Idegen leszek ereimben,egy többé ki nem gombolt kabát,át nem fésült ezüst hajzuhatag,régi, elfelejtett, rőt ruhaszag,cifra cipő széttáncolt időben,kiengedett két copf az esőben.

ellobbannak nagy erők,és elhamvadnak szép színek,elporladnak az erdők,de te mégis úgy hiszel,

Huncut hétfő hetvenkedik.Kellemes kedd kerekedik.Szolid szerda szenderedik.Csönd csütörtök csavarodik.Pompás péntek pironkodik.Szárnyas szombat szabadkozik.Várt vasárnap vigadozik. Forrás: Gergely Tamás FB-oldala

A tavasz torkának szoruló télbenvirágzó japánkertről álmodom,többé már sosem lennék ébren,amíg veled csillaggá nem változom. Forrás: Lenolaj.hu

Szívdobbanásnyi az este árnya,talán eltévedt madárnak szárnya,most még a hallgatag Hold sem látszik,felhők felett csillagokkal játszik.

Fodrozódó külön káosz, Köt minket a közös pátosz,

mert mindig van valami fodrozódó unalom felhajtott szélén ami túllóg azt se uralom tehetetlenné tesz a kívül ami árad, ami onnan jön

Óvlak, védelek, szemed szemem, számmal szólsz, utamon velem jársz, telednek tétlen enyhe lettem, változást is már csak velem vársz,

elhajló alak sóhajtó terek tárt karjaid közt keresztülmegyek

Fenn az ég és lenn a tó, rajta vár a kis hajó, elméláz egy kormorán, átölelsz a nyár fokán.

Számot vetek, számolgatok, szép szívedben nyomot hagyok. Mennyi jót is cselekedtem, ki szeretett nagyon engem?

Mivel segíted az ihleted?, kérdezzük Káfé-barátainkat: költőket, prózaírókat, művészeket. Ha kávéval, mikor, mennyit iszol naponta? Hol: kávéházban, a számítógéped előtt, az Internetet bújva? Válaszaikat beérkezési sorrendben közöljük. Az új Káfé Főnixben, of course… A két egyszerű kérdés, amit kiküldtünk, kiküldünk, így hangzik: 1. Elődeink kávéházba jártak – ittak, beszélgettek, írtak. Közösséghez tartoztak. Hova jársz te, […]

Csizmák alatt ropog a hó, Mikulás készül nagy útra. Csilingel is a rézszánkó, kilenc jó rénszarvas húzza.

parányi téren át szép fényformás színeibe fürdet még hangtalan reggeli csodás égi ecsetvonás a nyugalom árad és parttalan

elhajolt alak sóhajtó terek tárt karjaid közt keresztülmegyek

Fodrozódó külön káosz, Köt minket a közös pátosz, Földi létünk elől futunk, Égi jelre elhalkulunk.

Mennyi balga dolgot elkövettünk, és úgy hittük, igazán szerettünk, pedig hazudtunk, hit nélkül éltünk, és önmagunkon túl sose néztünk.

Hol bolyong, tekereg elveszett jele? Helye üresen kong, mert eltűnt a VELE.

Gyors felhők, és lassú kis napok, ólmos ég, angyali kék fagyok.

1. A Lenolaj.hu szerkesztőjeként naponta olvasok kortárs műveket, nem csupán a mi irodalmi és kulturális műhelyünk szerzőitől, hanem társlapok, elsőként természetesen nagy kedvencem, a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap alkotóitól. Van átfedés, mi is jelentetünk meg a Káfé költőitől, íróitól, így a teljesség igénye nélkül: B. Tomos Hajnaltól, Cseke Gábortól, Cselényi Bélától, Gergely Tamástól, […]

elhajolt alak sóhajtó terek tárt karjaid közt keresztül megyek

Morzsák Még mit rebbentenek galambetető tenyérbe a lenyelhetetlen idő előtti órák?

Kedvformáló, könnyű lépted, nekem szóló, szép mosolyod, ha véget ér időtlenségem vajon el mikor és hol hagyom?

Első verseim 4 évesen mondtam magnóra, mert még nem ismertem a betűket. Mivel írói családból származom (édesapám Szuhay-Havas Ervin író és műfordító volt,

Mindegy, hogy komolyan vagy lazán, átlóg az ész a való falán.