítés felső peremén, akár vízre dobott kalapok úsznának lefelé valami alig látható áramlásban, és nincs akadály, hogy valamelyik is hitvány gyökéren fennakadjon, elöl a korpusz, menet elején fekete kalapok felett a Megfeszített, elmulasztom megnézni, ki viszi, mert máskor tudjuk, ki viszi,

Kétségtelenül szép állat, akárki meglássa, apaállatok között legszebb lesz – dicsekednek vele az állatelvtársak, mert állatelvtársaknak nevezi a farm azokat az ordasokat, akik a megyétől jönnek le vérfagyasztóan csattogtatni a fogukat, a kis bikának egyszer csak neve lesz, jászolsoron Napóleonnak szólítják, van aki a Sztálin névvel próbálkozik, de gyorsan le van beszélve,

Ne nézzen fel, szól az állványon álló festő, nem nézek fel, mondom, csak azért ne nézzen fel, folytatja a festő, mert sose lehet tudni, festékcsepp spriccelhet a szemembe, jó, nem nézek fel, nehogy szemembe menjen a csepp, ismételem meg a festő leckéjét a munkával, ahogy hallom, szépen halad, szépen halad a festő, mert kitűnő szaki, […]

Kérem szépen, a völgyben mindenki megbolondul, nagy a koslatás, egyik adja a másiknak a kilincset, elmondhatom, a mi völgyünk a csend és nyugalom háborítatlan sarka, de ennek most vége, mindenki megbolondul, mert Magdi néni nem tud vigyázni a szájára, elfecsegi, látja Lacit hazajönni az orosz fogságból, Laci rongyos, borostás, tetves és büdös,

Sajnos szemünk előtt pusztul a hagyományos életmód, viszont teljesen megértem, hogy a Zengő-hegy fix pontját aVermessy-patak fölé költöztetik – a völgy fix pontja alatt a hely sajátos távközlési lehetőségét kell értenünk -, a közfigyelem ugyanis oda összpontosít, amikor indokolt esetben megszólal a tehénszarv, mert hiába adottak a fettételek, nehezen tudom elképzelni Laci hirdetőnket, hogy komputer […]

Aznap este ketten vagyunk kitéve az utcára, bár ketten lenni bakternek nem szokás a völgyben, fölöttébb indokolatlan nagyvonalúság két szál férfit kihelyezni sötét, sejtelmes éjszakába, amikor talpig-csontig férfiúból vagyis neszező sejtelmekkel, huhogó baglyokkal, szellemórásokkal, rejtőzködő zsivánnyal szembenézni kész példányokból alig marad otthon, mert németbe, mert spanyolba, meg istennyilába, nem tudom, hova, alig marad belőlünk,

Tudom, a völgyben sokan képzelődnek, miután híre kel, hogy a völgyben filmet forgatnak, csak az a baj, nincs értesülésünk, miről forgatnak, tulajdonképpen miről szól a történet, hogy kardozós-e vagy modern, de hát ilyenkor az ilyesmi másodlagos kérdés, először is a primér élmény vezet, hogy testközelben lássunk rendezőt, színészt, színésznőt főleg, egyszóval a stábot, és nem […]

Nem eladó, kérdezi tőlem egy festett szőke, mi nem eladó, kérdezem, a festett szőke mondja, hát a bot, és mutat botomra a festett szőke, mit mondjak, előbb kell nyelni egy nagyot, autentikus, mondja a festett szőke, kellene belőle egy szál nekem, akár lehet is kegyednek botja, mondom, ha már ilyen váratlan esemény ér utol, vagy […]

Néhány éve próbálkozunk, de nem tudjuk lebeszélni, ne mind nyomja az ásót lefelé, abba kellene hagynia, mert nem egy Villány holtbiztos, annyira hitvány, villánytalan ez a föld, hogy rossz ránézni, mi csak jót akarunk, de nincs kinek beszélni, és még sok érvünk lenne, hogy miért ne ültessen, végül abban maradunk, egyszer erre fogunk jönni még, […]

Jó is lesz, mondják, jó lesz, ha kivágják a Raffai úr égerfáját, mert minek oda Raffai úr nagy égerfája, ahol a folyó széles ívben megkerüli a legelőt, minek oda, nem kell, ki lehet vágni, mert megül rajta száz vagy ezer varjú, ha leszállt az est, de ha nem száll le, akkor is megül rajta száz […]