‘Kalandozók’

 

Dancs Artur: Elio és Oliver nyomában – valahol Észak-Olaszországban (3)

2018. május 16.

Pandino – a szerelmi vallomás a Visconti kastély tövében egy háborús emlékmű körül Még az olyanok is, mint én, akik nem túlzottan járatosak a filmkészítés világában, tudják, hogy amikor egy-egy film forog, sokszor a helyszínek egyáltalán nem időrendi vagy logikai sorrendben következnek. A CMBYN esetében sincs ez másként, és ha egy 3 perces jelenetben lazán […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Elio és Oliver nyomában – valahol Észak-Olaszországban (2)

2018. május 14.

Crema – ahol az álom elkezdődött Amikor az útvonaltervezésnél tartottam, úgy gondoltam, ha már életemben első ízben érkezem Olaszországba, és épp Milánóba, adhatok neki is egy órácskát az időmből. Mikor a Malpensán leszálltam, és kézhez kaptam a poggyászom, eszemben sem volt többé a belvárosban kódorogni, hanem egy korábbi vonattal elindultam egyenesen Crema felé. Indulás előtt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Elio és Oliver nyomában – valahol Észak-Olaszországban (1)

2018. május 13.

(Bartos barátnőmnek) Mikor a gép felkapta a futóműveit a milánói pályáról, és elindult Oslo felé, azonnal elnyomott az álom. Később Oslóból felszállva New York felé, szerető kollégáim gondoskodtak rólam, tudták, honnan jövök, kényelmesen elhelyeztek a premium osztály hátsó sorában az ablaknál, ennem-innom adtak, konyakot töltöttek, majd betakartak, és New Yorkig újfent aludtam.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Szólíts a neveden, és elmondom, hogyan került képbe Monet

2018. március 31.

Az én szemfüles olvasóim, akik a meséimen nevelkedtek az elmúlt években, minden bizonnyal felkapták a fejüket a megkerült Monet hírére, mert jogosan fordíthatják ezt úgy le, hogy ha Monet megkerült, akkor adott pillanatban el volt veszve, de legalábbis nem tudtunk fellelhetőségének helyéről pontos információt.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Amikor a Burzsuj Disznóban egy lórúgás mellett megkerül Monet

2018. március 30.

Minden bizonnyal úgy reagál majd a nyájas olvasó, ha megtudja, hogy azon a korai reggelen Los Angelesben a Burzsuj Disznó volt az uticélom, kissé felhúzva homlokizomból az egyik, vagy akár mindkét szemöldökét éppen csak annyira, hogy az fura ívet írjon a szeme fölé, mint ahogyan én is reagáltam, amikor első ízben keveredtem oda – a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: “Töppet a Hargitán túl deb metyek…” (13)

2018. március 3.

E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 31, tizenkettedik nap Reggel törődötten ébredtünk. Mosakodásról szó sem lehetett, mert a piketteken túl a Nádasig nem engedtek. Mégis megpróbáltam legalább egy fogmosásra való vizet szerezni, és elindultam oda, ahonnan az este a Puliszkamester vizet hozott. Ez egy […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Zsigmond Enikő: “Töppet a Hargitán túl deb metyek…” (12)

2018. március 1.

E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 30, tizenegyedik nap Zötyögött a tömött autóbusz a döcögős úton. Sivár, szürkére pörkölődött, lapos síkság vett körül. Szenderegtünk a fülledt melegben, de egyszer csak megállítottak. Jegyellenőrzés. Amikor jegyeinket odaadtuk az egyenruhás ellenőröknek, egyenként leszállítottak az autóbuszról, ami nélkülünk […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: “Töppet a Hargitán túl deb metyek…” (11)

2018. február 28.

E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 29, tizedik nap Indulu-u – u –unk! – szólt a havasi kürt rekedt hangján túravezető János, reggel 6 órakor. Fél hétkor már fürgén szedtük a lábunkat Hegyi Sáska felé, mert tudtuk, hogy elég hosszú út vár ránk a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Színes esernyők

2018. február 27.

