Bencze Mihály: Itt vagyunk, a II. Erdélyi Ősök Napján, Bölönben Üdvözöljük Bíró András Zsoltot a főszervezőt, aki ennek a csodálatos összmagyarsági megnyilvánulásnak a megvalósítja. András évekkel ezelőtt meghívottam volt Brassóban, ahol az Áprily Lajos Főgimnáziumban bemutatta a torgai magyarokat, akiket ő fedezett fel ázsiai útja során. Remélem, hogy mikor Ázsiában jársz még a barcasági […]

    apró nyomasztóságok múlnak szépülnek zötyögött a nyár most is peregnek apró nyomasztóságok s van-e idő még a megszépülésükre   de tételezzük fel hogy megszépülnek unalmas öreg zoknihúzásaim mint vonatablakból a másodszorra látott madárijesztő   kimaradnak mint a nők a gyorsvonat apró megállói rohanunk nyaralni a kánikula kupolájában semmi sem kellemes minden várakozás mondanék […]

    Zilahi Nono (szöveg), Sipos Sándor (kép): Monokromatikus fényeim

  Lanyhán fordulnak a vaskerekek, kétség van a nehézfémben. Bizonytalanságom maradásra biztat, de vontat már otromba súlyával egy józan holnap. Kattog a kerék, szótagolja eperszínű szavaidat, illat árad odaveszett perceimből. Domboldalon fenyőerdők sűrű zöldje fut az égbe, kék boltívben ígéreted fátyolosan megremeg.

Üzenet törzse:Mostanában rosszul alszok. Este, vacsora után, filmnézés közben, egy kis pohár bor segítségével könnyen elalszom, de sokszor a film már véget ért mikor hirtelen felébredek és már nem is emlékszem, hogy mit is néztem. De nem zavar különösebben, az új modern filmeket úgyse kedvelem, a régi kedvenceket meg már többször láttam. Ekkor ugye kikapcsolom […]

  aktképigleni emlékekkel sejlik fel izgató lényed nimfák najádok nemtők vetülnek szivárvánnyá pezsgőztünk vízibiciklin s feküdtünk párhuzamban hepehupás román ágyamon   olyan jól esik hogy jelentkeztél csigavonalban a kagylóból facsavar gyanánt amely átüti feketére pingált meddő álmomat     Budapest, 2023. VIII. 13.

  Kérdez: Székely Ferenc   – Milyen volt a gyermekkorod, mit hoztál otthonról? – Amit az ember otthonról hoz, az általában meghatározó, egész életében végigkíséri. Az alapvető jellembeli minőséget, úgy érzem, döntően befolyásolják az otthon önkéntelenül ellesett, elsajátított vonások. A családunk nem volt tehetős, de annál gazdagabb igazságérzetben, szeretetben, embertársaink iránti tiszteletben, alázatban. Nyolcan voltunk […]

  Bandukolok hazafelé a hídon miközben félresült sorsomat szidom  és csak a beképzelt hold pufók képe néz le rám, meg az éj sötétje. Egész úton hazafelé azon gondolkodom ja, ezt a sort már lelőtték előttem, tudom, s rég elporladt anyám se szólongatom, különben mindenki csak nevetne, gondolom. Nem hittem volna, hogy valaha leírom azt, ami […]

  B. Tomos Hajnal rovata   A brassói magyar közösség és az RMDSZ helyi szervezete idén is megszervezi az államalapítás emlékünnepségét. Az augusztus 20-án sorra kerülő rendezvénysorozat  ünnepi misével kezdődik a katolikus Szent Péter és Pál plébániatemplomban, melyet ökuménikus kenyéráldás követ az Áprily Lajos Főgimnázium udvarán. 19 órai kezdettel ünnepi gálaműsor várja a nagyérdeműt a […]

  Őseink, elődeink szerették, megbecsülték és tisztelték a lovaikat. A lótartás nagy tapasztalatot és odaadást igénylő munka, hiszen a ló volt megélhetésük, közlekedésük és harcászatuk alapja, szinte egész életük a lótól függött. A magyarok IX-X. századi katonai sikereiket is nagymértékben a kiváló lovaiknak köszönhették. Nemcsak a bátor lovasoknak, hanem a fürge, edzett, erős, jó futó, […]

Elődeink kávéházba jártak – ittak, beszélgettek, írtak. Közösséghez tartoztak. Hova jársz te, melyik ”kávéházba”? Hol vagy igazán otthon? Átvette volna az Internet vagyis a Káfé és más online találkozóhely a kávéház szerepét? 2. Schiller rothadt almával, Ady borral segítette meg az ihletét. Méliusz kávézott. Hány cukorral iszod te a kávéd? Irina Pusztai fotógrafikája   Kérdéseinkre […]

Szöveg: Zilahi Nono Kép: Sipos Sándor Sipos Sándor farkaslaki származású, Montréalban élő és alkotó grafikus, festőművész 1957-ben született. A képzőművész így nyilatkozik munkásságáról: „Több mint 25 éve Montréalban élek, az anyanyelvem mellett elsajátítottam a francia és az angol nyelvet is, mivel Montréal kétnyelvű város. Mesteri szintű kurzusokat hallgattam a montréali Université du Québecen: szociológia, kortárs […]

