hevített minden perzselt a vágy életet adó boldogság volt

szivárvánnyá lett én mindörökké látom halott fényfiam (Sepsiszentgyörgy, 2020. december 28.)

„Ennél már semmi nem lehetse egyszerűbb, se szörnyebb:”(Pilinszky János ) vajon melyik szörnyűbbéletem vagy álmom

árván maradt a a biciklid üres a szoba minden a te hiányod panaszolja

„állsz tűnődve és hagyod, belepjenek, mint sűrű gyász, a foszló csillagok.” (Pilinszky János) csak a gyászom szüntelen behunyt szemmel is látlak angyalok vesznek körül a lelkem nagyon örül

a bánatnak is ezer fajtája van

„zokogva átöleltelek és szomjazón, ahogy csak szeretni merészelhetünk egy élőt és halottat!” (Pilinszky János ) álmomban mindig élő vagy ó gyönyörű gyermekem te vagy a legszebb álmom

„Gyere velem, én hívlak élni vérző szívvel is remélni.” (Dsida Jenő ) itt lenn a folyó kanyargó kékje s fenn „a béke puha kéke” épp mint égszínkék szemed

szendén szelíden ölembe vonlak óvlak halott Fényfiam (Sepsiszentgyörgy, 2020. október 8.)

Ami szép és megőrzésre méltó, az beépült a lelkembe. A többi úgyis kacat utánunk, régi megsárgult levelek, amelyek senkinek sem mondanak semmit… De mielőtt eltépem, még átlapozom őket, beleolvasgatok. Emlékezem. A legszebb, legőszintébb szerelemmel ajándékoztam meg a nagy Őt. Plátóian tiszta volt ez az érzés. Hisz önmagamnál is jobban szerettem. Azt hittem, örökké tart.

százszorszép varázs szemed kékje megcsillant azúrkék égen *

Ne haragudj. A rét deres volt, a havasok nagyon lilák, s az erdő óriás vörös folt, ne haragudj: nem volt virág (Áprily Lajos) Ne haragudj, – Tölgyesre jöttem a havasok nagyon lilák a lelkem óriás vörös folt haraggal de gondolok rád

A Sepsiszentgyörgyön élő Para Olga A Csillag és a Lant című, második verseskötetének bővített kiadása került fel a múlt hét végén a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) polcaira. A könyv elé írt soraiban a szerző megosztja velünk szándékait: „Hiszem, hogy verseimet olvasva majd könnyebben túljutnak a gyászon mindazok, akiknek még ez után kell megállniuk koporsók mellett; […]

Járom az utam vége felé járom a léptem kopog ködlő éjszakán ó mennyi zsákutca megannyi járom mert én itt születtem ez a hazám

Piri nagyon szomorú, mert egyik napról a másikra csak úgy eltűnik a tanító nénijük, akit mindannyian nagyon szerettek. Ő talán a legjobban, hiszen mint az osztály legjobb tanulója, kedveltje volt neki. Hiába irigykedtek rá ezért a barátnői, mert az már szent igaz, hogy a tanító nénik is azért kedvelik a jó tanulókat, mert láthatják munkájuk […]

„ az égi semmi habja elkap” (Pilinszky János ) vajon még vagyok vagy csak árny vagyok

összefoly a nap az éjjel senki nem választja széjjel este azt hiszi hogy még dél lelkében haldokol a dal

vizes a párnám veled ébredek s sírok sírok

„A pokol magam.” (Esterházy Péter ) gúzsba kötöz a kín lefogja mindkét kezem s néz ki szemem töredezett tükrén s nem lát színeket

Minden rosszban van valami jó, most a karanténban mama is visszakapta kis iskolás unokáját, ha a valóságban nem, de virtuálisan együtt lehettek akár egész nap, mert a szülők online oktatásban oktattak, és nagyon el voltak foglalva. Jó móka volt, mert az unoka kedvéért, most mindent fordítva kellett csinálni, a mama lett a kis nebuló, aki […]

„Halál elől meghalásba menekül, aki él” (Szilágyi Domokos ) menekülnék élet elől s nem tudok

„egy percre megfogom, ami örök” (Kosztolányi Dezső) Amióta az eszemet tudom, mindig imádtam az iskolát. Mint aki első perctől tudja, ez lesz az élettere, életének értelme, célja, vágya: tanítani. Ennél szebbet elképzelni sohasem tud. Ma már, a második gyermekkorba érve, tapasztalja, igen, az iskola az a hely, ahol jól érezte mindig magát, mint valami sejtelmes […]

„Ma megint hallottam Mezőm hívó hangját.” (Horváth István) halld harangod búját messzi idegenben hazahív szólít esd és vár

Mutass nekem egy épeszű embert, és én kigyógyítom belőle. (Carl Gustav Jung) Gépírója is van, de nem akármilyen! „Megleli a zsák a foltját!”,még gépírni is alig tud, no de ez még nem is elég, feszt járatja a pofáját, látszik, nem fél a főnökétől. De azért sem tudhat írni, mert úgy iramlik a főnök gondolata, s […]

Öcsikém „Neved mostantól örök életű” (Shakespeare) ó jaj sírversed is magad írtad Neved mostantól örök életű vésik fejfádra saját soraid Emléked innen nem vész soha már – én ha meghalok, végleg meghalok –