Amikor New Yorkba költöztem, az esős napokon – ha csak tehettem – kimentem a városba az esőben mászkálni, és áhítattal néztem a New York-iak csudaszép színes esernyőit, valamennyi, mint valami színes mese. Jött egy piros valami reklámmal rajta, majd egy kék sietett el mellette Apt. 5 felirattal, amit sosem fejtettem meg azóta sem, akkor sem, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: “Töppet a Hargitán túl deb metyek…” (10)

2018. február 26.

E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 28, kilencedik nap Induluuunk! – szirénázott reggel 7-kor túravezető János! Nemsokára kiadós hátszéllel eveztünk Román Sáska felé. Az éjszakai vad szél sehogy sem akart csillapodni. Aki az előző napon nem vett részt a piabeszerző expedícióban, annak nem volt […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: “Töppet a Hargitán túl deb metyek…” (9)

2018. február 24.

E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 27, nyolcadik nap Végre egy nyugodt délelőttre ébredtünk. Fél egyig lazsáltunk a Beuşniţa tündérkertjében. Csupán a kora reggeli harmat volt túlságosan bőséges, minden hálózsák elázott a nejlon fóliák alatt. Amíg száradtak, a hölgyek napoztak, a férfiak megtartották a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: “Töppet a Hargitán túl deb metyek…” (8)

2018. február 22.

E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 26, hetedik nap Kot ..kot … kot vagyis: Ébresztőőő! Gyerekeeek! – hallatszott az éber Túramama hangja, és sóhajtozva fecihelődtünk. Aninára viszonylag gyorsan begyalogoltunk. Újból kiegészítettük készleteinket, és még aznap megjelent a városban az első hiánycikk, nevezetesen a paszulykonzerv.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: “Töppet a Hargitán túl deb metyek…” (7)

2018. február 20.

E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 25, hatodik nap Induluuunk! – vezényelt dr: Bort Bele éjjel 4 órakor, mire Mr. Pomján hirtelen abbahagyta a horkolást, és a rá jellemző serénységgel kirohant az alagsor balkonjára. Ekkor ráébredt, hogy alszik. A fáradt olaj lecsapolása után visszatámolygott […]

Tovább | 1 hozzászólás »

Zsigmond Enikő: “Töppet a Hargitán túl deb metyek…” (6)

2018. február 18.

E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 24, ötödik nap Az ötödik napot az abszolút derültség és röhej jellemezte, miközben megint esett az eső. Kora hajnalban, 10 órakor kezdtünk ébredezni. Tova dél felé indultunk a Popováci barlangba. Természetesen velünk jöttek a barlangászok is. Ez a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: “Töppet a Hargitán túl deb metyek…” (5)

2018. február 17.

(E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Később: A kiküldetését mindenki teljesítette, több-kevesebb sikerrel. Az első és második expedíció a tábortűznél megtalálta egymást. A szesz-beszerzők hosszas menetelés után megérkeztek Jabalcsára. A falu teljesen kihalt volt, még macska sem lapult a falak mentén, s a kutyák, mint […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: “Töppet a Hargitán túl deb metyek…” (4)

2018. február 15.

(E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 23, negyedik nap Miután felfedeztem, hogy dohos-korpás hálószobánk ablakát egy egészséges rúgással ki lehet nyitni, felkeltünk. A nem éppen első osztályú komfort miatt a Túramama másodosztályú megrovásban részesített (én javasoltam neki a kis raktárt!).

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: “Töppet a Hargitán túl deb metyek…” (3)

2018. február 14.

(E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 22, harmadik nap Svejk kelt legkorábban, kb. 5 órakor. Rövidesen vidor fejszecsattogásra és krákogásra ébredtünk, ha tetszett, ha nem! Inkább nem! Mert olyan korán volt még, hogy mindenki szívesen aludt volna egy órát legalább. Így aztán a nem […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: “Töppet a Hargitán túl deb metyek…” (2)

2018. február 13.