  Versek, ars poetica   Folytatás elõzõ számainkból Az elsõ rész itt olvasható (kattincs!) A második rész A harmadik rész     B.M.: Külföldi világot sikerült-e megismerned, mely országokban jártál, milyen tapasztalataid voltak? BTH: Nem voltam és ‘89 után sem lettem az az igazán világjáró típus, mivel kezdetben anyagi nehézségek, majd egészségi gondok nehezítették a […]

Munkahelyek, Lendvay Éva   Folytatás elõzõ lapszámainkból: Az interjú elsõ része itt olvasható Az interjú második része itt olvasható     B.M.: A Nagyagybetűs életet hogyan kezdted meg, milyen munkahelyeid voltak, meg voltál-e elégedve ezekkel az állomásokkal? BTH: Előbb már felsoroltam munkahelyeimet. Talán csak az utolsóhoz fűznék némi kiegészítést. Bár az iskolába teljesen legális “transzferrel” […]

Kép: Sipos Sándor, szöveg: Zilahi Nono   Zilahi Nono az 1990 után született fiatal muvészgeneráció tagja. 2016-ban diplomázott szülővárosában, a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem, Képzőművészeti Karának Grafika Szakán. A fiatal grafikus erdélyi képviselője a neves New York-i Vision Art Media Szervezetnek, az európai “International Art Caravan” Szervezet romániai márkanagykövete,

  Gyermekkor, tanulmányok     (Az elsõ rész után folytatódik az interjú:)   Négy éves sem voltam, amikor beírattak az óvodába. Eleinte pár napig egy szomszédasszony vitt el a velem egykorú kislányával, aztán már egyedül mentem minden reggel, az Iroda (ma Mihail Eminescu) utcai óvodába, ahol két külön épületben ugyan, de együtt voltunk a román […]

PUSZTAI PÉTER Erdélyből Kanadába elszármazott képzőművész, az egykori bukaresti Ifjúmunkás grafikusa volt, 2023-ban meghalt Száz kiló kávé levét én ittam meg… Hogyan is történt? Jóval a történelmi változások előtti Romániában a nagyobbik húgom „társat váltott” és Temesvár mellé költözött egy Kornél nevű fiatalemberhez. Ez az ember büntetett előéletű volt ugyan, de később született két fiukat: […]

    Mosonyi Tamás: Mutatványos szobor / Spectacular sculpture (hegesztett acél, vegyes technika/welded steel, mixed technique, 67x56x36 cm)

  “Mintha megszabadultam volna valamiféle súlytól…”   Azt hiszem, Petrozsényi Nagy Pál neve nem ismeretlen a Kéfé főnix olvasói számára, ugyanis elbeszélései, novellái évek óta jelen vannak a weblap hasábjain, sőt terjedelmes önéletírása (Én, Petrozsényi Nagy Pál) itt került olvasóközelbe, mielőtt megjelent volna a MEK “polcán”. Előrehaladott kora ellenére szelleme friss, alkotói kedve nem hagyta […]

Pinocchio, ahogy sose láttuk. Életben. Molnár István Pinocchioja nem tudja, hogy életben van-e, nem tudja, hogy életben lenni mit jelent. Ezt gondolja: „Le kell írnunk mindent. Kiszámítani. Kalkulálni. Gondolkozni. Időnként sírni. Meghalni. Feltámadni. És így tovább. Ez eltart egy ideig.” (Megfigyelések) De ha leírunk mindent, attól emberré válunk-e?  Szabad-e meghalni egy fából faragott léleknek és […]

  Fából van minden. Nincsen Isten. Fából van minden. Kegyelem sincsen.   Molnár István fotója

Kinyitom a szemem és elvakít a világ. Minden érthetetlen. „Pinocchio!” kiált rám valaki. „Hát te élsz?!” Élek? „Élsz!” Élek, gondolom. „Élsz!” Élek. Úgy látszik. Csak tudnám, hogy az mit jelent. Talán azt, hogy nem értek semmit. Élek. „Pinocchio! Pinocchio! Élsz!”

Egy könyvnek soha sincs vége; a könyveknek nincs hosszúk, a könyvek szélesek. A lap, amint azt a formája is elárulja, csak egy ajtó a könyv mögöttes jelenlétéhez, vagy inkább egy másik ajtóhoz, amely egy újabb ajtóhoz vezet. Egy könyv befejezése azt jelenti, hogy kinyitjuk az utolsó ajtót, így sem ez az ajtó, sem azok, amelyeket […]

  Kész.Nem írok többé naplót! Vagy csak valamiket egészen röviden, tárgyilagosan, mondjuk, hogy “Ma A.B.-nek kölcsön adtam száz lejt”, vagy “X.Y., a szomszédom meghalt, de nem megyek el a temetésére.” Mi a fenének kellene folyton filózni, mikor már minden okosat megírtak, körbeforgatták, megvilágították minden szögből a tutit,