(E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között) Augusztus 21, második nap Naná, hogy Resicán külön buszt a kedvünkért nem állítottak be, a benzin-spórlásra hivatkozva, de ezt nem is nagyon erőltettük, csupán a „szívélyes miheztartás végett” megérdeklődtük. De a 11 órakor induló járat szerb (vagy horvát?) sofőrje […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: “Töppet a Hargitán túl deb metyek…” (1)

2018. február 12.

(E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31 között) A csíki Jöjjön velünk túramozgalom keretein belül, minden év nyarán egy több napos túrára került a sor, az ország valamelyik híres turisztikai helyszínére. A 12 napos „Bánáti túra” történéseit nekem kellett megörökítenem a csapat kérésére. Nem tudom, mennyire sikerült […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: Volt egyszer egy Jugoszlávia (16)

2018. február 10.

A következő délelőttön Marin bácsival a Várnai Ulászló parkmúzeumba mentünk, az általuk Vladislavovónak nevezett városnegyedbe. Régen különálló település volt. Ez a Hunyadi János úton található. Nem is sejtettük, hogy I. Ulászló lengyel-magyar királyunkat ennyi évszázad után is ilyen nagy tisztelet övezi. A XV. század közepén, az 1444-ben lezajlott Várnai csata Európa történelmének egyik vesztes csatája, […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: Volt egyszer egy Jugoszlávia (15)

2018. február 9.

Várnában a legolcsóbb kemping Galatában volt. Amikor előőrsként körüljártam, nem tetszett, mert nem volt „művészbejárója”, azaz ép volt a drótkerítés, de amúgy is, messze esett a strandtól. Ekkor úgy döntöttünk, direkt a strandra megyünk, ami egy magas partszakasz alatt terült el. Miután lementünk a lépcsősoron, hanyatt vetettük magunkat a meleg homokon, és csak pihentünk, az […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: Volt egyszer egy Jugoszlávia (14)

2018. február 8.

A következő napon a szófiaiak kedvenc nemzeti parkját, a Vitosa hegységet látogattuk meg. 1934-ben alapították, s nemcsak Bulgária, de az egész Balkán első nemzeti parkja. Eredeti területe kisebb volt, de ma már az egész hegységet felöleli, egy 266 négyzetkilométeres területen. 19 km hosszú, 17 km széles, és mint egy fal ugrik ki hirtelen a Szófiai-medencéből.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: A különös szilveszter

2018. február 7.

A kis virtuális társalgónkba, amit hárman, a barátnőimmel, a lányokkal tartunk fenn pár éve, napi rendszerességgel mindannyian betérünk egy-egy kis időre, hogy szétnézzünk, ki miről értekezett a másikkal, elmondani mindennapi ügyes-bajos dolgainkat, kisebb-nagyobb örömeinket, kikérni a többiek tanácsát vagy véleményét döntéseinkben, egyszóval évtizedekre visszanyúló barátságunkat ápolni.

Tovább | Nincs hozzászólás »

Zsigmond Enikő: Volt egyszer egy Jugoszlávia (13)

2018. február 5.

Mindent egybevetve, Szófiát nem tartom látványosan szép városnak, már csak azért sem, mert nincs egy valamire való folyó a közepén, ami minden fővárost megszépít. Másnap belekeveredtünk a bolgár augusztus 23-ba! Mivel az ünnepre való tekintettel egy csomó utcát lezártak, nagyon nehezen jutottunk el az autóbusz állomásig. Végül nem oda mentünk, ahová akartunk, hanem Borovecbe a […]

Tovább | Nincs hozzászólás »

Dancs Artur: Malibu

2018. február 2.

– Tegnap éjszaka egy felhőkarcoló tetején voltam egy tetőterasz bárjában, Los Angelesben, ott készültek ezek a fotók, majd a barátom meglepetés gyanánt elvitt – szintén a belvárosban – pár lépésre onnan egy magyarok által működtetett vendéglőbe, és gulyás levest rendelt nekem, ami isteni volt – mesélem a minap Bartos barátnémnak a napomat, miközben nála hajnal […]

Tovább | Nincs hozzászólás »